Az egyetem honlapján közölt tanulmány elkészítésében 395 személy vett részt, akiken az ELEMENT (Early Life Exposure in Mexico to Environmental Toxicants) nevű projekt keretében mintegy 25 éven át végeztek megfigyeléseket.
A vér ólomszintjét a résztvevők 1-4 éves korától mérték és kiszámolták a korai gyerekkorra elérhető halmozott értéket. 9 és 18 éves koruk között egy alkalommal hét napon keresztül megfigyelték alvásuk átlagos hosszát, tagoltságát és az alvás közbeni mozgásukat. "Összefüggéseket találtunk a korai gyerekkor során ólomnak való kitettség és az alvás idejének lerövidülése között felnőttkorban" - mondta Erica Jansen, a Michigani Egyetem kutatója.
Azok, akik a vér ólomszintjét tekintve a felső 25 százalékba tartoznak, átlagosan 23 perccel kevesebbet alszanak, mint az alsó 25 százalékba tartozók
- tette hozzá. Ráadásul a magasabb halmozott ólomértékek esetében jellemző volt az alvási minta töredezettsége és az alvás közbeni gyakoribb mozgás a 14 évnél fiatalabbak esetében. Hogy pontosabban megértsék, milyen problémákkal küzdhetnek azok a fiatalok, akik gyerekkorukban magasabb ólomszint hatásainak vannak kitéve, a kutatók további elemzéseket végeznek, amelyek során újabb markerek segítségével analizálják az alvás minőségét és nehézségeit. A tanulmányt a Journal of Clinical Sleep Medicine című szaklapban mutatták be.