A gyümölcsevő piráját Magyarországon elsőként 1991-ben, a paksi atomerőmű csatornájában észlelték.
2024. július 5-én Csonó Tibor közzétett egy fényképet, amelyen a Szolnok térségében elhelyezkedő Alcsi Holt-Tiszából kifogott egyedet tartja a kezében, írta a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság.
Telefonos egyeztetést követően a fogást megerősítette, ám az egyedet sajnálatos módon nem tették el, de elmondása szerint nem került vissza a Holt-Tiszába.
A kép alapján csupán a legfőbb külső határozó bélyegek alapján lehet azonosítani a halfajt. Az oldalvonal mentén 104 pikkely számolható, az oldal fölött 34, míg alatta 27. Az első hátúszón megszámolható úszósugarak száma 14, a farok alattin 25, a mellúszón pedig 14. A külső morfológiai bélyegek alapján a halfajt pirapitingának (Piaractus brachipomus) azonosítottam
– nyilatkozta Sólyom Norbert biológus, aki kiemelte, hogy a halfaj hazai vizekben történő megtelepedésére, a szakirodalmi adatok alapján nem kell számítani, ugyanis a pirapitinga (Piaractus brachipomus) 13 Celsius-fokos vízhőmérséklet alatt elpusztul.
Sokkal nagyobb kockázatot jelent egy esetleg a hazai vizekben eddig ismeretlen, trópusi halbetegség elterjesztése, amely az adott víztér őshonos halállományára komoly veszélyt jelenthet.
Felhívják az akvaristák figyelmét, hogy amennyiben díszhalaikat megunták, vagy anyagi okok miatt nem tudják tartani, ne a természetes vizeinkbe engedjék szabadon, hanem próbálják meg értékesíteni, esetleg eladományozni.
Címlapkép: Getty Images