Hogyan indult a történet? Mikor lett fontos része az életednek a motorozás?
Már hatodikos koromban motoroztam a fater Rigájával, aztán a Simsonjával és 14 évesen kaptam egy Simson S51N-es kismotort. Szabadidőmben le sem szálltam róla, maximum, amíg tankoltam, vagy, ha tuningoltam. Később, amikor elkerültem a főiskolára és eladtuk a Simsont, a motorozás szinte feledésbe merült. A munkakezdéssel átnyergeltem az autóra, ami szükséges volt a hétköznapokban.
Később felső vezető lettem egy cégnél és rengeteget utaztam, a nagy felelősséggel pedig természetesen jött a stressz és végül a vérnyomás gyógyszer. Megijesztett ez a folyamat és felgyulladt bennem egy lámpa, hogy valamit csinálnom kell, ami kikapcsol és oldja a feszültséget. Emlékszem, hogy megálltam az út mentén és csak néztem ki a fejemből, ekkor elhúzott mellettem egy motor. Abban a pillanatban úgy éreztem, megtaláltam: motorozni akarok. Már csak az volt a kérdés, hogy milyen motorral.
Annyi más jármű vagy hobbi jut eszébe az embernek, ha egy Balatonhoz viszonylag közel fekvő városra gondol. Miért pont a Vespát választottad?
A robogózás kezdetben fel sem merült bennem. Beugrottak a gyerekkori emlékek és elkezdtem figyelni az utakon az "akkori" motorokat és a rajta ülő motorosok arcát. A Pannóniások voltak a legbüszkébbek a felújított vasaikra és kevés is volt az utakon. Tetszett a gondolat, hogy egy egyedi Panncsit építtetek magamnak. Már csak az volt a kérdés, hogy milyen színű legyen. Éppen akkor virágzott a napraforgó. Letéptem egyet és odavittem a festő ismerősömhöz, hogy vegyen színmintát, mert ilyen színű Pannóniát fogok vele festetni.
Enyhén szólva kiröhögött, hogy így még színt nem választott senki. Az internetről sikerült vennem egy szürke, forgalmis, leharcolt vasat, amihez a következő börzén megvettem a cserélendő elemeket és vittem a festőhöz. Egy napraforgó sárga Panncsi készült fekete csíkkal , amit több évig használtam. Pár évre rá építtettem egy lakkfekete Pannónia T5-öst is, aminek piros-fehér-zöld csíkozása volt és kézzel festett tankja.
Alapító tagja voltam a Veterán Motoros Egyesületnek és velük túrázgattunk, jótékonykodtunk és igyekeztünk megóvni a veterán motorokat, főleg a magyar gépeket. Elhatároztam, hogy építek egy olyan veterán motort, amivel haza tudok menni Borsodba a szüleimhez. Egy igazi legendát sikerült építtetnem: egy 1976-os Honda Gold Wing GL1000-est. Veterán vizsgáztattam és motorozgattam vele, de rá kellett jönnöm, hogy nekem a 300 kilós Honda nehéz.
Ekkor jött a képbe először a robogózás. Vettem egy kétütemű Piaggio Skipper SKR125-öst bukókerettel. Első pillanattól kezdve imádtam. Ment, mint a golyó, kényelmes volt és üzembiztos.
A mai napig emlékszem, hogy 2017 októberében egy Vespás azt mondta nekem: nagyon örül, hogy szeretek robogózni, de próbáljam ki a Vespáját, mert az az igazi. Valóban így volt és onnantól már nem volt megállás: novemberben kibéreltem egy üres garázst és elkezdtem építeni immár magamnak egy Vespa Et4 125-öst meglepő módon napraforgó sárga-fekete színben. Később a kedvesem kérésére építettem egy Vespa Lx150-est, ami egy újabb típus. Ez a kék vázas Vespa piros elemekkel azóta is tökéletesen kiszolgál.
Ezután már jöttek a haverok sorban, hogy nekik is kellene egy Vespa. Beleástam magam a szerelésbe és elkezdtem az építésüket. Elsősorban városi közlekedésre 50 ccm-es robogókat építek azóta is. Mára az egész országból hívnak főleg Vespa Et2 50-esek ügyében, amiben nagyon otthon vagyok már.
Elmondtad, hogy a robogó könnyebb egy nagy motornál, fürge és megbízható. De mitől érzed különlegesebbnek a Vespákat, mint egy másik városi robogót?
A kezdetekkor elhatároztam, hogy nem szerelek egyéb robogót, amit 99%-ban be is tartottam, de akárhányszor esetleg "félreléptem" rá kellett jönnöm, hogy nem akarok más típussal foglalkozni. Miután havi 1-2 Vespát építettem olyan barátságok szövődtek a Vespásokkal, amire nem is számítottam. Akinek Vespája van az valójában egy érzést vesz meg, amire büszke, hiszen bárhová megy megnézik. Az értékállóság, a kényelem, örökösen divatban maradó dizájn és még sok-sok egyedi tulajdonság jellemzi a típust, ezért is szerethető.
Jelenleg ez számodra inkább munka vagy egy hobbi? Pontosan, hogyan készül el egy Vespa nálad?
Úgy indult munka mellett, hogy ez egy hobbi lesz, ami kikapcsol, később mondhatjuk, hogy szerelemmé alakult és a tavaszi-nyári hónapokban munkává fejlődött. Mindenki szeretné, ha a Vespája egyedi lenne és ebben segítek neki. Általában, aki Vespát szeretne eljön a garázsomba és átbeszéljük a lehetőségeket. Megnézi a jelenleg is készen lévő Vespáimat és, ha nem tud választani közülük, akkor ötletelünk és összeállítjuk az ő elképzelései szerint a robogóját.
Kiválaszthatja az ülést, a kormányon a tükröket, a kilométeróra színét, a kerekeket, a robogó színét, illetve azt is, hogy a variátorfedő és a berúgókar milyen színű porfestést kapjon (piros, fekete, ezüst). Tehát lényegében mindent személyre szabunk.
Vannak, akik azt hiszik, hogy olcsóbban megússzák, ha vesznek a netről egy filléres robogót, majd jönnek hozzám a később jelentkező hibákkal. Már több esetben belátták, hogy az "olcsó" -ból felújítva magasabb lesz a végösszeg, mint az általam épített Vespákkal.
Egyébként körülbelül milyen árban lehet hozzájutni nálad egy egyedi Vespához? Nagyjából hány gépet építesz egy hónapban?
Az ár a kiegészítőktől, és az extráktól is függ, de nagyjából 400-480 ezer forint között mozog. Általában havi egyet vállalok és az előleg kifizetését és a megálmodott szín kiválasztását követően maximum 3 héten belül elkészül a Vespa. Azért sem vállalok többet, mert azt szeretem, ha az építés közben ott van a tulaj és látja az összeszerelés folyamatait. Eddig összesen körülbelül 30 egyedi motor építésem volt.
Eddigi munkáid alapján voltak egészen egyedi design ötleteid is és egy-egy népszerű modellből sorozat is készült. Melyik volt a kedvenced? Van most valami új extrém terved?
Szeretem a színeket és az egyedi dolgokat, így nincs ez másképp a Vespáimnál sem. Megrendelésre építettem már egyszínűt is, de meggyőződésem, hogy egy robogót észre kell vennie az autósnak már messziről a tükrében, amire a legjobb módszer a színek használata.
Két nagyon jó festőre találtam, akik az egyedi elképzeléseimet profin megfestik, sokszor már-már művészien. Az első egyedibb, extrább modell a rozsdás stílusú Vespa volt. Terveim szerint legalább egy ilyen motort akartam építeni, ami, ha esetleg nem kel el, akkor megtartom magamnak. Végül mégcsak a váz készült el, de már le is foglalózták és másnap már a következőre is akadt vevő. Összesen 6 db rozsdást építettem, amiből négy azonnal elkelt, kettő pedig még nálam van. Az a négy rozsdás Vespa viszont, ha beférne a tulajdonosuk ágya mellé, akkor egészen biztosan ott állna és semmi pénzért nem válnának meg tőlük.
Kicsivel később az új irányt egy asztalos műhely mellett porosodó, repedezett bútorlap ihlette. Az alapszínre képzeltem el egy újabb, repedezett hatású festékréteget.
Amikor előálltam az ötletemmel, a festőm csak fogta a fejét, hogy ezt csak sík felületen lehetne szépen megvalósítani, de mégis belevágtunk.
Nagyon egyedi, amikor például, a messziről sárga motor közelről olyan, mintha szét akarna repedni és látszanak a fekete hasadékok. A repedezett stílusú Vespáim közül a legszebb sokáig egy veszprémi optika kirakatának volt a díszlete. Egy egy mattfekete motor volt, a repedések pedig tűzpirosak. Olyan, mint, amikor a folyó láva felső rétege már kezd kihülni, de még látszik az izzó anyag a repedések között.
Továbbra is lesem az új ötleteket, viszont szeptembertől visszaálltam a hobbi szintre és kizárólag megrendelésekre építek új Vespa Et2 50 ccm-es robogókat.
Miért csinálod? Mi a célod?
A cél igazából közben alakult ki, a Győri Vespa Klub megismerése után. Azóta úgy érzem, Veszprémben is ezt szeretném megvalósítani, hogy legyen egy helyi Vespás klub. Később a megyei egyesület alapítása helyett, egy baráti kör kiépítése mellett döntöttem, ami nem kizárólag Veszprém megye határain belül működik, hiszen az általam épített robogók 70%-a végül másik megyébe kerül.
Szombatonként szervezek gurulásokat, amiket a közösségi oldalamon hirdetek meg. Körülbelül 5-16 Vespással szoktunk összegyűlni és együtt időzni. Szeretném, ha kialakulna egy robogózási kultúra és nem járkálna senki slim gumikkal, vagy elhajlott kormánnyal, fék nélkül az utakon.
Folytatom az építést és a a Vespa Baráti Kör találkozóinak szervezését, mivel úgy gondolom, még bőven van mit tennem az igazi Vespás "DOLCE VITA!" érzés átadásához.
A koronavírus miatt 2020. sokaknak nem volt eddig túl egyszerű év. Voltak ennek ellenére idén találkozóitok? Érkeztek megrendelések vagy teljesen leállt a biznisz?
Az idei év nagyon nehéz volt számomra és az összes többi építő társamnak is. Érthetően mindenki visszafogta a költéseit, így nem egy Vespa vásárlása vagy építése volt a legfontosabb, hanem sok esetben a megélhetés. Ha nem lett volna pár javításom, átépítésem, akkor nagy bajban lettem volna.
A vírushelyzet miatt idén igazából a karantén feloldása után volt lehetőségünk a találkozókra, amivel éltünk is. Szekszárdon volt nyáron egy nagyobb Vespa találkozó. Sajnos, most nem tudtam elmenni, de gurultunk már együtt a győri, a tatai, a pesti és a szekszárdi klubokkal is a Balatonra. Amikor Veszprémen átvágtunk 46 Vespával, az felemelő érzés volt. Remélem, hogy egyszer mi, a Vespa Baráti Kör tagjai is leszünk ennyien és megállíthatjuk a várost pár percre a gurulásunkkal!
Fotók és címlapi kép: Steffek József