A tojásírás a tojásdíszétes egyik legrégibb, egyben legelterjedtebb formája: száz éve a Kárpát-medencében szinte minden család még ezzel a technikával, gicával, viasszal készítette a hímes tojásokat. A szokás a mai napig él.
Ez az én családi örökségem is. A nagymamám kékesdi származású volt, tőle tanultam, amikor óvodás voltam, azóta ápolom ezt a gyönyörű tradíciót
- mondja a pécsi Mosonyi Éva népi iparművész a HelloVidéknek. Először családi körben festettek, majd iskolába kerülve szembesült azzal, hogy a tojásírás művészetét nem ismeri és műveli mindenki. Osztálytársainak, később pedig pedagógusként tanítványainak, kollégáinak adta tovább a tudást, szakmailag pedig a zömmel baranyai kézműveseket tömörítő Kaptár Egyesületben fejlődött. Ma már 50 éve, hogy minden évben írja a tojást – igaz, nem csak húsvét előtt, ugyanis állandó elfoglaltságot jelent számára.
A tojásírás az ő kezdeményezésére került be tavaly ősszel a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékébe, és bár ezzel kapcsolatban készültek egy nagyszabású budapesti kiállítással, a koronavírus-járvány miatt sajnos le kellett fújni. Csakúgy, mint az egyéni megmozdulásokat, tanításokat, vásárokat. Éva útmutatása nyomán azonban így is becsempészhetjük az ünnepi hagyományt az otthonunkba:
Arra tudok buzdítani mindenkit, hogy vegyék elő az írókákat, és a szűk családi körben írják meg a húsvéti tojásokat! Ha nincs eszközük, használjanak fogpiszkálót, az olvadt viaszt azzal is fel lehet vinni a felületre. Főtt tojásokat díszítsenek, fessék pirosra, és fogyasszák el a húsvéti asztalnál
- ajánlja a HelloVidék olvasóinak.
Személyes kedvenc motívumai közé tartozik egy virágos minta, amit a nagymamájától örökölt, de a keresztes tojásokat is nagyon szereti írni. „A hímes tojás nemcsak egy kézműves termék: mindennek, ami vele kapcsolatos, különleges jelentése van. A piros szín Krisztus kiontott vérét szimbolizálja. A tulipán, gyöngyvirág és más virágmotívumok a tavasz ébredését, az újraéledést jelképezik. A szerszámos tojásoknak termékenység-varázsló szerepük van, míg a keresztesek Krisztus kereszthalálára, feltámadására emlékeztetnek.
Természetesen szerelmi motívumok is vannak, hiszen locsoláskor, amikor a leány a legénynek átadja a tojást, nem mindegy, milyen üzenetet akar közvetíteni.
Ezt a jelképrendszert régen nagyon jól ismerték. Ha például kakastarajos díszítésű tojást kapott a fiú, az felért egy szerelmi vallomással.”
Hanzel Csanád ugyancsak egy különleges, sőt, az egész világon egyedülálló magyar díszítési forma elismert művelője. A somogyvári tojáspatkoló, aki korábban fafaragással foglalkozott, kiürített gyöngytyúk-, fácán-, tyúk-, liba-, kacsa- vagy strucctojásokkal dolgozik: a külső felszínt megtisztítja, elképzelésétől függően megfesti, színezi, ezután rögzíti fel az általa tervezett, ólomlemezből készített mintákat, motívumokat, az anyag hajlékonyságát kihasználva. A virágminták közül a margarétát és a tulipánt kedveli különösen, a patkókhoz a szeget is maga készíti.
A tojáspatkolás művészetét édesapjától örökölte, aki még 1970-ben kezdett el ezzel foglalkozni.
Az egyik általa készített libatojást Guinness-rekordként is emlegetik (hivatalosan nem jegyeztették be): 1202 patkót rögzített a törékeny héjra. Csanád hozzá hasonlóan tett egy rekordkísérletet, ami 946 patkó felrakásával végződött. A munka elképesztően aprólékos és nagy óvatosságot, leheletfinom mozdulatokat igényel, hiszen az üres tojás nagyon kényes, ha egy kicsit erősebben nyúl hozzá az ember, már bajt csinál. Értéktelenné válik, ha csak pattan is.
A mester szerint a patkolt tojás nemcsak húsvétkor, de egész évben is megállja a helyét. Különböző állatmotívumokat, például lovakat, akár jeleneteket is helyez rájuk. Eljár skanzenbe vagy akár iskolákba bemutatót tartani, a mostani járványhelyzet azonban az ő tevékenységét is visszavetette. Az érdeklődők száma is alaposan megcsappant, de ezt teljes mértékben megérti és tiszteletben tartja. „Idén nem olyan húsvétunk lesz, mint amilyenhez hozzászoktunk”, fogalmaz.
A Lovason élő Bácsi Gabriella, aki alapszakmája szerint porcelánfestő, azt mondja, nála egész évben húsvét van. Nagyon sokféle tojást készít, de főleg libatojást szeret csipkézni és festeni – azért, mert nagy a felület és szép fehér a héja.
Mivel libáink lettek, és lettek tojásaik is, muszáj volt velük valamit kezdeni. Természetesen nem akartam őket kidobni, de olyat szerettem volna készíteni belőlük, amilyet más senki
- mesél a kezdetekről a HelloVidéknek. Az inspirációt végül egy tévéműsor hozta el neki: egy kínai férfit látott, aki domborművet „faragott” egy libatojáson. Gabriella először körömcsiszolóval próbálkozott a tojások megmunkálásán, de az nem vált be, túlságosan alacsony volt a fordulatszáma, könnyen kipattant. Ma már kézi gravírozóval dolgozik, és arra törekszik, hogy minél kevesebbet rajzoljon elő, meglegyen a szabad kézmozdulatok kötetlensége, hogy minden tojás egyedien sikerüljön. Strucctojást is csipkéz, fest, volt olyan, amit három hónapon át díszített.
Emellett rengetegféle ajándéktárgy van a tarsolyában: mécsesek, úszómécsesek, karácsonykor angyalkák, kisharang, lakodalmakra pedig előszeretettel viszik a libatojás-szívecskéit. Liba-, fürj-, emu-, galambtojásból, sőt, még csigaházból is készít nyakláncokat.
Az otthonlétet azonban nem elsősorban tojásdíszítéssel, hanem maszkvarrással tölti mostanság. Mióta bezártak az iskolák, óvodák ahol néptáncot tanított, már csaknem egy hónapja, varrással foglalkozik.
Sajnos most erre van szükség. Amit egész évben úgy készítettem, hogy na, majd húsvétkor eladom, mint itt pihen nálam. Most nyitottam volna a bemutatótermem, ahova jöhetnek a vásárlók, de ez is megakadt. Bízom benne, hogy vásárlók lesznek jövőre is, de most egy alapos újratervezésre volt szükség
- mondja. Amikor elkezdték sorra lemondani a fesztiválokat, vásárokat, expókat, kiállításokat, a tojásdíszítéssel kénytelen volt gyakorlatilag teljesen leállni. Közben Csopakról megkérték, hogy segítsen maszkokat varrni, amit aztán a helyieknek osztottak ki. Gabriella azóta már hímzett maszkokat is készít, különféle feliratokkal, és arra is ad tanácsot közösségi oldalán, hogyan lehet otthon, saját kezűleg előállítani textilből.