Ó, a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorlás hajónk… Cseh Tamás, Másik János és Bereményi Géza dalával nem csak a 60-as éveket (vele a tetőző ifjúsági problémát), hanem a magyar tenger fürdőkultúráját is megidézzük. Egyszóval, jöhet egy kis balatoni nosztalgia? A Fortepan jóvoltából nem egy meghökkentő, ma már viccesnek tűnő retró fotó közül válogattunk, különös tekintettel az egyre lengébb fürdőruha divatra!
Mielőtt elmerülnénk a képnézegetésbe: tudtátok, hogy a Balaton környéke már az őskorban is lakott volt? Az ott élő emberek valószínűleg mindig is használták a tó vizét, ha nem is strandolásra, akkor mosásra, fürdésre és halászatra mindenképp. A szervezett fürdőzés és a tó turisztikai célú hasznosítása viszont csak jóval később, a 19. században kezdődött.
A fürdőélet kezdetei – és az első bokáig érő fürdőruhák
A 19. század elején a Balaton környéke még nem volt kiépítve. Az első fürdőházak és pavilonok az 1800-as évek közepén épültek, a magyar arisztokrácia és a polgárság ekkoriban kezdi felfedezni a Balaton szépségét. Az első nagyobb fürdőhelyek Balatonfüreden és Keszthelyen alakultak ki, ahol a látogatók fából készült fürdőházakban pihenhettek és élvezhették a Balaton vizét.
A 19. század második felében elkezdődött a Balaton felfutása, a déli parti fürdőhelyek kiépülése, a szórakozási lehetőségek szélesedtek, akár sporteseménnyekkel is bővültek (vitorlásversenyek, kerékpártúrák, úszóversenyek), majd sorra nyíltak a tavi kaszinók, ahol a hajnalig tartó mulatságokról több feljegyzés is született.
Anna nap körül rendszeresen szerveztek bálokat a Balaton vidékén, de a sporteseményeket (teniszversenyek, lóversenyek) is gyakran kísérték bálok. Általában ezeken a ünnepségeken díszes vacsorát adtak, neves zenekarok léptek fel, táncmulatság kísérte az eseményt.
Ha keresgélésbe kezdünk a Fortepan fotóuniverzumában, akkor az egyik legrégebbi balatoni képen épp fürdőkabinokat fedezhetünk fel, 1894-ből:
A 20. század elején, tegyük hozzá, a fürdőzés, hacsak nem munkavégzéssel társult, még luxusnak számított, amelyet leginkább a tehetős rétegek engedhettek meg maguknak.
Az első fürdőruhák inkább emlékeztettek teljes ruházatra, mintsem a mai bikinikre vagy fürdőnadrágokra:
A nők hosszú, bokáig érő szoknyákat és blúzokat viseltek, gyakran kalappal és kesztyűvel kiegészítve, hogy elkerüljék a napégést:
A férfiak sem úsztak sokkal kényelmesebben; hosszú nadrágokban és ingekben merültek a Balaton vizébe.
A magyar fürdőkultúra aranykora
A 20. század elejére a Balaton fürdőkultúrája virágzásnak indult. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a Balaton-parti városok és falvak egyre népszerűbbé váltak, és számos új fürdőház, szálloda és villa épült.
Balatonfüred és Siófok különösen kedvelt úti célokká váltak, ahol a látogatók élvezhették a gyógyvizet, a napfényt és a tó nyugalmát.
Az 1930-as és 1940-es években a Balaton elérte népszerűségének csúcsát - ez számít a magyar tenger igazi aranykorának.
Ekkor alakultak ki a modern értelemben vett strandok, és a fürdőzés tömeges szórakozássá vált.
A tó körüli települések gyorsan fejlődtek, és a vasúti közlekedés is hozzájárult a Balaton elérhetőségéhez. A strandok homokos partjai és a napernyők alatti pihenés idilli nyári képet festettek, amely sokak számára azóta is a nyári vakáció szinonimája.
Az 1930-as évek hozták az első nagyobb változásokat a fürdőruhadivatban
A társadalmi normák lazultak, és az emberek egyre inkább elfogadták, hogy a fürdőruhák praktikusabbak és kényelmesebbek legyenek. A nők elkezdtek rövidebb szoknyákat viselni, amelyek térdig értek, és az anyagok is könnyedebbek lettek. A férfiak rövid nadrágokat és ujjatlan felsőket kezdtek hordani, ami nagy előrelépést jelentett a korábbi szigorúbb öltözködési szabályokhoz képest.
Azok a '60-as és '70-es évek...
A szocialista időszak alatt a Balaton továbbra is népszerű nyaralóhely maradt. Az állam támogatta a tó körüli infrastruktúra fejlesztését, és számos új szálloda, kemping és üdülő épült.
Az olcsó és tömeges turizmus indult el, egyre többen és többen nyaraltak a magyar tengernél.
Ebben az időszakban a Balaton nemcsak a magyarok, hanem a keletnémet, cseh és lengyel turisták kedvelt célpont-ja is lett. Sajátos szeletét adta a vendégkörnek, hogy a Németország különböző társadalmi berendezkedésű részeibe szakadt rokonok gyakran itt tudtak találkozni egymással. (A keletnémet diktatúra polgárai könnyeben utazhattak a szocialista Magyarországra, mint a kapitalista Nyugat Németországra.)
Bikinik és merészség
Az 1960-as évek hozták a valódi áttörést a fürdőruhadivatban. A bikini, amelyet először Franciaországban mutattak be, Magyarországon is egyre népszerűbbé vált.
A Balaton partjainál mind több nő jelent meg kétrészes fürdőruhában, amely sokkal több bőrfelületet engedett látni, mint elődei. Ez a merészség nemcsak a divat, ha-nem a társadalmi szabadság és az önkifejezés jele is volt.
A férfiak is egyre rövidebb és szűkebb fürdőnadrágokat viseltek, amelyek hangsúlyozták az alakot és a fizikai fittséget.
A '80-as és '90-es évek: Színek és minták
Az 1980-as években a fürdőruhadivat új szintre lépett a színek és minták terén. Neon színek, geometriai minták és extravagáns formatervezés jellemezte a korszakot. Az anyagok is tovább fejlődtek, megjelentek a gyorsan száradó és rugalmas szövetek, amelyek még nagyobb kényelmet biztosítottak.
A nők számára a magas derekú bikinik és a trikini lett a divat, míg a férfiak körében a sortnadrágok és a sportos fazonok domináltak.
Címlapfotó: Siófok strand (1907, Képszám: 263758) Fotó adományozó Zichy kúria, Zala/ Fortepan