A születésekor nagyjából babszem-méretű apróság ekkor mintegy 8 hetes lehetett, és azóta egyre kíváncsibban ismerkedik a külvilággal, főleg jó időben. Az intézmény újranyitását követően a látogatók már jó eséllyel megpillanthatják, de még egészen 9 hónapos koráig vissza-visszajár majd a biztonságot nyújtó erszény rejtekébe. Érkezésével immár hét egyedet számlál a debreceni erszényesek csapata.
A Tasmania szigetén, illetve Ausztrália keleti és délkeleti részén őshonos Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) a partvidéki erdőkben és bozótosokban él. Köznapi elnevezése kissé megtévesztő, mivel bár számos tekintetben hasonlít közeli rokonaira, a kengurukra, a náluk kisebb termetű és zömökebb, erdőlakó wallabyk közé tartozik.
Jellegzetessége a vöröses nyak- és vállszőrzet, illetve a nagy és mozgékony fül – a természetben főként erre és kiváló szaglására hagyatkozik, mivel látása viszonylag gyenge. A táplálékát képező fűfélék, termések és gyökerek után főleg szürkületkor és éjszaka kutat, nappal pedig az árnyékban pihen. Bár vadon élő populációja egyelőre stabil, élőhelyének csökkenése és minőségbeli romlása miatt a faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) kihalással fenyegetett fajokat tartalmazó Vörös Listáján.
(kiemelt kép: Debreceni Állatkert)
Címlapkép: Getty Images