Vannak olyan népnyelvi és regionális szavaink, amelyek az ország egyik sarkában ismertek, míg ha egy másik területről érkező meghallja őket, olyan érzése van, mintha nem is magyarul szóltak volna hozzá. Mivel a nyelv folyamatosan mozgásban van, változik, így régebbi és modern tájszavakat vagy tájjelegű szavakat is ismerünk valamennyien. Most az északkeleti nyelvjárás kifejezéseiből adunk egy kis ízelítőt, azon belül is Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye nyelvi kincseiből.
A tájszó a nyelv olyan szava, amely nem található meg az írott és beszélt köznyelvben, csak egy, vagy több nyelvjárásban, így fő jellemzője a területi kötöttsége.
Az északkeleti nyelvjárás a magyar nyelvjárás-területnek az a nyelvjárása, amely Hajdú-, Szabolcs-, Bereg-, Szatmár megyékben és Bihar nagy részében használt. Ez a nyelvjárás nem különbözteti meg a zárt ë hangot a nyílt e-től; a régi zárt é hangot í-re változtatta, pl. kík, egísz, ídes; az ugyanazon szótaghoz tartozó r, l, j előtt megnyújtja a rövid mássalhangzót: kárd, érdő, álma, ájtó, kórpa, kőrte. Valamint az ő, é, ó hangokból ez a nyelvjárás kettős hangokat fejlesztett a kiejtésben, például Debrecenben a bíró bíraó, a kéz keéz vagy a jegyző jegyzeőnek hangzik. Szabolcsban pedig hosszú magánhangzóval ejtik a kettőshangzókat vagy diftongusokat: így lesz az autóból "ótó". További érdekesség, hogy a hosszú magánhangzókat errefelé gyakran lerövidítik, és egy ejtéskönnyítőnek szánt l-et toldanak bele a beszélt nyelvben: szóda-szolda.
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az északkeleti nyelvjárás része, melyhez Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Hajdú-Bihar megye és Szlovákia egy része tartozik. Ebből kifolyólag a megyék szókincsében több átfedés lehetséges, azonban egy térségen belül is rengeteg eltéréssel találkozhatunk: még az is előfordulhat, hogy egyes szavakat már a szomszéd faluban sem ismernek.
Szintén jellegzetes felszólító módban ezen a vidéken a "-fele" irányjelző szócskával történő nyomatékosítás (pl. csináld megfele, menjél kifele stb.). A környéken élők a "d", "t" és "n" hangokat sokszor "gy", "ty" és "ny"-nek ejtik (pl. térd - térgy), néha pedig kétszer is kiteszik a tárgy ragját (pl. osztat, őtet, eztet).
De az igeragozásban is akadnak eltérések a köznyelvhez képest, az E/2 igéknél -ol ragot biggyesztenek a tőhöz: futsz helyett "futol", látsz helyett "látol", de előfordul az -en régies rag hozzátoldása is, pl. "megyen". stb. Ez egyébként a nyelv egy régebbi nyelvállapotát tükrözi, korábban máshol is így beszéltek az országban. Ez a helyzet a "mensz" alakkal is, ezt Szabolcsban falvakban használják a mégy helyett, Kemecsén például biztosan, ha máshol kihalóban is van. A régi szótő "men", a menni igenévből, és ehhez biggyesztették oda az "sz" E/2 igei személyragot. Még Zrínyi Miklós is így használta a Szigeti veszedelem című eposzában. Abban az időben az E/1 is "menek" volt még, nem megyek.
És hogy mely szavak és kifejezések érthetetlenek azoknak, akik az ország más vidékéről ékeznek ide? Íme egy lista ízelítőül:
- család - gyerek (Hajdú-Biharban)
- kojtol - elfojtva ég, füstöl
- kótog - kalapál
- pacuha - rendetlenül felöltözött
- furik - talicska
- ájer - illat, levegő
- gerjed - gyullad
- gerjeszt - gyújt
- csilánt - csalán
- susnyás - gazos aljnövényzet
- lér, ler - sütő
- spór - sparhelt, tűzhely
- sufni - fáskamra
- firhang - függöny
- hokedli - háttámla nélküli konyhai kisszék
- nokedli - galuska
- lóca - pad
- levonó - matrica
- dücskő - farönk
- acskó - zacskó
- szolda - szóda
- szikvíz - szódavíz
- kenyér fara - kenyér vége
- mackó - melegítő
- mackónadrág - melegítőnadrág
- pecu - kamra
- púp - köldök
- sikárkó - jeges csúszóka
- sikárkózik - jégen csúszkál
- süsü - kapucni
- góré - kukoricakóró
- kizárja a gázt - elzárja a gázt
- leöltözik - levetkőzik
- lefő - leizzad
- magol - napraforgómagot rágcsál, szotyizik
- kolomol - zajt csap
- túros - sebes
- a brant egye meg - káromkodás - brant: seb üszkösödése, franc,
- szomorodjon meg - érje valami rossz
- cinke - a szabolcsi, szatmári dödölle
- pöcörő, pucu, puca - kisfiú nemi szerve
- pucugaluska, pucagaluska - nudli
- nyögő, nyögvenyelő - sztrapacska
- bicskás - szabolcsi ember, gúnynév - ma már vicces felhanggal
- hurkás - hajdú-bihari ember, gúnynév - ma már vicces felhanggal
- öhön, öhöm - slambuc
- gihercs - sovány, girhes ember
- gógyi - ész
- gönc - ruha, cókmók
- cula, cucc - kacat, holmi
- abajgat -piszkál
- guba- gallér
- happáré - hoppá/ egyszerű bocsánatkérésféle
- tik - tyúk
- tikmony - tyúktojás
- köszméte - egres
- mensz - mész
- ótó - autó
- cicakaka - apró takonydarab (gyerekeknél)
- felmérő - dolgozat
- tengeri - kukorica
- kolompér - krumpli
- parázs hús - sovány hús
- hamis kutya - harapós kutya
- paszuly - bab
- pulya - gyerek
- kóku - mumus
- Megyünk mamánál - megyünk nagyihoz
- otthol - otthon
- bigyusz - holmi, cucc
- futol - futsz
- rizsa - rizs
- canga - bicikli
- zsinatol - lármáz
- zsengés - keletlen, sületlen kenyér
- tolonc - fogoly
- szalonnás - ragacsos
- széna vagy szalma? - igen vagy nem?
- süket - hamisan éneklő, nincs hallása
- lipityóka - libikóka
- iromba - cirmos
- furi - aranyos (Hajdú-Bihar)
- abárol - abál
- curikkol - hátrafelé megy
- kasu - bamba
- szakállka - előke, partedli
- güzül - keményen dolgozik
- gyepel - legel
- gyerekeszű - könnyelmű, meggondolatlan
- tarhás - koldus, szegény
- laska: hosszúmetélt
- hadovál - össze-vissza beszél, humbugol
- spúr - zsugori
- puci - csupasz
- torka - kemence
- A fagylaltot pedig ezen a vidéken nem gombócban, hanem gömbben mérik.
Címlapkép: Getty Images