Egyre nehezebb jó minőségű sertéshúshoz jutni, pedig úgy tűnik, hogy nagyon is lenne rá igény. Legalábbis ezt bizonyította az a böllérverseny, amit egy Somogy vármegyei kis faluban, Darányban tartottak. A statisztikák szerint egyre kevesebb sertéshúst fogyasztunk, de a közétkeztetésben mégis nagyobb sikernek örvend az, ha ebből készült rántott hús, pörkölt vagy tarja kerül az asztalra. De mennyire számít ma vásárlóként, hogy nyomon követhető legyen, hogyan lett tartva és mit evett a vágásra szánt sertés? Van-e igény ma a háztáji sertéstartásra? Melyik húsnak a legnagyobb az élvezeti értéke? És vajon mitől lesz igazán magyaros és ízletes a jól elkészített sertéshús? A HelloVidék többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ az amatőr böllérek megmérettetésén.
Úgy tűnik, hogy a jövőben sem fog csökkenni sem a csirke-, sem a sertéshús ára az élelmiszerboltokban. A Rabobank új jelentése szerint azonban a baromfihús fogyasztása növekedni, a sertés- és marhahúsé pedig csökkenni fog 2024-ben. Közben az Agrárminisztérium nemrég kijelentette, hogy a legnagyobb nyereséget a magas feldolgozottságú és jó minőségű húsokkal, illetve az ezekből készült termékekkel lehet elérni a magyar élelmiszeriparban. Erre mutatott jó példát a darányi Böllérverseny, ahol tizenegy csapat vállalta a megmérettetést, hogy hajnaltól késő délutánig tevékenykedjen a saját disznója mellett, leckét adva a minőségi húsfeldolgozás és elkészítés fortélyaiból.
Itt és most abszolút egyértelművé vált, hogy továbbra is igen népszerű-e a sertésfogyasztás. A versenyre jelentkező csapatok és a látogatók száma mindezt többszörösen igazolta. Megkockáztatom azt a kijelentést is, hogy talán újra divatos lesz sertéshúst enni. A jövőben keressük az olyan csapatok jövőbeli részvételét is, akik kimondottan sertéstenyésztéssel foglalkoznak: ne csak versenyezni hívjuk őket, hanem azt kérjük tőlük, hogy építsenek ki standokat annak érdekében, hogy kielégítsék a látogatók húsigényét. Minden évben ugyanis az a visszajelzés, hogy milyen jó lenne, ha az adott évi húsmennyiségnél több lenne a versenyen. A városiak és városkörnyékiek már nem igazán vágnak hagyományosan sertést, maximum az élelmiszerboltokból szerzik be a húst, de az egészen más minőséget képvisel
– mondta a HelloVidéknek Villányi László, a 13. alkalommal megrendezett Böllérversenynek helyet adó Somogy vármegyei Darány polgármestere.
A statisztikák és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy egyre kevesebb család tart otthon sertést. A darányi polgármester szerint itt az ország délvidékén kicsit talán jobb helyzetben vannak, mert még mindig találhatunk olyan családokat, aki mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoznak. A böllérversenyre kerülő, levágásra szánt sertések így megfelelnek a szigorú állatorvosi, közegészségügyi és higiéniai tartást bizonyító feltételeknek, és ezeket igazolni is tudják.
Manapság nagyon kell figyelni a plázák ételkínálatára is, ha az ember sertéshúst akar találni. De én azt mondom, hogy menjünk vissza a kályhához! Az őseink ezzel a nagyon ősrégi, családot eltartó sertéstartással biztosították be magukat. Ma már ez ritka, mint a fehér holló. A háznál vágott sertéshús esetében azonban biztosak lehetünk benne hogy friss húst kapunk. Tudjuk, hogy hol és hogyan tartották, hol vágták le, dolgozták fel, ízesítették és folytathatnám a sort. Számomra megnyugtató, ha tudom, hogy mit fogyasztok. Szerintem ennek a kultúráját kéne visszahozni és a korábbiaknál jobban segíteni a sertés- és állattartást a falvakban. Okosan megszervezve vissza lehetne hozni a kedvet és perspektívát. És hogy a helyben tenyésztett állat és növények helyben kerüljenek fogyasztásra. Ez volt a régi idők egyik komoly vidéki megtartóereje és az egészségünk egyik alappillérje” – magyarázta a falu első embere, aki azt is elárulta, hogy pályázati forrásból és önerőből szerveznek minden évben egyre színvonalasabb és tartalmasabb rendezvényt.
És hogy beszerezhető-e a piacon a megfelelő minőségű sertés alapanyag? A böllérverseny résztvevői szerint igen, de csak egyre magasabb áron. Az ő szavaikkal élve a sertésfogyasztás manapság leginkább ízlés és pénztárca kérdése.
A disznóvágás kapcsán sokféle ételt készíthetünk, de még mindig a toros káposzta, hurka, kolbász a legnépszerűbbek. Sokan vállalnak azonban be olyan fogásokat, amelyek a mai konyhákban nem nagyon fordulnak elő; mondjuk vesevelő vagy orja leves. A versenyzők most változatos palettán mutatták be a tudásukat: nem könnyű ízben és állagban megfelelő ételeket az asztalra varázsolni. Nagyon nehéz feladatunk van, hiszen megpróbáljuk értékelni ezeket a hagyományok, az íz, az állag, a hőmérséklet és az illat alapján besorolni. Az első és legfontosabb szempontunk, hogy az étel maradjon a hagyományoknál és a versenyzők ne vigyenek bele mondjuk plusz fűszert, vagy olyan ízesítést, ami más irányba tolná az ízvilágot. A kolbász készüljön jó minőségű fűszerpaprikából, borsból, sóból és magyar fokhagymából. Kiemelt a megfelelő arányú hús és zsírszalonna keverés: mi a 70:30 arányra esküszünk és ez jó is. A hurka lehet hagyományos gerslis, véres, májas; itt fontos a majoranna és vér aránya, de a fűszerezés is. És végül, de nem utolsó sorban a toros káposzta: orjacsonttal, hússal készülő étel, amiben levélbe tekert tölteléket teszünk, ahol a hús, fokhagyma, só és bors keveréke pont ideális
– mutatott rá Markovics József, a zsűri elnöke, civilben szakács, aki a közétkeztetésben is dolgozik.
És bár a statisztikák szerint egyre kevesebb sertéshúst fogyasztunk, a zsűri elnöke igyekszik az 1500 főre készülő napi ebéd során fele-fele arányban egyensúlyt tartani a sertés- és csirkeételek között. Markovics József elárulta azt is, hogy bár vegyesek a visszajelzések, a sertésételekből (többek között a pörköltből, tokányból, rántott húsból) mindig jóval több fogy el. A koleszterinszintjüket féltőket is megnyugtatta: a megfelelő konyhatechnológiával bátran kerülhet sűrűbben ez a fajta fogás az asztalra, ráadásul – szerinte – a sertéshúsnak jóval magasabb az élvezeti értéke, mint mondjuk a csirkének.
Címlapkép: Getty Images