Tömegek szabadulnak meg így a háztartási hulladéktól: hamarosan gigabírság, börtön járhat érte

Hosszú évek, évtizedek óta probléma Magyarországon az illegális hulladéklerakás, habár azt nehéz követni, javuló vagy inkább romló tendencia jellemző rá. Az országosan képződő hulladékmennyiség önmagában nem növekedett jelentősen, egy évtizede gyakorlatilag stagnál. A fő gondot a lakosság és a szolgáltató szempontjából egyaránt az jelenti, hogy egyre többe kerül és egyre nehezebb megfelelően gondoskodni az elszállításról. Vajon tényleg nagyobb visszatartó erőt jelent majd a belengetett börtönbüntetés? Most szakértő segítségével jártuk körül a témát.

Kezdőcsomag illegális szemetelők ellen: még súlyosabb bírság és börtön

Örvendetes, hogy a problémakör a döntéshozók látókörébe is bekerült. A kormány februárban döntött a Klíma- és természetvédelmi akciótervről, amiben más feladatok megvalósítása mellett az illegális hulladéklerakókat is felszámolják. A több évesre tervezett folyamat kezdő lépéseként a közelmúltban elindították a Tisztítsuk meg az országot! programot, aminek első szakaszában az elmúlt hónapokban beazonosították az illegális hulladéklerakás helyszíneit, mennyiségét. A lezárult tesztidőszakban

a Magyar Közút, a MÁV és az állami erdészetek, nemzeti parkok az általuk feltérképezett mintegy 1200 helyszínen több mint 70 ezer köbméter hulladékot találtak.

A program újabb szakaszában a Hulladék Radar applikáción beérkező bejelentések alapján számolják fel az illegálisan lerakott hulladékot.

A program első szakaszában 8500 tonna illegális hulladékot számoltak fel, amin 1500 munkatárs dolgozott 1300 ráfordított munkaórában. Az országos közúthálózat, a vasúthálózat, a folyók mentén kilométerenként legalább egy nagyobb kiterjedésű illegális hulladéklerakat van, a 22 állami erdőgazdaság területének mindegyikén legalább öt, minden településen legalább 4-7 nagyobb kiterjedésű ilyen lerakat van.

Az illegális hulladéklerakók ellen javaslatcsomag is készült, amiben az illegális hulladékot lerakókat jelentős mértékben, szigorúan akarják szankcionálni, a helyszínen megbírságolni, a legsúlyosabb jogsértő magatartásokat pedig büntetőjogi kategóriává szeretnék minősíteni. Mindez azt jelenti, hogy

bűncselekménynek minősítenék az illegális hulladéklerakást, amit súlyosan büntetnének.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium által lefolytatott nyári egyeztetések során megfogalmazódott javaslatként, hogy az illegális szemétlerakás tettenérése a hatóság vagy területi szervek által már azonnali eljárást vonjon maga után. A javasolt, helyszínen kiszabható közigazgatási bírság a szabálytalanul lerakott hulladék típusához, mennyiségéhez igazodhat majd, ha a javaslatokat hivatalosan is elfogadják.

A büntetéseket úgy szigorítanák, hogy a szabálysértést közigazgatási eljárás váltaná fel, aminek során a hulladék - például a gumiabroncsok - kihelyezéséért akár darabonként több százezres, ügyenként akár milliós bírság járna.

Sajtóinformációk szerint az új javaslat alapján egy tonna vagy tíz köbméter felett a szemetelőre automatikusan börtön járna. Október közepén születhet végleges döntés az elképzelésekről, de ezt egyelőre hivatalosan még senki nem erősítette meg.

Nehéz a legális megszabadulás

Alapvetően háromféle „hulladékelhagyásról” beszélhetünk, tudtuk meg Markó Csabától, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének szakmai elnökétől. Az egyik az úgynevezett „hétköznapi szemetelés”, ami a csikkek, kiürült sörös- és üdítősdobozok, palackok elhajigálását jelenti. Kvázi spontán dolog, ami szinte bárhol előfordulhat. A települések köztisztaságának megőrzése mellett leginkább a kirándulók szemetelése okoz gondot e téren, a természeti környezetben. Az önkormányzati közterület-felügyelők felhívhatják a figyelmet, ha valakit látnak, rajtakapnak, hogy ezt csinálja, adott esetben még helyszíni bírságot is kezdeményezhetnek szabálysértésért, a természetben viszont inkább csak az egyéni felelős viselkedésre lehet építeni. Itt elsősorban a szemléletformálás lenne a fő feladat.

A másik fajta elsősorban lakossági és valamennyire szolgáltatási probléma, ez a szándékos hulladékelhelyezés illegális helyeken. Általában már nagyobb mennyiségről van szó, rendszerint valamilyen szállítóeszközt is használnak hozzá. Ide tartoznak az erdőbe kidobott hűtőszekrények, elhajigált gumiabroncsok, de a legnagyobb problémát a lakásfelújítás, karbantartás, építkezés során keletkező sitt jelenti.

Sajnos ezektől legálisan is elég nehéz megszabadulni.

Egy felújítás során a lakosságnak arra érdemes odafigyelni, hogy a kivitelezővel kötött szerződésben szerepeljen, hogy a szolgáltató gondoskodik a munkálatok során keletkező hulladék elszállításáról. A megbízó ugyanakkor nem tudja ellenőrizni, hova kerül végül a hulladék, ezért javasolt a szállítótól bizonylatot kérni, amin szerepel, hova vitték. Így megbizonyosodhatunk arról, hogy miután kifizetjük a hulladékelszállításért a pénzt, valóban jó helyre kerül a szemetünk, emellett annak is elejét vehetjük, hogy átvágjanak minket

- tanácsolta a szakértő, egyúttal hozzátette: ezeket a hulladékokat legtöbbször elhagyatott, nem őrzött erdei területeken, árkokban, árterületen, közutak, vasút mellett, útmenti parkolókban hagyják. A közterületek kezelői (például a vasúttársaságok vagy a vízügyi igazgatóságok) annyit tudnak tenni – azon kívül, hogy kénytelenek maguk összeszedni a hulladékot –, hogy a megelőzés miatt (is) próbálják minél rendezettebben karbantartani ezeket a területeket. A frekventált helyeket érdemes lehet bekamerázni, egyrészt elriasztásként, másrészt bizonyítékként egy lehetséges későbbi eljárás során. Ehhez azonban rendszert kell kiépíteni, ami meglehetősen drága dolog, viszont szerencsére már kezd általánossá válni. Ami még megoldás lehet, hogy az okozóval nem csak megfizettetik a takarítást, hanem kötelezik arra, hogy gondoskodjon az elszállításról is. Így azt a pénzt, amit bírságra kifizetne, inkább a felszámolásra költsék.

A harmadik problémakör a vállalkozások felelőtlen viselkedéséhez kötődik. Az igazi gond akkor kezdődik, amikor egy cég felszámolásra kerül, és a vagyona nem elegendő arra, hogy a telephelyén felhalmozott (adott esetben veszélyes) hulladék kezeléséről gondoskodjon. Általában ezek állami felelősségi körbe szoktak kerülni, ha végképp nem lehet az okozón, az eredeti tulajdonoson behajtani a rendcsinálás, ártalmatlanítás megvalósítását. Ez, bár szabályozási oldalról rendezve van, jellemzően sokáig eltart.

A fő bajok a lakosság és a szolgáltató részéről, és amit tenni lehetne

A KSZGYSZ elnöke szerint nehéz nyomon követni, milyen tendenciát mutat a hazai helyzet: vajon egyre többször, több helyen lehet tapasztalni az illegális hulladéklerakás jelenségét, vagy éppen hogy javulás tapasztalható e téren?

A szövetségnek van egy „hulladékelhagyás” munkacsoportja, amellyel 2019-ben csináltunk egy országosnak szánt, átfogó felmérést az önkormányzatok, nagyobb közterületkezelők bevonásával. Arra voltunk kíváncsiak, hogy egy év alatt mennyi elhagyott hulladékot kénytelenek összeszedni, illetve mennyit költenek erre. A válaszokból az derült ki, hogy ez egyre nagyobb problémát jelent számukra, egyrészt pénzügyileg, másrészt mennyiségileg is. Ennek a lakosság részéről vélhetően két oka van, az egyik, hogy a rendszeres közszolgáltatáson kívül szűkösek, nehezen elérhetőek, illetve nem ismertek a legális lehetőségek, a másik pedig, hogy pénzbe kerül – kérdéses, hogy meg tudja-e egyáltalán valaki fizetni, amibe sajnos hangsúlyosan belejátszanak a szociális tényezők. A közszolgáltatók pedig azért vannak nehéz helyzetben, mert nem tudják finanszírozni, ha extra hulladékmennyiséget kell elszállítaniuk

- fejtette ki Markó Csaba a HelloVidéknek. Az országosan képződő hulladékmennyiség önmagában nem növekedett jelentősen, egy évtizede gyakorlatilag stagnál, tette hozzá. Összességében a fő problémát a lakosság és a szolgáltató szempontjából egyaránt az jelenti, hogy egyre többe kerül és egyre nehezebb megfelelően gondoskodni az elszállításról. A felmérés és az abba bevontak tapasztalatai alapján a KSZGYSZ egy javaslat-csomagot is kidolgozott a problémák kezelésére, amit meg is küldtek az illetékes minisztériumnak.

És hogy a probléma kezelését illetően mi az, ami elvárható (lenne) a lakosság, illetve a hatóságok részéről? A szemléletformálás alapvető kérdés a szövetség szakmai elnöke szerint. A bírságolás, szabálysértési eljárás lehet elrettentő bizonyos mértékig. A visszatartáshoz persze az is kellene, hogy a hatóságok (rendőrség, közterületfelügyelet, erdő-, mező- és természetvédelmi őrök stb.) aktívabban lépjenek fel a felderítés során az okozók ellen, a megelőző munkába is be kellene vonni őket. A civil szervezeteknek is nagyon jelentős szerepe van, az államilag irányított szemléletformálásba az ő munkájukat is lehetne integrálni.

Az, hogy ha valakit megfizethetetlen bírsággal sújtanak vagy bezárják egy büntetés-végrehajtási intézménybe, lehet, hogy az adott személy esetében visszatartó erő, de társadalmilag vélhetően nem lesz nagy hatással a szemetelőkre.

(Egyébként ez a mostani szabályozásban is szerepel olyan esetekre vonatkoztatva, amelyeknél bizonyítható a környezet károsítása.)

A szemléletformálás és a helyszíni eljárás lehet a célravezető. Az is benne van egyébként a büntetési szabályozásban, hogy a börtönbüntetés kiváltható adott esetben pénzzel, így majdnem mindegy, hogy bírságról vagy kiváltott börtönbüntetésről beszélünk. De a büntetés kiváltható közhasznú munkával is. Szerintem sokkal elrettentőbb lenne, ha nem bezárnák az okozókat, hanem arra köteleznék, hogy egy hónapig vegyenek részt az utcatakarításban. Így szembesülhetnének azzal, hogy amit okoznak, milyen munkával jár másoknak

- összegezte Markó Csaba.

Címlapkép: Getty Images