A magyar nyelvterület viszonylag egységesnek mondható, azonban a nyelvjárások mind hang-, mind szókészletükben különböznek egymástól. A teljes magyar nyelvterületet összesen 10 nagy nyelvjárási régióra osztották fel, ebből három Magyarország határain kívül esik.
Heves megye a palóc nyelvjárás területén fekszik, melyhez Nógrád megye egésze, Pest, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék egy kis szelete, valamint Szlovákia egy része tartozik. Ebből kifolyólag a megyék szókincsében több átfedés lehetséges, azonban egy térségen belül is rengeteg eltéréssel találkozhatunk: még az is előfordulhat, hogy egyes szavakat már a szomszéd faluban sem ismernek.
A Nyelv és Tudomány szaklap szerint a palóc nyelvjárás tér el a leginkább hangtani és lexikális szinten az általános elfogadott, „standard” köznyelvtől. A palóc kiejtés egyik legjellemzőbb hangtani sajátossága, hogy az „a” helyett ajakzárás nélkül képzett „â”-t ejtenek (rövid „á”), az „á” pedig néhol „ó”-ba hajlik. (pl. alma - álmá, szamár - számár). Nagyon sajátosak a nyelvjárás diftongusai, vagyis kettő hangzói (pl. ló - lau), illetve a -val, -vel rag v-je nem hasonul (pl. asszonnyal - asszonyval, házzal - házval). Jellemző a régmúlt igeidő használata (pl. megcsókolt volt), illetve a „megyek” helyett rendszerint „menek”-et használnak a helyiek. A t, d, n rendszerint palatalizálódik (pl. imádkodni - imádkoznyi, dió - gyió, szereti - szeretyi), valamint az -ért rag lerövidül (pl. fáért - fáér).
A Heves megyei kiejtésre jellemző még, hogy a köznyelvi használatkoz képest indokolatlanul kiteszik tetszőleges szavak és mondatok után az „e” szócskát (pl. itt a kulcs e).
A magánhangzóval kezdődő szavak előtt használatos „az” határozatlan névelő helyett gyakran a mássalhangzóval kezdődő szavak elő helyezett „a” kerül ki (pl. a asztalon, a András), de nagyon jellemző a süksükölés is (pl. kifestjük helyett kifessük).
A kiejtés kapcsán azt is érdemes még megemlíteni, hogy a palóc nyelvjárásban a "-ban, -ben" ragok helyett gyakran "-on" kerül a szavak végére (pl. városban – városon), de az is előfordul, hogy az "-on, -en, -ön" helyett "-ban, -ben" kerül a szó végére toldalékként. Szintén jellemző, hogy egyes területeken a „meg” igekötő „g” hangja hasonul az ige első mássalhangzójához (pl. meghalt – mehhalt, megver – mevver).
Az alábbi "szótár" olyan szavakat és kifejezéseket tartalmaz, amelyek leginkább Heves megyében használatosak, azonban a gyűjtés során főként saját tapasztalatokra építkeztünk, ezért a szószedet nyelvtörténetileg erősen hiányos.
Íme a magyar-magyar szótár Heves megyéhez:
- abajgat - piszkál
- ámbitus - üvegezett terasz, tornác
- ángyom - nagynéni, sógornő
- béka - jellegzetes egri sütemény, béka formájú mignon
- bodak - lángos vagy kenyérsütéskor a teknő oldalairól levakart tésztából készült vakarcs-sütemény
- bodega - üzlet, építmény
- bokálkodik - öklendezik, hányingere van
- búbikázik - négykézláb mászik
- büszke - egres
- csajtos - latyakos, sáros
- csanál, csana - csalán
- csaponik - soványodik
- cserbóka - pitypang, gyermekláncfű
- csigaleves - húsleves csigatésztával
- csincsók - cserebogár
- csinka - serdülő lány
- csík - cérnametélt tészta
- csíkszedő - tésztaszűrő
- csoffadt - fonnyadt, sovány
- csombék - csomó
- csuli - veréb
- csurdít - szalonnát süt
- díbogják - beszélik, suttogják
- domó, dumó - kenyérvég
- elkasmar - elvesz, elragad
- ember - férj
- eszváta - szövőszék
- fain - jó
- faldos - ugat a kutya
- faragó - hegyező
- fedém - födém
- feszt - folyton, állandóan
- furik - talicska
- ganga - előke, partedli
- garád - kerítés
- girind - görény
- góré - kukorica tároló
- gömb - gombóc (fagyi)
- görhe - kukoricalisztből készült sütemény
- güzü - egér, rágcsáló
- gyijó - dió
- gyikó - egyszemélyes ágy
- hajtási - jogosítvány
- haluska - galuska
- halábol - siet, kapkod
- ibrik, findzsa - bögre
- iporka - hungarocell
- kalács - minden péksütemény
- kana - kanál
- káncsong - rosszalkodik, csintalankodik, hintázik a széken
- kasznyi - szekrény, láda
- kecaj - kerékpár
- kézelő - ingujj
- kisze - szalmabábu
- kompér - krumpli
- kompókogyik, kompókodik - gubbaszt, meghúzza magát
- komra - éléskamra
- korozsma - ajándék újszülötteknek, kelengye
- kranfírol - császkál, mászkál
- kutács - piszkavas
- lajbi - férfi posztókabát
- lajtorja, lábtó - létra
- lapogatás - vállveregetés
- lec - mindenféle léc, faanyag
- levonó - matrica
- liba van rajtam - kiráz a hideg
- lipityóka, libikóka, palics - mérleghinta
- livóka - tölcsér
- lóca - pad
- macok - tócsni, lapcsánka
- makuka - napraforgó mag
- maródi - betegállományban van
- masina - tűzhely
- masnyi - csat
- mátka, ara - menyasszony
- menetke - menyét
- misling - csalamádé vagy sűrűn vetett kukorica vagy napraforgó
- mony, tikmony - tojás
- nyiszorgás - nyikorgásszerű hang
- odó - odú
- pacuha - rendetlen öltözékű
- pacsál - pancsol
- pad - padlás (pl. felmegyek a padra)
- pampuska - fánk
- patyika - patika
- pentő, pendely - alsószoknya
- penye - kényes, gyenge
- púp - köldök
- pupó - tört krumpli
- rocska - vödör
- sajtalan - sótlan
- sank - sóder, kavics
- sergő - körhinta
- sifon, sifony, kaszli - szekrény
- sindely - tetőcserép
- sinkózik, iringál - jégen csúszkál
- stoki - sámli
- süsü - bohókás
- szuterin - nyári konyha
- tallu, tollyú - toll
- tengeri - kukorica
- tik - tyúk
- troszka - salak
- trozsák - szalmazsák
- tukarcs - kukoricának a szárvágás után megmaradt, földből kiálló része
- ujjas - kiskabát
- vadóka - vadalma
- veknyi - hosszúkás kenyér
- villő - fűzfaág
- zákányos - zavaros
- zsizsa - forró