Őszintén szólva nyugalomra vágytunk. Semmi kedvünk nem volt a nyüzsgő siófoki belvároshoz vagy az Arany- és Ezüstpart éttermeinek tömegéhez. Igazi lazulásra gondoltunk és egy olyan helyet kerestünk, ahol szó szerint lelassul az idő. Már régóta terveztük az Egy csipet nádast, egy kicsit talán a neve miatt is – olyan nyugalmat és fantáziát sugároz! Végül egy siófoki koncertre volt jegyünk és előtte gondoltuk elmegyünk egy késői ebéd, korai vacsora kombóra.
Biztos, ami biztos, előtte azért felhívtam őket az asztalfoglalás miatt. A telefon kicsengett, de senki nem vette fel. Gondoltam, hogy később újra próbálkozom, de nem volt erre szükség, ugyanis legnagyobb megdöbbenésemre hamarosan visszahívtak. Őszintén szólva talán egy kezemen össze tudnám számolni, hogy hányszor történt meg velem ugyanez. Szóval kellemesen meglepődtem már magán a visszahívás tényén is. A kedves és korrekt hangnemen aztán jött az újabb döbbenet. Szóval lefoglaltam az asztalt és hamarosan indultunk (az út körülbelül kettő órás). Később kiderült, hogy valójában nem is lett volna szükséges foglalnom, de erről majd később.
Az étteremhez vezető út a szó teljes értelmében kalandos. Aki már járt Törekiben, annak talán nem meglepő a rengeteg kanyar, a szűkülő út, vagy a nem túl ideális útminőség. Tudom, mi vágytunk a csendes nyugalomra és igazából már odafelé meg is teremtődött ennek az alapja. Az Egy csipet nádas előtt balra néhány ló legelészett békésen, a fák hűsítő árnyéka alatt pedig a parkolás is gyorsan, flottul és egyszerűen ment.
A hely kialakítása már kívülről, első ránézésre is szívet melengető. A barátságos nádas tető, a nagy terek, tágas terasz, szívecskés mintával díszített székek, fehér bútorok és színes párnák kellemes kavalkádot biztosítottak. Délután fél négy körül járt az idő, nyári szellő fújdogált és rajtunk kívül senki nem tartózkodott (mármint vendég) az étteremben. Szóval akár választhattunk is asztalt – megtettük. A teraszon foglaltunk helyet, ahol kellemesen hűtött minket a mennyezeti ventilátor levegőkeringetése. A pincér hölgy azonnal megérkezett, felvette az italrendelést. Mondhatni unalmas, limonádés és ásványvizes csapatot fogott ki, bár kétségtelen, hogy az Egy csipet nádasban négyféle házi limonádé közül választhattunk (klasszik, bodza, levendula, málna ízben), amúgy 1290 forintért.
De nézzük akkor át együtt az étlapot (ami amúgy gyakran változik, ezért érdemes az étterem honlapján is csekkolni foglalás előtt), amely a „kulináris élvezetek” néven fut az Egy csipet nádasban! Az előételek között két tétel, Vitello Tonnato 3 650 forintért, ami friss borjúgerinc vékonyra szelve citrusos-lime-os tonhal krémmel, illetve a marinált garnéla avokádóval és bulgurral 3 550 forintért. A szintén kétféle leves egyike a bizarr hangzású kovászosuborka-leves marinált lazaccal 2 550 forintért és a kókusztejes répaleves sült tavaszitekerccsel 2350 forintért. Esetünkben a főételek hét ételtípust alkottak: a csirkemell Piccata aszalt paradicsomos rizottóval egy rostlapon sült csirkemellet takar parmezán kéregbe sütve 4 990 forintért.
A marhapofa pirított nudlival és savanyított zöldséggel 7 250 forintba kerül, a garnélás farfalle avokádókrémmel 4 690 forint. A kacsamell lime-os polentával és édesköménnyel 5 890 forintot kóstál, a cukorborsópürés és pakchio-val (lásd bordáskel) felszolgált malaccsászár pedig 5 400 forintot. A rántott atlanti tőkehal filé burgonya chipsel és kapribogyós majonézzel 4 950 forintba kerül, a csicseriborsós curry naankenyérrel pedig 3 950 forintba. Megtudtuk: utóbbi indiai lepénykenyeret jelent, amit házilag készítenek a kemencében.
A pizzák között leginkább a klasszikusok egy kis csavarral, tehát Margherita, Prosciutto crudo di parma, Diavola, Prosciutto cotto, Salame napoli és Prosciutto crudo di parma, fügével, kéksajttal. A legolcsóbb 3 750 forint, a legdrágább 4 550 forint. Persze akad gyerekmenü gyanánt csirkemell pankómorzsában sütve (2 450 forint) és a desszertek, ami esetünkben csokoládé szuflé málna sorbettel (2 350 forint) és almáspite vaníliafagyival (2 190 forint).
Egyik oldalról bevállalósok vagyunk, és rendelünk egy malaccsászárt az Ázsiában elterjedt bordáskel nevű kerti zöldséggel, míg a másik oldalról biztosra megyünk és egy standard rántott csirkemell gyerekmenüvel boldogítjuk a szakácsot. A malac a barátnőm szerint ízletes, épp annyira ropogós, amennyire jól esik, a zöldes szósz első ránézésre talán kissé bizarr, de ízre valahol a semleges és a karalábéra emlékeztető ízvilág között mozog. Az adag kicsinek tűnik, de hamarosan kiderül, hogy nagyon is laktató. A gyerekadag csirkemell is meglepően kiadós, az íze tényleg klasszikus, de minden követelménynek megfelel.
Valamivel tízezer forint feletti összeget fizetünk a végén. És bár a honlapon és a foglalásnál már jelezték, hogy csak készpénzt fogadnak el, azért mégis egy pillanatra meglepődünk ennek a tényén. Hogy visszatérünk-e? Ha ismét ilyen abszolút nyugalomra vágyunk, akkor biztosan. Az ételek miatt már nem biztos, de egy kávéra, limonádéra, egy lazulós estére jó eséllyel.
Pontszámok:
- Minőség: 9/10
- Ár/érték arány: 7/10
- Kiszolgálás, személyzet: 9/10
- Megközelíthetőség: 8/10
- A hely hangulata, kialakítása: 10/10
Fotók: Jeki Gabriella