"Nem könnyíti meg az életünket, hogy a Vígszínház átfogó felújítása 1993-94-ben volt, azóta közel 30 év telt el, ezért újra ráférne egy nagy rekonstrukció. Természetesen tudom, hogy most hiába kopogtatnék az illetékes ajtókon. De vannak olyan berendezések, amelyeknek a felújítását nem lehet halogatni, mert komoly biztonsági kérdéseket vetnek fel" - foglalta össze rövden Rudolf Péter, milyen állapotban van jelenleg Budapest talán legfontosabb színházi épülete. A teátrum Kossuth-díjas igazgatójával többek között az elmúlt 2,5 év viszontagságairól, a színházak jelenlegi kihívásairól, illetve arról is beszélgetett a Pénzcentrum, hogyan reagálnak a társulatok a szomszédunkban zajló háborúra.
Pénzcentrum: A közelmúltban indult az új színházi évad. Mit kell tudnunk erről?
Rudolf Péter: Pörgünk, amíg tudunk. Három játszóhelyünkön – a Vígszínházban, a Víg Házi Színpadán és a Pesti Színházban – összesen 10 bemutatónk lesz. A Valló Péter rendezte Barátom Harvey és a Bodó Viktor által rendezett Kastély, a Vígben, az Inkognitó című kortárs darab, Szőcs Artúr rendezésében pedig a Pesti Színházban került bemutatásra. A Házi színpadon folytatódik a kortárs magyar írók darabjainak színpadra állítása. Komán Attila K utazásai című darabja is találkozott már a közönséggel! Ez egy kooprudukció a Mú Színházzal és egyben Gardenő Klaudia vizsgamunkája. Czukor Balázs pedig - várhatóan a színészek aktív közreműködésével – rendezi a Béranyák című produkciót a Stúdiónkban. Zajlanak a felújítópróbák, közben ikonikus előadásainkban fontos kettőzésekre került sor – épp a színház biztonságos működése érdekében. Jómagam elkezdtem Shakespeare „Szeget Szeggel”-jének a próbáit. Különös darab, nehéz a műfaji besorolása, maradjunk annyiban, hogy egy dühös vígjáték. December 9. a premier időpontja. A februári Pinokkió bemutató előkészületei is zajlanak Keresztes Tamás vezetésével, Presser Gáborral és Sztenavovits Dusánnal. Ifj. Vidnyánszky Attila pedig a Pestiben kezdte el a munkát. Hubay Miklós Egy szerelem három éjszakája című zenés darabja kerül színre december 17-én. A Pesti Színházi utolsó bemutatónk, tavasszal a Macska a forró bádogtetőn Valló Péterrel. Október végén a Pesti Színházban „Lesz ami lesz” címmel indult az improvizációs sorozatunk, ami havonta egyszer, (vagy ki tudja) szándékaink szerint a nézőket is bevonva születik a „pillanat hevében.” Az első előadás a beszédes „Borúra derű, avagy válságkezelési útmutató” alcímet kapta. A fogadtatás után, magától értetődő, hogy ezzel a címmel és mindig más témával a repertoárunk részévé válik az előadás. Szilveszterkor a Pestiben ezzel búcsúzunk ettől a különös évtől, a Vígben pedig a Vígnapok sikere után, kétszer is eljátsszuk a Víg 125 kapcsán születetett koncertműsorunkat. Félek, hogy ha minden tervünkről beszámolok, gyakorlatilag felhasználom a beszélgetésre szánt teret és időt. Nagy a teher a társulat minden egyes tagján, de az utóbbi pár év folyamatos küzdelme a színháznak még jót is tehet. Éles helyzetekben többet tudunk meg egymásról, és élesebbek vagyunk a színpadon is – a néző pedig velünk együtt harcolja végig a mindennapokat. Együtt veszünk egy nagy levegőt esténként.
Pénzcentrum: Ezzel máris eljutottunk a ma – sajnos – legfontosabb kérdéséig, mi lesz? Hogyan tudnak tervezni, megélni?
Rudolf Péter: Folyamatos újratervezésben élünk. Kiszámíthatatlan környezetben kell kiszámíthatónak lennünk. Amit a nézőinknek ígérünk – betartjuk. Spórolunk, ahol csak tudunk. Januárban három hétre be kell zárnunk a Pesti Színházat, de igyekszünk úgy tervezni, hogy a legkevésbé sérüljenek a szakmai szempontok, a friss bemutatókat „be kell játszani”! Hétfőnként valószínűleg csak próbálunk, az előadások világítás energia igénye nyilván a legdurvább. Vissza kell fogni magunkat minden ponton. Világítási próbákra szánt idő, mikroport használat, nem is sorolom. Nem könnyíti meg az életünket, hogy a Vígszínház átfogó felújítása 1993-94-ben volt, azóta közel 30 év telt el, ezért újra ráférne egy nagy rekonstrukció. Természetesen tudom, hogy most hiába kopogtatnék az illetékes ajtókon. De vannak olyan berendezések, amelyeknek a felújítását nem lehet halogatni, mert komoly biztonsági kérdéseket vetnek fel. Tehát a szomszédunkban dúló háború, a rezsiárak, az infláció és a covid okozta működési nehézségek tetejébe, ez is egy „apró” nehézség. Hosszú távon megtérülhetnének a modernizációs beruházások, de ehhez most nincsenek meg a források. Alternatív megoldásokat keresünk. Szellemi energiáink nincsenek fogyóban. Előadásokra lebontva próbáljuk kikalkulálni, pontosan mennyibe kerül egy este ezek között a viszonyok között, ezt összevetjük a várható bevétellel. Meg kell hoznunk fájdalmas döntéseket, le kell vennünk olyan darabot, ami békeidőben még kapna időt. Most azonban kényszerpályán vagyunk.
Pénzcentrum: Visszatértek a nézők?
Rudolf Péter: Ez a lényeg. Több, mint bíztató, hogy az októberi nézettségünk 95%-os volt. Minden küzdelmünk értelmét ez adja! Hiszek a Churchill-nek tulajdonított mondatban, - melyet most gyakran idéznek kollégáim is - amikor a legenda szerint a második világháború alatt, a brit parlament – a hadi költségek miatt – átmenetileg meg akarta szüntetni a művészet támogatását, ő visszakérdezett: „De akkor miért harcolunk?” A színház egy menekülési útvonal. Egy mentális mankó. A Vígszínház szellemisége, múltja a magyar kultúra egyik alapköve. Mi mindig játszottunk: a második világháború alatt egy moziban, a felújítás alatt pedig egy sátorban a Nyugatinál. A szervezés, a marketing és a többi részleg is gyors reagálású hastestként működik. Mindenki tudja, hogy baj van, de nem tárhatjuk szét a karunkat, a nézők miatt menni kell előre.
A teljes interjú ide kattintva olvasható.
Címlapkép: Getty Images