Pomázon áll az kis sváb ház, amelyikbe Zsuzsa beleszeretett négy éve. Az épület nem hagyományos hosszúház, mint azok, amelyek közrefogják az utcában, hanem érdekessége az egyedi fekvése: a homlokzata látszik teljes egészében az utcafront felől.
Az 1890-es évek elején még hatalmas gyümölcsös állt a telken, utána kezdtek bele a ház megépítésébe a legelső tulajdonosok. Sokáig két család leszármazottai voltak a gazdái, mire Zsuzsa birtokába került, már leromlott állapotban árválkodott a telken. Nem tudni, hogy itt eleve nem voltak gazdasági melléképületek, ahogy a falu többi házánál szokás volt, vagy csak idővel leválasztották őket.
A tornáca nem szokványos, előreugró, díszesebb, magasabb tetőépítésű, kitűnik az utca többi háza közül. Zsuzsa a vétel után tudta meg azt is, védettség alatt áll a ház.
Kilencvenen túl volt a nénike, akitől megvásároltam a házat, és ami a szépsége, az az átka is egyben. A hetvenes évek óta nem nyúltak hozzá, a néni öregotthonban élt már régóta, a házat pedig senki nem alakította, gondozta. ez egyrészt jó, mert megmaradtak az eredeti, népi sajátosságai, másrészt menetközben sok hiányosságára derült fél a felújítás során
- sorolta Zsuzsa.
A tető, a nyílászárók is eredeti állapotukra lettek visszaállítva, de nem volt a házban fűtés sem, egyetlen, tönkrement cserépkályha állt az egyik szobában, a közművek nagy része – a víz és villany kivételével - pedig be sem volt vezetve az épületbe, ezek a feladatok mind az újdonsült tulajdonosra vártak.
Felújították az ezeréves villanyvezetéket, a beázott tetőt, a nyílászárókat. Baracza Szabolcs okleveles faszobrász-restaurátor művész, műemlék-szakértő rekonstruálta a fa tornácszerkezetet és a díszeket, az eredeti állapotát figyelembe véve.
Időközben népi építészeti programos lett a ház, miután Zsuzsa sikerrel pályázta meg a támogatást, ami nagy könnyebbséget jelentett a számára a felújítások során, ugyanis elmondása szerint eddig már ráköltött a házra annyit, mint amennyiért négy éve megvette. A Népi Építészeti Program sajátossága, hogy a hagyományos tartalomhoz ragaszkodnak, így a tető modern szigetelése nem volt megoldható.
Igyekeztem minden eredetit megtartani a házban, amit csak lehetett, így például a vastag kőfalakat, egyfajta kővályog ez, mint megtudtam, a külső határolófalak, a belsők régi szentendrei téglából épültek. A ház lakható része 51 négyzetméter, a bruttó területe 90 négyzetméter. Két szoba, egy konyha és egy fürdőszoba van benne, ez utóbbi nem felelt meg a modern igényeknek, így átalakíttattam, a konyha is most készül még. A két szobában megmaradt az eredeti padlóburkolat, és örömteli meglepetésként régi falfestést is találtunk a felújítás során, és annyira megtetszett a minta, hogy meg akartam belőle menteni, amit lehetett, restaurátorral helyreállíttattam.
Találtunk egy mészkőtömbökből épített lépcsőt is, ami le volt betonozva, és rámpa volt kialakítva a helyén, ezt is visszaállították a szakemberek, miután ráleltek a beton feltörése után.A padláson leltem egy pléhkádat, egy ósdi tyúkketrecet és egy szép régi kredencet, amit szintén felújítok, ahogy kijön rá a lépés.
A ház szakmai felújítása lépésről lépésre
A ház a pomázi ófaluban található helyi védett lakóépület, melynek építési ideje a XX. század elejére tehető. A helyreállítás több ütemben zajlott. A lakóház műemléki érték-leltárban foglalt védendő értékeit érintő felújítási munkák a Népi Építészeti Program keretében valósultak meg, 2020-2021-ben. A tető felújítása során a födém, a csomópontok, a tornác feletti födémrészek feltárását, tisztítását és vegyszeres felületkezelését végezték el, a régi tetőfedést elbontották, a fedélszék farészeinek tisztítását és faanyag fertőtlenítő kezelését is elvégezték.
Az új tetőfedés klasszikus hódfarkú terrakotta cserepekkel valósult meg, és elvégezték az ereszcsatorna, a padlásszellőző ablakok felújítását, új tetőkibúvó és padlásfeljáró beépítését, a szerelt kémény áthelyezését és új burkolatának kialakítását is. A tornác fa tartószerkezete és díszítőelemei feltárásra és átvizsgálásra kerültek. A vizsgálat eredménye alapján restaurálásra és részbeni rekonstrukcióra került sor: pótolták a hiányzó függődíszeket és könyököket, rekonstruálták a hiányzó oszlopokat a szobák előtt.
Kutatásokat végeztünk a pomázi házak lábazati elemeinél, és Pomáz város főépítészének szakmai felügyelete mellett valósult meg az átvételi állapotkor elveszett tornác oszlopok lábazati elemeinek analógiák alapján történő rekonstruálása. A kódisállás csúcsdíszének rekonstruálása is megtörtént, helyi analógiák alapján. A díszítőelemek, áttört kontúrfűrészelt elemek restaurálására is sor került
- mondta el a szakember.
A restaurátorművész fontosnak találta a hitelesség és a szakszerűség mellett az időtállóságot is, ezért szibériai vörösfenyőből készítette el a pótlásokat. Majd a munkálatok végén az esztétikai helyreállítás következett, az eredeti festékréteg színének helyreállításával. A tornác korábbi szakszerűtlen, hevenyészett beton burkolata és rámpája elbontásra került. A tornácra alapozást követően új burkolat készült kisméretű, fagyálló téglából.
A bontás során a beton alól felszínre került eredeti mészkő lépcsőfokokat épületszobrász szakember újította fel kőrestaurátor művész szakfelügyeletével, csakúgy, mint a pincelejáró kő burkolatát.
A homlokzati nyílászárók felújítása is a farestaurátor művész folyamatos szakfelügyeletével készült. A pinceajtó rekonstrukciója következett. Fontosnak találtuk, hogy jellegében egy ugyanolyan nyílászárót kapjunk. Festéssel nyerték el a jelenlegi tornác színének megfelelő színüket. Az utcai homlokzat felújítása a tornác oldalfalait és mennyezetét, valamint a pincelejáró falát érintette.
Homokos-meszes vakolattal, a tornác mennyezetén stukatúrvakolattal valósult meg a felújítás, majd mészfestékkel került kifestésre a homlokzat. A belső szoba nyugati falának falvizesedését a régi vakolat mintegy egyméteres magasságban történő eltávolításával, majd szárító vakolattal való visszavakolással kezelték. A bontás során régi díszítőfestés nyomai kerültek elő, és e festés bemutatása mellett döntöttünk egy kiválasztott szobasarokban.
Az esztétikai helyreállítás az eredeti, de kopott felület megtartásával történt. A felületen minél több eredeti festékréteg megtartása mellett, kopottságában való helyreállítása volt az irányvonal. A hiányzó részek rekonstrukciós festésénél is a visszafogottság, a kopott felületek egy fokkal halványabb jelzésszerű, de az összképet összefogó látványára törekedtek a restaurátorok. Az alapszín hiányait, egy az alapszínhez igazodó, világoskék meszes színezéssel pótolták. A rekonstrukciós részeket is meszes festékkel festették, a megfelelő alap és keretszínekkel kiegészítve. A rekonstrukciós részekre sablonfestés került, az eredeti részeket azonban nagyrészt akvarellel retusálták. Ez alól kivételt képeztek az eredeti felületen lévő olyan kopások, melyek csak sablonnal voltak visszaállíthatók.
A 360 négyzetméteres telken otthonra lelt a két kutyus, Tüske, a pumi és Parázs, a játékos mudi, utóbbinak kész rajongótábora van már a környékről.
Nagyon jó itt élni, a parasztház romantikáját megélem a mindennapokban, nyugalom és csend van, különleges érzés itt élni, nagy a belmagasság, szépek a belső terek, nagyon funkcionálisan készítettek mindent a régiek, ez látszik a házon is. A pince annak idején borospince lehetett. Ráadásul élő faluközösség van itt, segítik egymást az emberek. Ez számomra korábban ismeretlen volt, de megtaláltam itt a helyem, örömmel tölt el a vidéki életforma
- mondta el Zsuzsa.
A csatornázást most fejeztük be, ez a sziklás agyagtalajon igazán nagy munka volt. És persze a 21. századi igényekhez alakítom a fürdőszobát és a konyhát, a házat és a kertet is szépítgetem, csinosítgatom folyamatosan. Elkezdtem beültetni gyümölcsfákkal, fűszernövényekkel, virágokkal.
Legújabban pedig benyújtottam a „Múltját őrző ház” pályázatomat, ez egy elismerés, nem jár semmivel, de nagy büszkeséggel töltene el, ha elnyerném a címet.
Címlapkép, fotók: Máté Zsuzsa