Lázár János, a térség országgyűlési képviselője a művész halálának hetvenedik évfordulójára rendezett tárlat megnyitóján úgy fogalmazott: Koszta József egy olyan időszak alkotója, amikor világossá válhatott a világnak, hogy a kor magyar festészete semmivel sem kevesebb, mint a francia.
A művész képeivel a 20. század első évtizedeinek világát mutatta be virtuóz technikával. Festményei között vannak nehéz témákat feldolgozó alkotások, amelyek önmagukban is politikai állásfoglalásnak tekinthetők.
Az Alföldet mint természeti értéket, az alföldi életformát, a paraszti világot állította a nézők elé
- mondta a politikus, aki február 2-án délelőtt maga is tárlatvezetést tart a kiállításon.
Szabó Antal, a kiállítás kurátora elmondta, hogy a március 31-ig látható tárlaton szereplő alkotások közül 25 magángyűjteményből származik, hat festmény pedig a szentesi Koszta József Múzeumból érkezett.
A bemutatott művek között az érdeklődők láthatnak tájképeket, csendéleteket, portrékat és életképeket is. A legkorábbi mű 1903-ban készült, a legkésőbbi 1940-ben - közölte a művészettörténész.
Koszta József 1902-ben és 1903-ban Nagybányán alkotott, hatással volt rá Ferenczy Károly, mégis összetéveszthetetlen egyedi stílusa az ekkor festett képeken, így a Makón látható Pihenő asszonyok című művén is - mondta a szakember.
1910-ben Mezei munkások című képével kétezer koronás ösztöndíjat nyert, amelyből nyolc hónapot tölthetett Párizsban, ahol megismerkedett a nagy francia festők munkáival. A francia fővárosban készült képei közül a művészettörténészek szerint három található Magyarországon, ezek egyike - a tárlaton is szereplő - A Luxembourg-kertben című alkotás, amelyen egy kávézó hölgyet örökített meg - tette hozzá a kurátor.
A festő 1916-ban találkozott egy árván maradt, nevelőszülőkhöz került kilencéves kislánnyal, Katókával, akit megkért arra, hogy a modellje legyen. Ő szerepel a Lány bokállyal című festményen, melyet a következő évben Koszta József az Ernst Múzeumban rendezett tárlatán mutatott be, ahol első komoly sikerét aratta.