Beleszülettem a kézművességbe, asztalos édesapám intarziaképeket készített, édesanyám hímzett, horgolt, kötött, varrt. Kisdiák koromban már tudtam horgolni, hímezni, kötni, varrni, s mindez a családi légkörben ivódott belém. Érdekelt, hogy a körülöttünk lévő természetes anyagból milyen tárgyakat lehet készíteni. A csuhéjjal kezdtem el foglalkozni, később rátértem a gyékény használatára, ami részemről több volt, mint ráérzés, egyszerűen beleszerettem
- meséli Kiss Tünde.
Mint mondja még 2008-ban nyitották meg a kézművesműhely alkotóházat Hollókőn. Itt alkotott, csoportokat fogadott és gyékényfonásra tanította a gyermekeket. Ma már ugyan nincs meg ez a műhely, azóta otthon dolgozik, de munkáit folyamatosan zsűrizteti és kiállításokon mutatja be. Az alapanyagot a környéken szerzi be, a gyékényt Rimócon, a kákát az Ipoly menti árterületen gyűjti.
Tünde, valódi megszállottja munkájának, örömmel alkot, jó érzés tölti el, amikor egy-egy alkotással elkészül és azt a nagyközönség is elismeri vagy a szakma díjazza. Kézművesként sokfelé járt már a világban, több nemzetközi fesztiválon vett részt. Kanadában kézművestábort tartott az ott élő magyar fiataloknak. A Pekingi Magyar Kulturális Intézet két alkalommal is meghívta Kínába, ahol kiállították alkotásait és foglalkozást tartott a gyermekeknek. Járt Svájcban és még jó néhány európai országban
- írja a portál.
Azt mondhatom, a gyékényfonásban megtaláltam önmagamat. Számomra ez a tevékenység nem munka, hanem hobbi, a családom és a gyékényfonás ad igazi értelmet az életemnek
- mesélte a művész, aki kitért arra is, hogy tervei között szerepel egy műhely kialakítása is, hiszen, mint fogalmazott, jelenleg a lakás minden zugában dolgozik.
Címlapkép: Getty Images