Hazánkban számos település büszkélkedhet különböző elnevezésekkel, címekkel, becenevekkel. Ezeket gyűjtöttük össze, és magyarázatot is kerestünk rájuk. Te mennyire ismered városaink és falvaink állandó jelzőit? Tedd próbára magad, töltsd ki a tesztünket! Az elnevezések magyarázatait megtalálod a cikk további részében.
Nyugat-Dunántúl
„A Legbátrabb Falu” - Communitas Fortissima
Kercaszomor 2008. november 20-a óta viseli A legbátrabb falu címet. A mai település részét képező, korábban önálló Szomoróc községet az első világháború után megszállták a szerb-horvát-szlovén királyi csapatok. 1920 nyarán a szomoróci és kercai férfiak rövid időre elűzték a megszállókat, és bár a szerb katonák néhány nap után visszatértek, a felkelés ténye tette lehetővé, hogy Szomoróc 1922. február 9-én újra Magyarország része lehetett. (Kercát és Szomorócot 1942-ben egyesítették.)
A községben 1923-tól minden évben megünnepelték február 9-ét a Kerca és Szomoróc határán felállított emlékoszlopnál. Az országgyűlés a 2008-ban a történelmi tettért a Communitas fortissima – a legbátrabb falu címet adományozta a községnek.
„A Leghűségesebb Falu/Község” - Communitas Fidelissima
A leghűségesebb város történetét mind ismerjük, viszont kevésbé ismert, hogy több falu is viseli A leghűségesebb falu címet: Szentpéterfa, Ólmod, Narda, Felsőcsatár, Horvátlövő, Vaskeresztes és Pornóapáti. Ezek a település kiharcolták, hogy - a trianoni határokat megváltoztatva - Ausztria helyett Magyarországhoz tartozhassanak.
Több határ menti település hovatartozása is vitás kérdés volt, ezért létrehozták az úgynevezett határmegállapító bizottságot, amely 1922 őszén meghúzta az új határokat. A Pinka völgyében fekvő Szentpéterfa például Ausztriához került. A falu elöljárói kérvényezték a határmegállapító bizottságot, hogy a település továbbra is Magyarországhoz tartozhasson. A kérést meghallgatták, és 1923 márciusában - a vitatott sorsú települések közül utolsóként - Szentpéterfát is visszacsatolták Magyarországhoz.
1920-as években ezekben a falvakban horvátul és németül beszéltek, ennek ellenére magyarnak vallották magukat.
A Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület 2012 óta minden évben megrendezi a Hűségtúrát, mely a leghűségesebb falvakat érinti.
„A Leghűségesebb Város” - Civitas Fidelissima
Az első világháborút lezáró békeszerződés a későbbi Burgenlanddal együtt Sopront és környékét Ausztriának ítélte. A magyar egységek 1921 augusztusában kezdték meg a terület kiürítését, azonban a bevonuló osztrák csapatokat Pinkafőnél és Ágfalvánál felkelők állították meg.
Szeptember elején még egy nagyobb osztrák támadást is vissza tudtak verni, sőt még Ausztriába is betörtek. Az október 13-án létrejött megállapodás szerint ha a magyar fél kiüríti a területet, nyolc nappal később népszavazás dönt Sopron és a környező nyolc község (Fertőrákos, Ágfalva, Sopronbánfalva, Harka, Balf, Fertőboz, Kópháza és Nagycenk) hovatartozásáról.
Bár csak három községekben - Fertőbozon, Kópházán és Nagycenken - szavazott a többség a Magyarországhoz tartozásra, a soproniak 72,8 százaléka döntött így. Ez pedig eldöntötte az egész térség sorsát. A nemzetgyűlés a népszavazás emlékét törvénybe iktatta, és Sopronnak a Civitas Fidelissima címet adományozta. 2001-ben pedig december 14-ét a Hűség Napjává nyilvánították.
„A Nyugat Királynője”
Magyarország nyugati határvidékének egyik legjelentősebb gazdasági és szellemi központja, megyeszékhelye Szombathely. Római kori elődje a borostyánút egyik állomása volt, a mai Magyarország területén lévő legkorábbi városi rangú római kori település.
Szombathely nem csak a római korban volt fontos kereskedelmi csomópont, hanem ezt a szerepet később is megtartotta a Monarchia idején is. Azóta is igyekszik megőrizni centrális szerepét: az M86-os út az összes fontos helyi közlekedési főirány középpontjává tette Szombathelyet, és útvonal révén a város az európai E65 közlekedési folyosónak része lett, melynek vonala megfelel a történelmi borostyánútnak.
„A Becsületes Város”
Ezt az elnevezést főként a helyiek használják Kőszegre, mert egyedülálló módon elterjedt a városban a becsületkassza intézménye. Erre a kőszegiek nem csak mint a kereskedelem egyik speciális fajtájára tekintenek, hanem az identitásuk részeként. Nem olyan közismert cím ez, aminek különösebb történelmi-társadalmi okai lennének: sokkal újkeletűbb ennél. Azonban a becsületesség, a becsületkasszázás már-már a város szimbóluma lett. A jelenségről bővebben itt írtunk korábban.
„A Találkozások Városa” avagy „A Folyók Városa”
Sokféle elnevezése van Győrnek, de mind ugyanarra a jellegzetességére utal: a város a Mosoni-Duna, a Rába és Rábca torkolatánál fekszik, ezért a folyók városának, a három folyó városának, illetve - Tatához hasonlóan - a vizek városának is nevezik. Győrnél nem csak folyók, hanem fontos utak is találkoznak, és a város Budapesthez, Bécshez és Pozsonyhoz képest is elérhető távolságban fekszik. A találkozások városa elnevezést még a győri emberek vendégszeretetére is vissza szokták vezetni.
Közép-Dunántúl
„Az Erődök Városa”
A Duna bal partján, a mai Szlovákia területén, a Duna és Vág folyók közötti keskeny félszigetet már a honfoglaló magyarok is védelmi célokra kiválóan alkalmas helyszínnek találták. Itt, Komáromnál épült fel a középkori vár, később pedig az Öregvár, a török elleni küzdelmek fontos helyszíne.
Az 1664 után épített Újvár a császári csapatok jelentős támaszpontja volt: Bécs előretolt bástyája. Az 1848–49-es szabadságharc fontos eseménye volt a három komáromi csata. Ezt követően a Duna két partján a Habsburg Birodalom legerősebb katonai erődrendszere épült ki: a balparti várakkal szemben, Szőny mellett felépült a Csillagerőd, a Monostori erőd és az Igmándi erőd.
A Monostori erőd építészeti, hadászati remekműnek számít, legnagyobb büszkesége a nemrég felújított Dunai bástya.
„Budapest szőlőskertje”
A borászatáról híres falu, Etyek a fővárostól mindössze félórányi útra fekszik. A kevés csapadékkal és sok napsütés, illetve az itteni talaj karakteres, savas borok készítésére tették alkalmassá a területet. Az Árpád-házi királyok alatt már virágzott a szőlőtermesztés, és az itt élő emberek megélhetésének fő forrásává vált. Az évszázados szőlőkultúra eredményeként a falu mára történelmi borvidéknek számít.
Etyek vidékén már a 20. század elejétől jelentős a szőlőtermesztés folyt, melyben a Törley-pezsgőgyárnak is nagy szerepe volt. Ma is a több mint 800 hektáron termelt szőlő egyrészt a Törley pezsgő alapanyagát képezi, másrészt az egyre kedveltebb etyeki borok (chardonnay, sauvignon blanc, szürkebarát, királyleányka, rajnai rizling) készülnek belőle.
Az Etyek–Budai borvidék Magyarország legfiatalabb borvidéke.
A Bicskétől Pákozdig húzódó szőlőültetvény 1990-ben emelkedett borvidéki rangra, 1997-től Etyek-Budai borvidék néven szerepel.
„A Királyok Városa” avagy „A Templomok Városa”
Székesfehérvár legelterjedtebb állandó jelzője A királyok városa, de nevezik a templomok, Szent István, a bajnokok és fesztiválok városának is. Ennek magyarázata, hogy Székesfehérvár a középkori Magyar Királyság királyi, világi és szakrális központja volt. Itt őrizték a magyar koronázási jelvényeket, a kincstárat, a levéltárat, illetve itt tartották az országos törvénylátó napokat.
Csak az lehetett törvényes magyar király, akit ebben a városban koronáztak meg.
A város egyházi emlékekben is bővelkedik, innen ered A templomok városa elnevezés. A középkorban mintegy harminc vallási jellegű épület állt a katolikusok rendelkezésére, ezek leginkább kápolnák, kisebb templomok voltak.
Főleg az utóbbi években terjedt el a Szent István városa jelző, mely a király és a város szoros kapcsolatából ered. Székesfehérvárt szent városnak is nevezik: utalva az itt eltemetett szentekre, a koronázóbazilikára és a település zarándokhely-jellegére.
Mindezek mellett a város a bajnokok városa és a fesztiválok városa címet is viseli; előbbi a város élénk és sikeres sportéletére, utóbbi a pezsgő kulturális életre utal.
„A Királynék Városa”
Természetes, hogy a királyok városa jelző nyomán Veszprém megkapta A királynék városa elnevezést. A Veszprémi Püspökség 1001-ben már biztosan létezett. A székesegyház kegyúrnője a mindenkori királyné volt, az ő kancellárja pedig a 13-14. századtól a veszprémi püspök, aki királyné-koronázási jogot kapott.
A város kapcsolata Gizella királynéval szintén csak erősíti ezt a képet: Veszprém Szent István feleségének kedvenc tartózkodási helye volt. Egy legenda szerint a város neve is tőle ered, ugyanis amikor a székesegyház építésekor elfogyott a pénz, Gizella királyné úgy jelezte, hogy lemond a fényűzésről, hogy drága bundáját "Vessz, prém!" felkiáltással elhajította. Így jutott pénz a templomépítésre.
A város életében jelentős szerepet betöltő királyné emlékére tartják a Gizella-napok Művészeti Fesztivál rendezvénysorozatot Veszprémben.
„Magyar Sion” avagy „Magyar Róma”
Esztergom városát Székesfehérvárhoz hasonlóan Szent István városának is nevezik, de állandó jelzője a Magyar Sion és a Magyar Róma. Ennek magyarázata, hogy itt székel Magyarország prímása, a magyar katolikus egyház feje.
Itt a Magyar Róma!
– írta Esztergomról Babits Mihály, aki a várost "Kunststadt"-nak nevezte.
Nem csak az érsekség, hanem Esztergom "művészváros" jellege is Rómához tette hasonlatossá a költő számára. Olyan várossá, ahol emlékei vannak a művészetnek és művelik is a művészetet. A Róma-párhuzamot az esztergomi bazilika és a San Pietro merész egymás mellé rendelésével igyekezett méginkább alátámasztani leírásában:
(...) méltó emlékműve az ezredéves Nagy Magyarországnak, s szimbóluma a Szent István-i eszmének: egy magyar San Pietro a hozzátartozó Magyar Vatikánnal.
„A Balaton Fővárosa”
Erre a címre több város is pályázik évek óta. A leggyakrabban Balatonfüredet, Keszthelyt és Siófokot szokták a Magyar Tenger fővárosaként emlegetni.
Hivatalosan Keszthely a Balaton fővárosa, mivel néhány éve levédette ezt a címet az önkormányzat turisztikai célból.
Így a "Keszthely, a Balaton fővárosa" jelmondat védjegy oltalom alá került még 2000-ben. Bár a két riválishoz képest idegenforgalmi szempontból lemaradással küzd, ha abból a szempontból nézzük, melyik Balaton-parti város tekint vissza nagyobb múltra, Keszthely az ideális jelölt.
A legtöbb tóparti településen szinte csak a turizmus határozza meg az egyes falvak, városok központjainak szerveződését. Keszthelyen azonban más szervezőerők is jelen vannak, amelyek a helyi életet alakítják. Keszthely nem csak üdülőváros, hanem 750 éves múltra visszatekintő térségi, felsőoktatási központ (Georgikon) is.
Balatonfüred viszont a Balaton-part legrégebbi, népszerű üdülőhelye, így gyakran emlegetik A Balaton északi partjának fővárosaként.
Siófok bár nem rendelkezik riválisaihoz hasonló múltbéli gyökerekkel, mégis a Balaton-part legnagyobb városa, az ország egyik legnépszerűbb üdülőtelepülése. Így ugyanolyan jogosan követeli magának a címet.
„A Balaton Ékszerdoboza”
Ezt a hízelgő elnevezést Tihany érdemelte ki kulturális és természeti csodáival. A Balaton medencéjét két részre osztó félszigeten fekvő kisfalu egyik jelképe az I. András király által 1055-ben alapított bencés monostor, amely páratlan panorámájával a Visszhang dombon magasodik.
A Belső-tó körül pihenőparkot környékét övező szőlők, legelők, erdők és levendulaültetvények is elválaszthatatlanok Tihany látképétől. A levendula egyébként mindig is kiemelt szerepet játszott Tihany történetében, hagyományai vannak termesztésének és feldolgozásának egyaránt.
„A Tavak Városa”
Tata leginkább vizeiről és azok élővilágáról híres, a tavak városa vagy vizek városa állandó jelzők mellett kivívta az Élővizek városa címet, és 2010-ben a biodiverzitás magyarországi fővárosa lett.
A város kötődése a természeti értékekhez vitathatatlan, erről tanúskodik a Tata, a tavak városa (1939) című, Deésy Alfréd által rendezett rövid dokumentumfilm is.
Tata egyik legnagyobb vonzereje az Öreg-tó Európa egyetlen olyan városi tava, melyen az őszi és téli hónapokban vadludak és más költöző madarak tízezrei találnak átmeneti menedéket.Tata fő nevezetessége, a 14. században épült Zsigmond vár is ennek a tónak a partján található. A vízisportokra is alkalmas halastó kedvelt szabadidős, kirándulási helyszín is.
„A Dunántúl Athénje”
Pápa állandó jelzőjét a híres református kollégiumáról, pezsgő kulturális életéről, hagyományairól és arculatáról kapta. A sorozatos háborúskodás, pusztítások, felégetések és tűzvészek után a városkép alaposan átalakult: az egykori, középkori eredetű határok mentén modern házak, és új középületek épültek. Ezek határozzák meg ma is a város arculatát.
A reformkor szellemisége különösen a Református Kollégiumon keresztül itatta át a várost: a felvilágosult tanárok Európa szellemét hozták el a dunántúli kisvárosba. Ha ennek a korszaknak kulturális életéről beszélünk, Pápa említése megkerülhetetlen.Már csak a korszak később meghatározó alakjai kapcsán is, akik köthetők Pápához, mint például Jókai Mór, Petőfi Sándor, Tarczy Lajos, vagy Deák Ferenc.
Pápa egyedi, inspiráló irodalmi közege, vallási toleranciája révén is kiérdemelte a Dunántúl Athénje jelzőt. A város ma is nagy hangsúlyt fektet kulturális életére, és hagyományaira.
Dél-Dunántúl
„A Virágok Városa”
A két világháború között úgy próbáltak javítani a városképen, hogy fákat és virágokat ültettek: a telepítés annyira bevált, hogy Kaposvár már 1920-ban elnyerte a "virágos" jelzőt. Így megszületett a virágos város öntudata.
Ezt erősítette, élesztette újjá a 2003-ban meghirdetett Virágos Magyarországért verseny, illetve a 2004-es franciaországi Európai Virágos Városok és Falvak Versenye, amelyeken Kaposvár egyaránt aranyérmet nyert. Ez természetesen nem csak a belvárost díszítő több ezer tő virágnak köszönhető, hanem a Millennium emlékére létrehozott Vadvirág útnak is.
A különleges utacska a Megyeháza elől indul és számos településen halad át, egészen Szilvásszentmártonig. Az utat tölgyfaszobrok szegélyezik, melyek közül mindegyik egy őshonos, védett vagy fokozottan védett virágot ábrázol. A virágos város képzetét erősíti, hogy Kaposváron a Színház-parkban szökőkútját Tündérrózsának, a termálfürdőt pedig Virágfürdőnek nevezik.
„A Kultúra Városa”
2010-ben Pécs viselhette a megtisztelő, Európa kulturális fővárosa címet,ennek okán az önkormányzat 2011-ben a kultúra városává nyilvánította. A megyeszékhelynek az esemény kapcsán négy fő fejlesztési projektje volt:
- a Kodály Központ (korábbi nevén Pécsi Konferencia- és Koncertközpont),
- a Zsolnay Kulturális Negyed,
- a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont (Kaptár), valamint
- a közterek és parkok újjáélesztése.
Pécsett egyszerre van jelen a nagy történelmi korok kulturális öröksége, mint a római kori ókeresztény közösség nyomai, vagy a török dzsámik, valamint a kortárs művészet. Nem csak a kulturális sokszínűség, hanem két gyár is szorosan összefonódott Pécs hagyományaival: a Zsolnay porcelángyár és az Angster orgonagyár. A hagyományoknak, és a mai művészeteknek is teret biztosít a város rengeteg fesztiválja, kulturális programja.
„A Leghősiesebb Város” - Civitas Invicta
Nemcsak leghűségesebb és legbátrabb, hanem leghősiesebb városa is van Magyarországnak. A magyar történelmi tudatban kiemelt fontossággal bíró esemény helyszíne volt Szigetvár, ezért adományozta 2011-ben az országgyűlés a Civitas Invicta címet a városnak.
1566-ban került sor a szomorú eseményekre, mely örökre otthagyta nyomát a magyar történelmi emlékezeten. A szigetvári védők több mint egy hónapig álltak ellen a 20-szoros török túlerőnek, míg végül Zrínyi Miklós egy maroknyi katonájával kirontott a lángokban álló várból.
A vár kapujában nagyjából 300-an haltak így hősi halált.
A leghősiesebb város címért Eger és Kőszeg is versenyben voltak, de végül Szigetváré lett a megtiszteltetés.
„A Bor Városa”
Őseink a rómaiak által meghonosított szőlészeti, borászati módszereket vették át, és folytatták a Villányban és környékén elhelyezkedő szőlők művelését. A terület etnikai sokszínűsége a borok sokszínűségét eredményezte: a törökök elől menekülő rácok hozták magukkal a vörösborkészítés fortélyait, és a Kadarkát, míg a 18. században letelepült svábok a Portugiesert hozták, és kialakították a pincesorokat. Később megjelent a Kékfrankos, a filoxérajárvány után pedig a Cabernet franc és sauvignon, a Merlot és a Pinot noir. Az 1980-as évek végén kezdték el a kistermelők a saját bortermelést, amely megalapozta Villány hírnevét.
Villány már akkor a szőlő és bor városa címet viselte 1987-ben, amikor még nem is volt város. Azóta is afféle mottóként használja a a bor városa elnevezést, bár a valósághoz hozzá tartozik, hogy abban az évben nem Villány volt az egyetlen település, ami elnyerte a címet.
Közép-Magyarország
„A Legbátrabb Város” - Civitas Fortissima
1919 januárjának végén történt a csehkiverésnek nevezett esemény Balassagyarmaton: a várost elfoglaló csehszlovák erők ellen tört ki felkelés, mely utcai harcokhoz vezetett a városi polgárok, magyar katonák részvételével, és győzelmével.
A balassagyarmatiak évente megünnepelték a január 29-i felszabadulást, ápolták az elhunyt magyar és cseh katonák sírjait, viszont a szocializmus időszakában betiltották a megemlékezéseket. Csak 1991-ben állították vissza az emléktáblát, és az ünneplés hagyományát és 1998-ban döntött a képviselő-testület a Legbátrabb Város cím használatáról.
A bátor tettek 90. évfordulója alkalmából 2009-ben a város önkormányzata átkeresztelte a Köztársaság tér egy részét Civitas Fortissima térré, valamint bemutatásra került Matúz Gábor A legbátrabb város című dokumentumfilmje is. 2011-ben az eseményeket bemutató kiállítás nyílt, és létrejött a Civitas Fortissima Múzeum. Balassagyarmatot nevezik még a Palócföld fővárosának is.
„Az Alföld Kapuja”
A város a Duna-Tisza közében két kistáj, a Gerje-Perje-sík és a Pilis-Alpári-homokhát találkozásánál fekszik Cegléd. Magyarország földrajzi középpontjához legközelebb eső nagyváros a Kiskunság jellegzetes mezővárosa. Ceglédet földrajzi fekvése miatt nevezik az Alföld Kapujának, de illetik még a Fák Városa névvel is: 806 fája áll önkormányzati védelem alatt, ezen kívül szépen ápolt, ligetes köztereiről is nevezetes.
Történelmi múltja miatt pedig Kossuth Városának is hívják, mivel Kossuth Lajos innen hívta harcba az Alföld népét a szabadságharc alatt.
„A Dunakanyar Szíve”
Vác – az egykor a Felvidék határának is számító – Dunakanyarban fekszik, a folyó bal partján. A Duna közelsége nagyban meghatározza a város hangulatát: nagy becsben is tartják. A belvárosi részen a partot parkosították, a külváros partját pedig százával lepik el a strandolók a meleg nyári napokon – a tilalom ellenére is. A Dunakanyar Magyarország egyik legfontosabb turisztikai körzete:
parkerdők, vadrezervátumok, természeti ritkaságok, folyóparti üdülőhelyek, szigetek, vízi-, és télisport lehetőségei együttesen teszik egyedülállóvá a területet.
Vác ezen a gyönyörű, rengeteg lehetőséget rejtő vidéken fekszik: egy a Duna völgyén haladó, ősi útvonal mentén fontos átkelőhelynél épült meg. Vitathatatlan, hogy a város a Dunakanyar különleges kis csücske, ezért is választhatta mottójául a Dunakanyar szíve szlogent.
„A Festők Városa”
Szentendrét elsősorban az tette a festők városává, hogy itt telepedett le Ferenczy Károly, és miután Nagybányát elcsatolták az országtól, sok tanítványa követte őt a városba. Ez elindított egy folyamatot, melyre csak rásegített a nyolc Réti-tanítvány, vagyis Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Heintz Henrik, Jeges Ernő, Onódi Béla, Paizs Goebel Jenő, Pándy Lajos és Rozgonyi László letelepedése 1926-ban.
Két évvel később megalakították a Szentendrei Festők Társaságát, majd egy évre rá a máig fennálló művésztelepen meghirdették az első nyári festőiskolát. Az ezután következő időszakot tekinthetjük a szentendrei festészet virágkorának, a II. világháború kitöréséig. Nyáron ellepték a várost a művészek, a parton és a korzón végtelenül sorakoztak a festőállványok.
Itt élt és alkotott többek között Barcsay Jenő, Kmetty János, Vajda Lajos, Czóbel Béla, Paizs Goebel Jenő, Korniss Dezső, és Deim Pál is. Paizs Goebel Jenő. Valószínűleg ma is itt él, illetve alkot arányaiban a legtöbb művész. Közülük a rangidős, nyolcvanhat évesen máig aktív Balogh László festőművész.
Észak-Magyarország
„A Matyóföld Fővárosa”
A Matyóföld az Alföld északi részén fekvő tájegység, matyóknak pedig a a hagyományok szerint a 18. századtól a Tardon, Szentistvánon és Mezőkövesden élőket nevezték, bár a népviseletük és hímzésük is eltér egymástól.
A térségben elfoglalt központi szerepe, elhíresült hímzése miatt, illetve mivel a matyó népviseleti divatját mindig Mezőkövesd diktálta, lett a kisváros a Matyóföld fővárosa. A hímzés motívumai a legenda szerint úgy születtek, hogy egyszer az ördög elrabolt egy matyó legényt. A férfi kedvese sokat kérlelte az ördögöt, adja vissza neki párját.
Az ördög feltételt szabott: a lány akkor kapja csak vissza szerelmét, ha kötényében az ördög elé viszi a nyár legszebb virágait.
Azonban mivel tél volt, egyetlen virág sem nyílt. A lány ezért gyönyörű rózsákat hímzett a kötényére, így ment az ördög elé, végül vissza is kapta kedvesét.
„A Mátra Kapuja”
Nem csak Gyöngyöst, Mátrafüredet is nevezik a Mátra kapujának, sőt Pásztót pedig a Mátra nyugati kapujának. Ahogy magunk elé képzeljük a hegységet a térképen, az Alföld és a Mátra találkozásánál fekszik éppen Gyöngyös városa. Az említett Mátrafüred valamivel feljebb, a hegylábához közelebb található, azonban közigazgatásilag ez a település is Gyöngyös része.
Itt található a Mátra-múzeum is: gyűjteményének legértékesebb darabja az egyedülálló mamutcsontváz.
Pásztó a Cserhát és a Mátra vonulatai között kanyargó Zagyva folyó partjára épült. Kedvező fekvésének köszönhetően már az ősidőktől lakott hely, hegyek közötti útvonal egy állomása volt. Ha hihetünk Anonymusnak, a honfoglaló magyarok is innen indultak a nógrádi és gömöri részek meghódítására. Pásztót a Mátraalja nógrádi fővárosaként is emlegetik.
„A Bodrog menti Athén”
A Bodrog szeli ketté a legendás Református Kollégiuma híres Sárospatakot: a korban Magyarország egyik legjelentősebb oktatási intézménye volt, mely az egyik legrégebb óta fennálló hazai iskola. 1531-ben alapította Perényi Péter.
Az iskola kezdetektől híres volt a magas műveltségű tanárairól, és európai színvonalú oktatásáról. A „scholát” 1550-ben kollégiummá szervezték át, ezután sok külföldi tanár oktatott Patakon, mint az egyik híres későbbi oktatója, Comenius Amos János, a magyar származású morva pedagógus. Comenius vállalta a feladatot „ennek a Rákóczi - Atheneumnak a jobbá tétele” érdekében.
A Református Kollégiumot, mivel sok későbbi kulturális és politikai életben jelentős szerepet betöltő személy köthető hozzá, sokan sokféleképpen nevezték. Ezek közül a legismertebb a Bodrog menti Athén elnevezés. Csokonai Vitéz Mihály a Múzsák székhelyeként emlegette, legújabb címe pedig a Magyar Cambridge: itt lehetett Magyarországon elsőként angol nyelvű diplomát szerezni.
„A Nyitott Kapuk Városa”
Miskolc a különböző tájegységek (a Bükk, a Cserehát, a Zempléni-hegység és az Alföld) találkozásánál, az úgynevezett Miskolci-kapuban fekszik. A Sajó, a Bódva és a Hernád egyesülő völgyében, jó fekvése kezdetektől fontos csomóponttá tette a várost, nagy volt az átmenő áru- és személyforgalma. Ki is alakultak a befutó utak szerint Miskolc történelmi kapui.
Az egykor körülkerített mezővárosba csak a jól őrzött városkapukon át lehetett bejutni, a kapuk mellett vámszedőhelyek, kocsmák és fogadók várták az érkezőket. Ezek a városkapuk már nincsenek meg, de Miskolc városrészei, főbb utcái őrzik ezeknek a kapuknak a nevét.
Északra Sajószentpéter felé volt a Szentpéteri Kapu, délre Hejőcsaba (jelenleg Miskolc egyik városrésze) felé volt a Csabai Kapu, nyugatra (az akkor még különálló) Diósgyőr felé a Győri Kapu és keletre Felsőzsolca felé a Zsolcai Kapu. A kevésbé ismert Fábián kapu a bábonyibérci szőlőkbe vezetett, a Meggyesalja (vagy Megyesre-járó kapu) az Avas alján található meggyesek felé vivő útra nyílt.
„A Magyar Athén”
A századforduló után Egert iskolái és kulturális intézményei miatt a „magyar Athénnak” is nevezték. Az egykori egri líceum épülete az Eszterházy téren áll a bazilikával szemben. 1761-ben Barkóczy Ferenc püspök kezdte építtetni líceumot, azzal az igénnyel, hogy egri egyetemet (universitast) alapítson. Az épület 1785-re elkészült, de az egyetem alapítását sem Mária Terézia, sem II. József nem engedélyezték.
Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis kimondta, hogy Magyarországon csak egy egyetem működhet, éspedig Budán.
A tervezett egri universitas a líceum rangot kapta meg, ezzel olyan intézmény jött létre a 18. századi Magyarországon, amelyben a gimnáziumhoz felsőfokú képzést nyújtó tagozat is kapcsolódott. Az intézményben működött papnevelde, tanítóképző (ahová között Gárdonyi Géza is járt), jogakadémia, egyházi nyomda és rajziskola is.
1949-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Főiskolai Kara települt át Egerbe, mely a következő évben önállósult; ma pedig az Eszterházy Károly Egyetem főépületének ad otthont a Magyar Athén líceuma.
Tarján, „A nógrádi Völgyváros”
Salgótarján a Karancs, a Medves és a Cserhát hegységek találkozásánál, a Tarján-patak és a Zagyva szűk Y-alakú völgyében fekszik. A vidék kisebb völgykatlanokra tagolódik, ahol a különböző városrészek helyezkednek el.
Völgyváros legfőbb kulturális értékét a palóc hagyományok adják. Palócföld alatt a Mátra és a Bükk-vidék központi részétől északra fekvő medence jellegű területeket, illetve a Nógrádi-medence és az Ipoly-völgy térségét értjük. A terület lakóit leginkább a folklór köti össze: még a 20. század első felében is fennmaradt nagycsaládrendszer és az azt tükröző településszerkezet, illetve a római katolikus vallás. A legjellegzetesebb sajátossága a területnek a palóc „a” hangot használó nyelvjárás.
„A Kincsek Városa”
Zelenák István útikönyve nevezi Tokajt a kincsek városának természeti adottságai, építészeti öröksége, valamint kulturális és szakrális értékei miatt. Tokaj a világörökség része, az egyik legjelentősebb, történelmi borvidék névadó települése. A helyiek számára is nagyon fontos, hogy a város értékeit megőrizzék, illetve megismertessék a világgal, ezért is jött létre a Tokaj Kincsei Egyesület.
A város főbb értékeit - a teljesség igénye nélkül - a történelmi belváros, a borospincék, a régi Tokaji zsinagóga, az egykori Serház, a Világörökségi Bormúzeum, a Tokaji Múzeum, a Tokaji Borok Háza, templomai, városházája, természeti látnivalói, az elpusztult tokaji vár maradványai és a Fesztiválkatlan teszik ki. Tokaj hangulatát pedig a helyiek, és a gasztro- illetve kulturális programjai határozzák meg.
Észak-Alföld
„A Jászság Fővárosa”
A Jászság az Alföld északi részén elhelyezkedő, néprajzilag és földrajzilag jól elhatárolható terület. Ma igazi puszta képét adja, azonban amikor a jászok megjelentek itt a 13. században még nagy kiterjedésű, vadakban, madarakban gazdag ligeterdők borították.
Csak az 1700-as években kezdett átalakulni a táj a mocsaras táj, és a vizek szabályozása, lecsapolás, és a fák kiirtása formálta a mai sajátos arculatát.
A 18-19. században a Jászság, a Kiskunság és a Nagykunság egy közigazgatási kerület volt, és a kivándorlás a pusztába folyamatosan zajlott. Ennek a területnek a székhelye Jászberény volt, ezért is hívják a jászok vagy a Jászság fővárosának.
„A Kálvinista Róma” avagy „A Reformáció Városa” avagy „Cívis Város”
Mivel a törökök hódoltság területe elvágta Bécset és a keleti országrészt egymástól, Debrecenbe nem ért el a 16. századi Habsburg ellenreformáció. Ez az egyik legfontosabb oka, hogy Debrecen lakossága az ország többi részével ellentétben főként evangélikus-református vallású, így joggal kapta a reformáció városa címet.
Ez a vallási különállás, egyediség nem csak a múltban, hanem ma is meghatározza a város arculatát, hangulatát. A legelterjedtebb hitvallás a confessio helveticae posterior, melynek 450 éves jubileumát tavaly ünnepelték a városban.
Manapság főként Debrecent emlegetjük cívis városként, azonban számos alföldi mezővárosra volt egykor használatos a kifejezés: Hódmezővásárhely, Nagykőrös és Kecskemét lakóira is használták a megnevezést. A Néprajzi Lexikon szerint a cívis város:
az alföldi nagy mezővárosoknak a megkülönböztető neve, amelyek a szabad királyi városi jogállást megszerezték vagy megközelítették, de polgárságuk döntően földművelő-állattenyésztő paraszti árutermelőkből állt, kereskedő, iparos, értelmiségi foglalkozású elemeik pedig javarészt jobbágyparaszt eredetűek voltak.
Debrecen a 16. századtól a térség folyamatosan fejlődő szellemi-kulturális központja volt, ami elsősorban a Kollégium érdeme. Debrecen megmaradt fő oktatási helyszínnek: ma az ország egyik legnagyobb egyetemi központja, egyeteme az ország legrégebben, folyamatosan ugyanabban a városban működő, legnagyobb felsőoktatási intézménye.
„A Tisza Fővárosa” avagy „A Tiszántúl Kapuja”
Az Alföld közepén, Tisza partján, a Zagyva torkolatában fekszik Szolnok, a folyó egyik legfontosabb átkelőhelyénél. A város a 19. században indult fejlődésnek: a Tisza szabályozása és a folyón 1835-ben megindult gőzhajózás megerősítette Szolnok helyzetét. A várost Budapesttel összekötő vasút volt a második az országban.
Földrajzi elhelyezkedése fontos átkelőhellyé, kereskedelmi csomóponttá tette Szolnokot. Később a háborúk alatt stratégiai szerepe is megnőtt, és a Tisza életében mindig fontos szerepet játszott. Ezért is érdemelte ki a Tisza fővárosa, illetve a Tiszántúl kapuja címeket.
„A Hajdúk Fővárosa”
A Nyírség és a Hajdúság találkozásánál fekszik Hajdúböszörmény a Hajdúság legnagyobb városa. A betelepítésekkel létrehozott hajdúvárosok szerkezete ma is jellegzetes mértani, logikai elrendezése miatt. Azt a régiót, ahol ezek a hajdúvárosok a történelem során létrejöttek, nevezik Hajdúságnak.
A hajdúk feladata a csorda őrzése volt, ami időnként fegyveres fellépést igényelt, ha rablóktól vagy vadállatoktól kellett megvédeni a jószágokat. A török háborúk idején előszerettel fogadtál fel a fegyveres marhapásztorokat katonai feladatokra, és így a hozzájuk csatlakozó nemesekkel, végvári katonákkal és jobbágyokkal egy új társadalmi réteg alakult ki.
Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor és Bethlen Gábor erdélyi fejedelmek számos hajdútelepet létesítettek az erdélyi és partiumi török határ védelmére. Utoljára Tarpa mezőváros kapott hajdúszabadságot, II. Rákóczi Ferenc fejedelemtől 1709-ben, ezután a földesurak megkezdték a hajdúkiváltságok felszámolását. Csak a Bocskai által kiváltságot hat hajdúváros (Nánás, Dorog, Hadház, Vámospércs, Szoboszló) és a Báthory Gábor által 1609-ben Kállóból áttelepített hajdúk városa (Böszörmény) őrizhette meg kiváltságait.
„A Tisza-tó Fővárosa”
A Tisza-tó turisztikai régió központja Tiszafüred. Magyarország második legnagyobb tava, illetve a Tiszán legnagyobb mesterséges tava 1973-ban jött létre, az Alföld északi részén. Ekkor építették fel a Kiskörei Erőművet a duzzasztógáttal, a tiszai áradások szabályozása és az Alföld jobb vízellátása érdekében.
Feltöltését az 1990-es évekre fejezték be, azóta viszont a tónak kialakult saját ökológiája, ma már madárrezervátum is működik benne. 1999 óta pedig a Hortobágyi Nemzeti Park bemutató területeként az UNESCO Világörökség része. A régióban betöltött fontos szerepéért kapta Tiszafüred a Tisza-tó fővárosa elnevezést.
„A Sárkányok Városa”
Ez persze nem véletlen: a település egykor a Báthori család birtoka volt, akiknek címere három sárkányfogat ábrázol. Ennek eredettörténetét is elmeséli a várostörténeti sétány, amelyen végigsétálva sárkányok és szobrok segítségével ismerkedhetünk meg Nyírbátor történetével.