1879. március 12-én, azaz 140 évvel ezelőtt pusztította el a Tisza Szeged városának jelentős részét. Az árvíz után húsz évvel, 1894-ben döntött úgy a város vezetése, hogy a történteket egy nagyméretű festménnyel kell megörökíteni az utókor számára. Először Benczúr Gyulát akarták felkérni a feladatra, ő azonban sok megrendelése miatt nem tudta elfogadni a megbízást. Ezért egy pályázaton végül Vágó Pált választották ki, hogy fesse meg az óriási méretű - csaknem hét méter széles és 3,5 méter magas - alkotást.
A munka lassan haladt és sokáig elhúzódott: a művész a képet többször átfestette, majd három évi munka után 1902-ben helyezték el a szegedi múzeumban. A festő és a festmény közös története azonban ekkor nem ért véget: 1903-ban újabb módosítást kellett a képen végrehajtani, Vágó Pál ugyanis osztrák tábornoki köpenyben festette meg Ferenc Józsefet, melyet nehezményezett Szeged népe, ezért az osztrák egyenruhát magyar huszárezredesi mentére kellett átfestenie.
Az óriási méretek miatt a festmény a Móra Ferenc Múzeumból nem mozgatható, ezért a Fekete ház kiállításán az alkotás olajnyomatát láthatják az érdeklődők. Emellett bemutatják az árvízi festménypályázatra beérkezett többi pályaművet is, megismerkedhetnek a látogatók az árvíz történéseivel Mikszáth Kálmán szemén keresztül és kiderül az is, milyen szerepe volt Liszt Ferencnek Szeged újjáépítésében.
Szegedre 1879. március 12-én hajnali 2 órakor tört be a Tisza, amely felbecsülhetetlen anyagi károkat okozott, de egyúttal a modern fejlődés lehetőségeit is megnyitotta a város előtt. A katasztrófa közvetlen oka az volt, hogy az árhullám a partokkal párhuzamosan haladó töltéseket Szegedtől északra, mintegy 20 kilométerre, Petresnél átszakította, majd északnyugatról az alföldi vasút töltését is elsöpörve elöntötte a várost. Az árvíz az akkor 75 ezer lakosú városban 146 emberéletet követelt. A víz csak három hónap múlva, a szivattyúzások után kezdett apadni. Több mint ötezer épület omlott össze, mintegy 60 ezer ember vált hajléktalanná.