A Rába és a Pinka júniusi, nagymértékű áradása nem kevés kárt és izgalmat okozott a vízparti települések lakóinak, ezzel együtt a folyóvízi halállományt is érintette.
A hirtelen árhullám természetes velejárója, hogy a folyóvízi halaink fajtól, korosztálytól, vízhőfoktól és mederviszonyoktól függően elhagyják a folyó medrét, táplálkozás, szaporodás vagy csak a nyugodtabb vízmozgás előnyei miatt. A hivatásos halőrök és a vadvizeket járó, lelkes horgászok ilyenkor figyelemmel kísérik az árterületeket, a hirtelen visszahúzódó vízben, a kisebb gödrökben, korábban kiszáradt ágakban, de traktornyomokban is csapdába esett halak, főként ivadékok mentése céljából
– áll a Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetségének közleményében, melyet a Pecaverzum szemlézett.
Tájékoztatásuk szerint a júniusi árvíz során folyamatosan lehetett híreket hallani elöntött osztrák halastavakról, halnevelő telepekről, illetve váratlan és szokatlan halfajok felbukkanásáról. Emellett a korábban „szokásos” halmentéssel érintett területeken nem tapasztaltak nagy mennyiségű kint rekedt halat, viszont új helyszíneken megjelent a probléma.
Több helyen közel egy hónappal az árhullám levonulását követően derült ki, hogy a már megközelíthető és főleg fizikailag menthető a kint rekedt hal, melyre főleg lelkiismeretes horgászok hívták fel a szövetség figyelmét. Közülük többen a jelzés mellett aktívan részt is vettek a halállomány mentésében saját eszközökkel,
A hatályos jogszabály szerint a halgazdálkodásra jogosult kötelezettsége az őshonos halfajok mentése abban az esetben, ha a mentett halállomány értéke meghaladja a mentés költségeit.
Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy valamennyi halat nem tudjuk, nem is lehet visszajuttatni a főmederbe, de a horgászaink segítségével így is nagyszámú őshonos hal került vissza a Rábába és a Csörnöc-Herpenyőbe
– közölték.
Címlapkép: Getty Images