Ahogy a portál írja, mókás és egyben bizarr látvány, amint egy nagy, petékkel teli barna varangy asszonyság, hátán a jóval kisebb urasággal, lomha ugrásokkal araszol valamilyen pocsolya, tó vagy holtág felé. Amíg a kiszemelt vízben helyükre kerülnek a többméteres petefüzérek, számos megpróbáltatást kell legyűrniük. Szentgotthárd zsidahegyi részén pár éve vizes élőhelyek jöttek létre, amelyeket hamar felfedeztek a környék békái.
A lap beszámolója szerint Oldal Józsefék a közelben, egy tanyán laknak. Ők észlelték, hogy az úton tavasszal rengeteg az agyontaposott béka. Négy éve megkeresték az Őrségi Nemzeti Park munkatársait, akik azóta évről évre felépítik a fóliakerítést, amely megakadályozza, hogy a békák az útra jussanak.
A kerítés mentén gyűlnek a békák és a gőték. Innen szorgos kezek gyűjtik össze őket és viszik át a tóba. Napközben a nemzeti park munkatársai, esténként pedig Oldal József és fia ellenőrizték a védelmi rendszert. Oldal József elmondta, hogy pár év alatt ötödére csökkent a vonuló békák száma, bár ők megteszik, amit lehet
- írja a portál.
Dr. Jandrasits László természetvédelmiterület-felügyelő szerint, húsvétra véget ért a vonulás, hamarosan lebontják a 220 méteres ponyvasort. A több száz mentett kétéltű 98 százaléka barna varangy, de akadnak gyepi békák és alpesi gőték is.
Címlapkép: Getty Images