Belső–Somogy természeti adottságaiból adódóan igazi európai vidra-nagyhatalom. Távol a nagyvilág zajától, tíz kilométerre fekszik a Mike és Lábod közti átkötő úttól. Itt a csend és a természet az úr. A Balaton és a Dráva folyó közt húzódó ökológiai hálózat erdei tavas területeinek láncolata nem véletlenül érdemelte ki az igazi vidraparadicsom nevet. A Somogy Természetvédelmi Szervezet kezelésében álló terület védelmet, búvóhelyet és élelmet nyújt ennek a Nyugat-Európából már csaknem teljesen eltűnt, menyétféle ragadozónak.
A vidrapark szíve és lelke, az árván maradt kis állatok pótanyukája Balogh Márta, aki 2000-ben önkéntesként érkezett a területre, és maradt, miután beleszeretett a vidrákba.
Itt tényleg úgy érzem, hogy valaminek a része vagyok és hasznossá tudom magam tenni. Gyorsan rájöttem, hogy én teljes mértékben ide tartozom. Akkoriban láttam az életemben először vidrát, de ez pont olyan volt, mint a filmekben egy romantikus pillanat, amikor eláll az ember szava. Tipikus meglátni és megszeretni szituáció alakult ki a vidrák és köztem
– mondta a HelloVidéknek Balogh Márta, aki a parkban töltött idő alatt a mai napig harminc vidrát mentett meg, és 2013 óta életvitel-szerűen is a parkban él.
Európa legértékesebb menyétféle ragadozójának természetes élettere egyre kisebb az emberek terjeszkedése miatt. Előfordul az is, hogy a vidrák anyja elpusztul, esetleg halászhálóba gabalyodik, elüti az autó vagy lelövik az orvvadászok. A kicsik pedig árván maradnak. Az ilyen és ezekhez hasonló történetek szinte mindennaposak a Petesmalmi Vidrapark életében.
Az idei év eddig különösen borzalmas volt a vidramentések tekintetében. Akadt olyan állat, amelyiket a Balatonnál mentettük ki és azonnali orvosi ellátásra volt szüksége a fején tátongó, hatalmas seb miatt. Idén találtuk a lehető legsoványabb kölyköt is, borzalmas állapotban az egyik tóparti mólónál. Egy vidra pedig ott halt meg a kezemben ripityára tört állkapoccsal
- mesélte Balogh Márta.
A vidrapark menedéket és otthont is ad az ennek a rejtett életmódot folytató állatnak. A látogatók közben közelről tanulmányozhatják a vidrát, megismerkedhetnek életmódjával és viselkedésével. Emellett segít fenntartani az egyre csökkenő, európai vidrapopulációt.
Még 2016-ban keresett meg minket egy holland természetvédelmi szervezet és a segítségünket kérték. A négy, vadnak nevelt, fiatal vidrát (kettő fiút, kettő lányt) végül egy tizenhárom órás utazással szállították Hollandiába
- mesélte a szakember.
A kölykök általában 3-4 hónapos korukig szopnak, aztán kezdenek el enni és 1 éves korukban válnak önállóvá. Akkor lehet őket újra visszaengedni a természetbe. Balogh Márta pótolja számukra az anyai gondoskodást, miközben tanítják őket vadászni is.
Hiszem és vallom, hogy ha elárvul egy pici állat, akkor neki ugyanaz a melegség kell, mint egy kisbabának: ugyanazt a törődést érdemli. Az a cél, hogy megmentsük az életét és próbáljuk megtanítani vidrának lenni. Közben meg kellett találnom az összhangot, ami a babusgatás és a szabad életre való felkészítés között van: hol kezdődik és hol ér véget. És ez nagyon nehéz volt
– hangsúlyozta Balogh Márta.
Balogh Márta vallja, hogy az állatok is mélyen érző és intelligens lények. A vidrák különösen gyorsan tanulnak, bár a hatékony kommunikációhoz gondozójuknak elsőként meg kellett tanulniuk „vidrául”.
Valahogy azonos hullámhosszra kell kerülni ezzel a kis állattal, hogy tudd, hogy mit akar, hogy mit érez. Minden egyes érzelemre van egy kis hangjuk, és ez meseszép. Nekem ezt jelenti az, hogy meg kell tanulnom vidrául
- magyarázta az önkéntes vidramentő.
A Petesmalmi Vidrapark azonban nem csak a mentett vidrák menedéke, hanem más, védett emlősök és madarak menhelye is. Számos vidra, fehér gólya, fekete gólya, nyárilúd és legyengült, de már röpképes rétisas-fióka kapott újból erőre itt.
Fotók: Jeki Gabriella