Mennyi vizet spórolunk azzal, ha nem egyszer használatos csomagolást használunk? Hányadik használat után válik környzetkímélőbbé egy tartós ételdoboz egy eldobhatóhoz képest? Melyek a jó uniós gyakorlatok a hatékony körforgásos rendszerben? A Humusz Szövetség hétpontos, felvilágosító célú összefoglalót készített a többször használatos csomagolások vitathatatlan előnyeiről.
A zöld információs dömping közepette a többség tisztában van vele, hogyan lehet leginkább megóvni a természetet az emberi behatástól. A többször használatos csomagolások fenntarthatóságát illetően azonban időnként felmerülnek aggályok. A Humusz Szövetség a globális tapasztalatok alapján hét pontban oldja fel a kételyeket.
Környezetbarátabb!
Ha rendeltetésüknek megfelelően használjuk őket, ezek a csomagolások elméletben száznál is többször használhatóak. Ez több okból fontos. Egy műanyag repohár a 10., egy ételdoboz a 13-15. használatkor eléri a fedezeti pontot, vagyis a használata onnantól kisebb környezetterheléssel jár, mintha újat kellett volna előállítani. Az egyszer használatos papír, műanyag vagy alucsomagolások gyártása 2–3,5-szer nagyobb szén-dioxid kibocsátással jár. Az új, eldobható csomagolás új nyersanyag-kitermelést igényel, és az ételmaradékok miatt az újrafeldolgozás lehetősége is kétséges.
Vizet spórolunk vele!
A többszörhasználatos csomagolások óriási előnye, hogy kevesebb víz szükséges a tisztításukhoz, mint az egyszer használatosok előállításához. Egy szimpla elviteles papír kávéspohár vagy ételkartonos doboz gyártásakor 1,3 liter vizet használnak fel, míg a többször használatos pohár vagy ételdoboz ökotudatos elmosogatásakor 0,1–0,2 liter/0,2–09 litert folyatunk el.
Égetés helyett újrafeldolgozás!
Ideális példa a környezettudatosságban a német Recup vállalat, amely kizárólag Dél-Németországban terjeszti többször használatos poharait, hogy rövid legyen az ellátási lánc, és könnyebb a begyűjtés. A minél hatékonyabb újrahasznosíthatóság érdekében a poharak gyártáshoz nem használnak kevert műanyagot, továbbá betétdíjjal vagy büntetéssel ösztönzik a poharak visszagyűjtését, későbbi újrahasználatát. Az egyszer használatos változatok viszont sokszor a hulladéklerakóban vagy az égetőben végzik.
Csak kiegészítő megoldásként működik a saját csomagolásunk használata!
A többször használatos csomagolók népszerűsítésére szolgál a „hozd a sajátodat” (bring your own, BYO) gondolat, amellyel csupán a lakosság kisebb részét lehetséges megszólítani. Egy idei német kutatás azt állapította meg, hogy amikor a vásárlók italt vittek el, 32 százalékuk hozott saját, többször használatos csomagolást, amikor ételt kértek elvitelre, csupán 11 százalék érkezett ugyanilyen ételhordóval. Hollandiában még az árengedmény sem hozott változást ez ügyben, így a saját többször használatos csomagolások körforgásban tartása csupán kiegészítő megoldás a hulladék elleni küzdelemben.
Tisztán, fenntarthatóan!
A német szabályozási rendszer jól igazolja, hogy a többször használatos csomagolások tisztítása, elkerített visszagyűjtőrész kialakításával, hozzáértő személyzettel és infrastruktúrával, működőképes.
Terhes papír!
Habár a papír a műanyag mellett a másik bevett csomagolóanyag, hárommilliárd fát kell kivágni azért, hogy előállítsuk. Az unióban gyártott papír nagyjából feléből készül csomagolás, amelynek csupán felét készítik újrahasznosított alapanyagból. Az újrafeldolgozhatóságot gátolja az ételmaradék és a papír kombinált csomagolása is.
Jó gyakorlatok!
Számos uniós ország vagy cég jó példával jár elöl. Franciaországban az idei évtől helyben fogyasztásra csak többször használatos tányérokban, tárolókban lehet ételt felszolgálni. Németországban ugyanez vonatkozik a 800 négyzetméter és az öt személyzet feletti éttermekre.
Luxemburg 2025-től csatlakozik ehhez az előíráshoz. A német Recup, a francia GreenGo deposit cégek jó gyakorlatához, hatékony visszagyűjtő rendszeréhez csatlakozott itthon a RAKUN dobozközösség.
Címlapkép: Getty Images