Az egyik legismertebb, karácsonyhoz kötődő népszokás a betlehemezés, aminek csak Magyarországon belül is több táji típusa alakult ki. Még manapság is sokan, sok helyen művelik az ünnepekhez közeledve, habár már nem olyan spontán módon szerveződve, mint ahogyan eleink tették. Általában nem a régi kor szokásainka megfelelően, házról házra járnak a szereplők, hanem templomokban, iskolákban, közösségi tereken, vendégek, nézők előtt elevenítik fel Jézus születésének történetét.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Csépán is tartják a hagyományokat, ha a karácsonyi ünnepkörről van szó. A Szent Jakab plébánia hittanosai felkerekedtek és pásztornak öltözve, kucsmában, bekecsben elindultak betlehemezni.
A betlehemes népszokásban két hagyománykör ötvöződik: a kereszténység előtti pogány és antik gyökerű képzetek, valamint az ünnep keresztény jellegéből fakadó szokások. Neve a bibliai Betlehem városának nevéből ered. A népszokás célja a gonosz, ártó szellemek elűzése zajkeltéssel, jelmezek, álarcok viselésével.
A paraszti betlehemezés középpontjában hagyományosan a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka áll. Fő eleme a pásztorjáték, ami a három pásztor, köztük a nagyothalló öreg tréfás párbeszédére épül. Elmaradhatatlan, szimbolikus kellék még a templom alakú betlehemi jászol, amiben a Szent Család látható. A játékban a pásztorokon kívül a kis templomot vivő két angyal vesz részt, egyes vidékeken kiegészülnek még több szereplővel is. Miután eljátsszák a Jézus születéséről szóló történetet, átadják ajándékaikat és jókívánságaikat. Ezután a háziak megvendégelik őket.