A koronavírus-járvány miatti korlátozások vonzóbbá tették a nagyvárosi lakosság szemében a vidéki életet, de vajon tényleg jót tesz-e a testi-lelki egészségünknek, ha városiként, mindent magunk mögött hagyva falura költözünk? Ezt taglalja a The Telegraph cikke is, ami szerint a pandémia embert próbáló és sokszor bizony kétségbeejtő időszakaiban rengetegen játszottak el a gondolattal, hogy inkább vidéken keresnék a boldogulást.
A járvány hozadékaként új fókuszba került az egészség, a család, az otthon fogalma, a home office munkavégzésre való átállás révén azt is sokan megtapasztalhatták, hogy mennyire nem hiányzik nekik a stresszes, fárasztó és pénznyelő ingázás. A szigorú óvintézkedések miatt pedig éppen olyan lehetőségek tűntek el a városlakók életéből, amik miatt érdemes városban élni.
Élet a magyar falvakban koronavírus idején
Korábbi cikkünkben már írtunk arról, hogy a magyar falvakra milyen hatással volt a koronavírus-járvány. A városokhoz képest eltérő helyzetben, fejlettségi fokon érte őket,ez azonban nem feltétlenül jelent negatívumot. Határozottan kedvezőbb helyzetben voltak, mint évtizedekkel ezelőtt, akár a rendszerváltás idején, akár a 2000-es évek közepén. Megtalálták, mik a lehetőségeik, és reálisan látták ezeket. Összességében nagyon fegyelmezettek voltak a falvak, annak ellenére, hogy jóval kisebb volt a betegségnek való kitettségük (főleg a nagyobb városoktól távolabb esőknek).
Épp azért is vették nagyon komolyan az intézkedéseket, mert zárt közösségek.
Sok mindenben nincs városi szintű ellátottságuk, de amint beállt a rend, bizonyos tekintetben lépéselőnyre tettek szert a városokkal szemben, kompenzálták az infrastrukturális hátrányaikat. Mivel kisebb a közösség és más a népsűrűség, sokkal nagyobb figyelmet kaphatott az egyén, az ember. Át tudták venni az állami felelősségvállalás egy részét, amiben a falugondnokoknak, tanyagondnokoknak is jelentős szerepe volt.
A járvány hatásai között ugyanakkor meg kell említeni egy kevésbé pozitívat is: vidéken több helyen komoly idegenellenesség alakult ki, például húsvét környékén a Balaton-parti településeknél. A helyiek attól féltek, hogy „majd jönnek a fővárosiak és odaviszik a vírust”. Ebben a helyzetben és a feloldásban nagyon komoly közvetítő szerep jutott a településvezetésnek, intézményvezetőknek, üzletvezetőknek, mindenki türelmét és empátiáját próbára téve.
Nem túlzás azt mondani, hogy tömegek számára nyert új értelmet most a zöldfelület, a kert, ilyen szempontból pedig lehet, hogy a vidék maga is felértékelődik.
De hogy mennyire lesz tartós ez a fajta relokalizáció, a globális léptékből való kiszállás, azt nem lehet megjósolni, ahogy azt sem, hogy felértékelődik-e a helyi termék szerepe, a vidéki életforma.
Nem kizárt, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Magyarországon (és Európában is) urbanizálódó társadalomról beszélünk. (A felértékelődés azért mégiscsak tetten érhető abban, hogy a januárihoz-februárihoz képest megtöbbszöröződött azoknak a városiaknak a száma, akik parcellázott telkek, konyhai kiskertek után érdeklődtek a vidéki polgármestereknél.)
A vidéki élet egészségre gyakorolt hatása
Ebben a cikkünkben 10 pontban foglaltuk össze, szerintünk miért jó vidéken élni, a The Telegraph pedig most több olyan embert is megszólaltatott, akik a közelmúltban városból vidékre költöztek és ezzel kapcsolatos tapasztalataikról meséltek. Cali Rand és Guyan Mitra az észak-londoni Harlesdenből költöztek Somersetbe 2019 augusztusában, két lányukkal együtt. Rand exkluzív nemzetközi modellkarrierjét cserélte le tájépítészetre, és nagyon élvezi, hogy több időt tölthet a családjával, ellentétben azzal, ahogy az ő gyerekkora telt Cambridgeshire-ben.
A legnagyobb kellemes meglepetés ugyanakkor az volt számára, hogy a krónikus hátfájás, amivel már hosszú ideje küzdött, szinte teljesen megszűnt – mindezt a költözésnek tulajdonítja. Rand állítása szerint mindössze néhány, vidéken töltött hónap kellett ehhez, pedig már az elkerülhetetlennek tartott műtétet fontolgatta. Mint mondta, fogalmuk sem volt arról, hogy ilyen mértékű pozitív hatásokban lesz részük. Férje, Guyan egyetért azzal, hogy hatalmas változás történt az életükben; ő például azt emelte ki, mennyivel több figyelmet fordítanak arra, honnan származnak az asztalukra kerülő élelmiszerek.
A kiegészítő- és divatdesigner Rae Feather Oxfordshire-be költözött 15 évvel ezelőtt négy gyermekével, részben azért, mert egyre erősebben vágyott arra az életmódra, amibe beleszületett. Most minden korábbinál tartalmasabbnak, egészségesebbnek és teljesebbnek érzi az életét, ugyanakkor azt sem titkolja, hogy a nagyváros (az ő esetében London) olyan kreatív és művészi inspirációt nyújtott számára, amilyet vidéken hiába keresne. Párszor már eljátszott a gondolattal, hogy visszaköltözik, különösen amikor hiányzik neki a nyüzsgés, de végül mindig arra a következtetésre jut, hogy jó döntést hozott az életmódváltással.
Maga a cikk írója is viszonylag pragmatikus oldalról látja a vidéki életet. Családjával 4 éve költözött Somersetbe, szerencsés módon otthonról is tud dolgozni, két fiának és két kutyájának pedig bőven van elég tér. Sokakhoz hasonlóan évekig böngészték az eladó házak árait, az oktatási lehetőségeket, és hosszasan mérlegelték, hogy egyáltalán alkalmasak lennének-e a falusi életre. Ezt az életformát kétségkívül egészségesebbnek gondolja, mint a nagyvárosit.
A gyerekeimnek van helyük játszani anélkül, hogy egy parkba kellene kimenniük. Fantasztikus környezetben sétáltathatom a kutyáimat nap mint nap, és ez a látvány rám is megnyugtatóan hat. A környékből származó élelmiszereket fogyasztunk, nem eszünk elviteles kajákat, a gyümölcsöket pedig a saját kertünkben szedjük, ha szezon van.
Külön kitér arra is, mekkora áldás volt, hogy a koronavírus miatti karanténhelyzet faluban és nem városban érte őket, már csak szociális szempontból is. A közösség összetartó ereje abszolút megmutatkozott, például abban, hogy egy támogató csoport biztosította a hátrányos helyzetűek, idősek, kiszolgáltatottak ellátását. Mivel a falujukban található bolt, orvosi rendelő és posta is, nagyon kevés ok volt, amiért alkalmanként el kellett volna menni a városba vagy egy másik faluba, akár heteken keresztül.
Közösségi szempontból a vidéki életnek megvan az a csapdája, hogy könnyen izolálódhatunk, feltéve, ha hagyjuk
- legalábbis a szerző szerint. „Megtanultam azonban a különbséget az egyedüllét (amire vágyom) és a magány között. Nem fogok hazudni, nem volt könnyű folyamat, de a közel négy év alatt, mióta falun élünk, lassan rátaláltam azokra az emberekre, akikkel őszintén szeretek időt tölteni.” A fizikai egészségében bekövetkezett varázsütésszerű változásról nem tud beszámolni, sőt, tapasztalata szerint például kevesebbet mozog, mint amikor nagyvárosban élt, mert nagyjából mindenhova autóval jár, leszámítva persze a rendszeres kutyasétáltatást. És mivel visszahúzódó természetű, úgy érzi, vidéken sokkal jobban megszenvedi a szezonális depressziót, mint Londonban, a nagyvárosi élet minden zavaró tulajdonságával együtt.
És hogy mi lenne a konklúzió? Önmagában a vidékre költözés nem tesz minket automatikusan egészségesebbé, de ha motiváltak vagyunk abban, hogy egy kevésbé stresszes, kiegyensúlyozottabb életet teremtsünk magunknak, és időt arra, hogy kiélvezhessük, amit a vidéki lét kínál, valószínűleg tényleg egészségesebbek leszünk.
Címlapkép: Getty Images