A mexikói viperagyík ahogy a neve is mutatja, Mexikó területén és Guatemala nyugati része honos, ahol a trópusi lombhullató erdők és tüskebozótok lakója. Főként nappal aktív, de a legforróbb napszakban a talajba vájt üregében húzódik meg, és csak szürkületkor jön elő. Gyakran mászik fára.
Méregmirigyei módosult nyálmirigyek, amik az alsó állkapocs közepe táján találhatóak, közelről megfigyelve az állatot, láthatóak is kisebb dudorként. Harapáskor felsérti áldozata bőrét és hosszabb ideig fogva azt, rágó mozdulatai során juttatja mérgét a zsákmányba, a mérgeskígyókkal ellentétben ugyanis nem képes hirtelen a mérgét üríteni, azt szó szerint bele kell rágnia áldozatába.
Tápláléka elsősorban rágcsálók, madárfiókák és a tojás. Ezek felkutatásában villás szaglónyelve is segítségéré van. Ínségesebb időben képes a farkában zsírt tartalékolni. A fajt 1829-ben fedezték fel, amikor is a Heloderma horridum tudományos nevet kapta . A heloderma jelentése szemölcsös bőr, míg a horridum szó jelentése érdes, vagy durva. Harapása az emberre is veszélyes mert az légzési elégtelenséget okozhat.
A Trópusi házban élő hüllő 12 éves és a Bázeli Állatkertből érkezett és hamarosan párt fog kapni egy tenyészprogram keretében. Érdekesség hogy a faj immunis a többi mérgező gyík, és a csörgőkígyó mérgére valamint már a tojásból kikelő kis gyíkok rendelkeznek fogakkal és méreggel.
Címlapkép: Getty Images