A néptánc és népzene mélyen gyökereznek a magyar kultúrában, amit már a művészeti alapoktatásban is megtanítanak. A vidéki településeken élő gyerekek és fiatalok is részt vehetnek ebben, melynek minőségét, elérhetőségét és fenntarthatóságát több tényező határozza meg. A tanárok képzése, a támogatások forrásai, az új technológiák, közösségi platformok használata, a fiatalok közösséghez való tartozása, az új élmények szerzése, valamint a finanszírozási források fontos szempontok ebben a folyamatban. De vajon milyen kihívásokkal néznek szembe és hogyan oldják meg a felmerülő problémákat? Együttműködnek-e másik művészeti ágakkal a néptáncegyüttesek? Kérdéseinkkel felkerestük dr. Diószegi Lászlót, Martin György Néptáncszövetség elnökét, hogy megtudjuk mennyire népszerű a néptánc és népzene a vidéki Magyarországon.
HelloVidék: Hogyan biztosítható a néptánc és népzene oktatásának minősége, elérhetősége és fenntarthatósága a vidéki településeken?
dr. Diószegi László: A népzene és a néptánc a művészeti alapoktatás része lett, és a tanárok képzése is megoldódott. A Zeneakadémián van népzeneoktatás, a Táncművészeti Egyetemen pedig néptánc pedagógusképzés. Így diplomás néptánctanárok és népzenetanárok tanítják a gyerekeket a művészeti alapiskolákban országszerte. Nyugodtan állíthatom, hogy több tízezer gyerek jár országszerte néptánc és népzeneioktatásra, nemcsak a nagyvárosokban, hanem a legkisebb településeken is.
HelloVidék: Milyen változásokat hozott az urbanizáció és a modernizáció a magyar néptánc és a zene területén?
dr. Diószegi László: A néptánc és a népzene a paraszti kultúra része volt, de ez a kultúra a XXI. században már megszűnőben van, vagy nagyon veszélyeztetett. Csak néhány elzárt településen, főleg a határokon túl, Erdélyben él még hagyományos paraszti közösség, például a Gyimesekben, de ott is érezhető a változás. A néptánc és a népzene ma már inkább a városokban él tovább, az 1970-es években indult táncházmozgalom eredményeként. A városokból pedig visszakerülnek a falvakba, részben az említett művészeti alapoktatásnak köszönhetően. De ez már nem úgy működik, mint régen a paraszti közösségekben, hanem másképp. A szakemberek, a kutatók, a pedagógusok azok, akik megőrzik és továbbadják ezt a kultúrát, és vigyáznak annak értékeire.
HelloVidék: Hogyan vonzhatók be és tarthatók meg a fiatalok, a gyerekek és a családok érdeklődése a néptánc és a népzene iránt?
dr. Diószegi László: A globalizáció és az urbanizáció miatt a fiatalok életében nagyon hiányzik a közösséghez való tartozás fontos élménye.Különösen fontos ez a párválasztás idején, a nagykorúság első éveiben. A mai fiataloknak a felsőoktatás már nem kínál közösségi élményt, pedig a fiatalok nagyon vágynak erre.A néptáncegyüttesekben a fiatalok megtalálják ezt is. Ez csábítja őket, aztán az ott töltött évek során megtanulnak táncolni, megismerik a magyar néphagyományt, kultúrát és nem mellesleg hasznosan töltik el a szabadidejüket..
HelloVidék: Milyen problémákat tapasztalnak a néptánc és a népzene oktatásában vagy gyakorlásában vidéki Magyarországon. Milyen megoldásokat alkalmaznak ezekre a problémákra?
dr. Diószegi László: Nagyon fontos, hogy a néptánc és a népzene ne csak a hagyományőrzésről szóljon, hanem izgalmas és vonzó élményeket adjona fiataloknak. A néptánc és a népzene nem csak a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről is. A néptánc és a népzene nem csupán a kárpát-medencei kultúra része, hanem egy életérzés, önkifejezés és közösségteremtés is. A néptánc és a népzene nem csak művészeti forma, hanem élmény, öröm és játék is.
HelloVidék: Hogyan lehet kihasználni az új technológiákat, médiumokat és platformokat a néptánc és a népzene terjesztésére, bemutatására és megújítására?
dr. Diószegi László: A néptánc hagyományos kultúra, de ez nem jelenti azt, hogy ne alkalmaznánk az új technológiákat és technikákat. A közösségi oldalakon, mint például a Facebookon, nagyon aktívak a néptáncot kedvelő fiatalok. Használják is ezeket az oldalakat, például fölteszik és megnézik a különböző archív anyagokat és gyűjtéseket a Youtube-on vagy a Facebookon, és onnan is tanulnak.. Ez nagyon hasznos része a mai néptánc életnek. Nem tartunk ezektől a technológiáktól, nem látunk bennük veszélyt.
HelloVidék: Milyen forrásokból finanszírozzák a néptánc és a népzene tevékenységüket?
dr. Diószegi László: A művészeti alapiskolák állami finanszírozással működnek. A néptánc és a népzene mozgalomnak pedig a legfőbb forrása a Csoóri Sándor program, amely 2017-től működik, és az egész Kárpát-medencére kiterjed. Kezdetben 5 milliárd, most már csak 3 milliárd forintos éves támogatást biztosít. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ez több tízezer fiatalra , több száz táncegyüttesre, népzenei együttesre oszlik el. Nem szabad elfelejteni a kézműveseket sem, akiknek az egyesületeit is támogatja ez a forrás.
HelloVidék: Hogyan működnek együtt más művészeti ágakkal, szervezetekkel vagy közösségekkel?
dr. Diószegi László: A néptáncegyüttesek ritkán működnek együtt más művészeti ágakkal. Van néhány néptáncegyüttes, amelyik rendszeresen részt vesz színházi előadásokban, de nem ez a jellemző. A Kárpát-medence népművészetének kincsestára olyan gazdag, hogy ennek megismerése és művelése óriási feladat, nagyon nagy munka, nem igen van idő és energia más művészeti ágak felé kacsingatni.
Címlapkép: Getty Images