Karácsonyi bakik: dédanyáink még tudták, tilos ezekkel az ételekkel a vendégeket kínálni

Száz évvel ezelőtt december 24-én, szenteste bizony a magyar családok még jórészt böjtöltek és tartózkodtak a húsfogyasztástól. A karácsonyi asztalra szinte soha nem került hús, pláne töltött káposzta, helyette a hal fogyasztása volt egyedül megengedett, de gyakrabban hüvelyeseket és sült tököt ettek. Ezek az ételek nem csupán a böjtöt szolgálták, hanem sajátos szimbolikával is bírtak. Akkoriban a hit még meghatározta az ünnepeket, a hagyományokat és magát a karácsonyi időszakot is.

Hagyományos ételek, amiket szabad volt feltálalni:

• Hal: A hal a kereszténységben Krisztus jelképe volt, és böjti ételnek számított, ezért gyakran szerepelt a szentestei asztalon.
• Hüvelyesek: Bab, borsó vagy lencse került az asztalra, amelyek a következő évi bőséget szimbolizálták.
• Sült tök: Egyszerű, mégis kedvelt étel volt, amelyet gyakran fogyasztottak.
• Mézbe mártott fokhagyma: Egészségvédő és rontásűző szerepet tulajdonítottak neki.
• Dió és alma: Mindkettő mágikus jelentéssel bírt. A dió az egészséget, a jóslatok szerint a dióbél állapota pedig a család jövőjét jelezte előre. Az almát gyakran a családfő vágta fel annyi szeletre, ahány családtag volt, ezzel szimbolizálva az összetartozást

December 24-én számos ételt tilos volt feltálalni

A katolikus és református hagyomány szerint is szenteste tilos volt húst fogyasztani, mivel ez a nap böjtnek számított. A tilalom elsősorban a vörös húsokra vonatkozott (pl. sertés, marha, vadak), amelyek "luxuscikknek" és nem böjti eledelnek minősültek. A böjti előírások tiltották a zsírral készült ételeket, mivel ezek is túlságosan "nehéznek" számítottak a megtisztulás napján. A zsíros húsételek vagy szalonnák ezért nem kerülhettek az asztalra.

Egyes régiókban a böjt szigorúsága miatt a tejtermékeket is kerülték szenteste (például tej, vaj, sajt). A böjti napokon a tojásfogyasztás is tiltottnak számított.

Babonák sokasága övezte ezt a napot

A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.

A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. A könyöklés tilalmát is sok családnál komolyan vették:

tilos volt az ünnepi asztalra támaszkodni, mert az kelést - betegséget hozott.

Karácsony napján aztán vége lett a böjtnek, kezdődhetett a dőzsölés

December 25-én, karácsony napján a böjt már véget ért, és bőségesebb ételek kerültek az asztalra. Ez volt a nagy családi ebédek, vacsorák ideje, ahol akár távolabbi rokonok is összegyűltek. A háziasszony ilyenkor igyekezett minden tudását beleadni a főzésbe.

A leggyakoribb ételek közé tartoztak:

• Húsételek: Bár szentestén tiltott volt, karácsony napjára már készültek húsos fogások. Sertésből vagy baromfiból készült ételeket szolgáltak fel.
• Töltött káposzta: Ez a fogás már száz éve is sok helyen a karácsonyi asztal része volt.
• Levesek: Bab-, borsó- vagy lencseleves, valamint húsleves volt jellemző.
• Kalács és sütemények: Különböző kalácsféléket is előszeretettel sütöttek, például a mákos és diós bejglit, amely a bőséget és jólétet szimbolizálta.
• Aszalt gyümölcsök: Szilva, alma, körte aszalva, amelyek egész télen kitartottak, és fontos vitaminforrást jelentettek.

Ahány vidék, annyi szokás járta

A Jászságban például a böjti ebéd hétféle ételből állt: pálinka, fokhagyma, habart bableves, mézes-mákos csík, aszalt szilva, aszalt alma, dió és sült tök szerepelt a menüben. Elsőként az ostyát fogyasztották, majd következett a fokhagyma és az alma.

Az almának különleges mágikus erőt tulajdonítottak: a lányok szépség- és egészségvarázslás céljából ették, míg a palóc családoknál a családfő egy almát annyi részre vágott, ahány családtag jelen volt. Mindenki kapott egy szeletet, hogy a család mindig összetartson, és aki esetleg eltévedne, a közösen elfogyasztott almára gondolva hazataláljon.

A diófogyasztás Magyarország-szerte ismert hagyomány volt, és sok helyen ma is él. Az egészséges dió jó egészséget, míg a rossz dió betegséget jövendölt. A hüvelyesek, a sült tök és a hal fogyasztása a következő év gazdagságát, pénzbőségét volt hivatott biztosítani.

Nyitra környékén bab-, borsó- vagy lencselevest, valamint mákos gubát fogyasztottak karácsonykor.

A karácsonyi asztal változásai

Ahogy aztán haladunk előre az időben, a szokások is változnak. Egyre több ételt veszünk át más országok hagyományaiból. A sült kacsa például a dánoktól, a töltött pulyka az angolszász vidékekről érkezett, míg a töltött libanyak a francia karácsonyi asztalok kedvelt fogása. Ma a legtöbb magyar család halat fogyaszt főételként, de az angolszász hagyományok hatására a pulyka is egyre gyakoribb ünnepi fogássá vált. A bejgli az osztrákoktól került a magyar ünnepi asztalra, a mák és a dió töltelék pedig a bőséget és az egészséget szimbolizálja.

Na, de mit ünneplünk december 26-án?

Ha a naptárra pillantunk, a karácsony piros betűs ünnepe alatt egy másik jeles nap is megbújik: ez pedig nem más, mint Szent István napja. A keresztény hagyomány szerint Szent István az első vértanú, aki a hitéért halt meg, és egyben a hét első diakónus (szerpap) egyike volt. Vértanúságának története szerint a jeruzsálemi zsinagóga elöljárói Istvánt a gyülekezet elé állították. Mivel ott is bátran és nyíltan hirdette Jézus istenségét, a feldühödött tömeg kihurcolta a városból és halálra kövezte. A jeruzsálemi kapu, amelyen utolsó útjára indult, ma is az "István-kapu" nevet viseli. Szent Istvánt Kr.u. 36-ban választották az apostolok segédjévé, hogy a szegények támogatását szolgálja.

A néphagyományban István napja különleges szerepet tölt be, hiszen az egészség- és termésvarázslás ünnepe volt.

A régi magyar szokások szerint ezen a napon nőtlen és házas férfiak együtt jártak házról házra, hogy termékenységet és bőséget kívánjanak a gazdáknak, valamint varázslatos énekekkel próbálták „összeénekelni” a fiatal párokat. A köszöntőket és a jókívánságokat a „regölés” szokása ölelte fel, amely a közösség összetartozását és a természeti javak bőségét hivatott elősegíteni.

December 26. Angliában is nevezetes dátum, amelyet Boxing Day-ként, magyarul Dobozoló napként emlegetnek. E napon szokás kicsomagolni az ajándékokat, amelyek a karácsonyfa alatt várakoztak, és a családtagok ismét összegyűlnek egy közös ünnepi étkezésre. Az angolok számára ez nemcsak a karácsony másnapját jelenti, hanem egyben Bank Holiday is, amikor a bankok és az irodák zárva tartanak. Az üzletek viszont hatalmas leárazásokkal várják a vásárlókat: a bevásárlóutcákon nem ritkák a 80%-os árengedmények sem, így a Boxing Day a vásárlási láz ünnepévé is vált.

Címlapotó: Fortepan 1922 Fotó adományozó Varga László