Alapos és hosszas munka előzte meg azt, hogy január 30-án a sisakos kazuár beköltözhessen új otthonába és mindenki számára látható legyen a Debreceni Állatkertben. A különleges madár betelepítését az Európai Fajmegmentő Program segítségével valósították meg.
A sisakos kazuár (Casuarius casuarius) egyike a Délkelet-Ázsia és Északkelet-Ausztrália trópusi esőerdőiben őshonos három kazuárfajnak. Földünk legveszélyesebb, második legnehezebb és harmadik legmagasabb madara alapvetően tart az embertől, de igen ingerlékeny; csőrével, karmos lábával és sisaktarajhoz hasonló, jellegzetes szarukinövésével – amely futás közben a faágakkal szemben is védelmet nyújt – egyaránt súlyos sérüléseket okozhat.
E különleges, már-már őshüllőkre emlékeztető, atavisztikus megjelenésű futómadarak nélkülözhetetlen ökológiai szerepet töltenek be élőhelyükön, mivel az elfogyasztott gyümölcsök magvait elszórva nagymértékben hozzájárulnak az őshonos növényzet burjánzásához; több mint 70 fafaj termését például méreténél fogva csak a kazuárok képesek elfogyasztani és terjeszteni.
Ausztráliai élőhelyén mindössze 1500 sisakos kazuár él. Egyaránt veszélyeztetik őket a betelepített és elvadult háziállatok, a mezőgazdasági tevékenység miatti erdőirtások és az erdőtüzek, így a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajokat tartalmazó Vörös Listáján. Debrecenben a Nagyerdő fái alatt 2001 óta tartanak sisakos kazuárokat az Európai Fajmegmentő Program (EAZA ESB) keretében.
Címlapkép: Getty Images