Az eddig a régi, a Vadaspark területén kívül lévő parasztudvarban élő sertések a héten vették birtokba új és a korábbinál jóval tágasabb kifutójukat. Rögvest neki is láttak felfedezni: jókedvűen turkálgatták az avart makkot és gilisztát keresve. A megújított Parasztudvarban kialakított otthonuk nagyobb és kényelmesebb, ráadásul a mangalicák érkezésével most már „teljes a létszám” az egykori falusi porták udvarait idéző Parasztudvarban.
A mangalica Magyarországon
A mangalica hazánkban a XVIII. században terjedt el az őshonos bakonyi sertésfajták és a mai Szerbia területéről érkező sertések, illetve a makkoltatás során a vaddisznókkal történt keveredésüknek köszönhetően. Ebből egy az időjárási viszonyoknak ellenálló, extenzív tartásra alkalmas, ízletes húsú, sok zsírt adó, így komoly gazdasági haszonnal is bíró disznófajta alakult ki. A mangalica a XIX. században kifejezetten divatossá vált. Külföldi vásárokon is kedvelt árucikk volt, a bécsi vásárra lábon hajtották fel az állatokat az Alföldről.
Napjainkban a mangalica újra közkedvelt lett, tekintve, hogy „vadabb vérének” köszönhetően a betegségek iránt kevésbé fogékonyabb, ellenállóbb. A mostohább körülményeket is jól viseli. Az Országgyűlés 2004-ben – mint védett őshonos és régi magyar állatfajtát – nemzeti kinccsé nyilvánította a mangalicát