A magyar konyha az elmúlt századok során folyamatosan teremtette meg a maga külön gasztronómiai világát. Az ősöktől örökölt ételek mellett rengeteg hatás érte a magyar gasztronómiát, aminek amellett, hogy sokszínű, természetesen vannak általános, mindenki által jól ismert jellemzői: így például a zsír, a vöröshagyma és a fűszerpaprika együttes használata, a bőséges tejfölhasználat vagy a sertéshús dominanciája. Szerencsére máig léteznek olyan jellegzetes fogások, amik egyes vidékeken autentikusnak számítanak, ezzel együtt azonban könnyen lehet, hogy az ország más részeiben még csak hírüket sem hallották az ott élők.
Azoknak, akik szeretik és kutatják a vidék ízeit, keresik a különleges, de mai napig egyszerűen elkészíthető fogásokat, van egy jó hírünk: elindult a HelloVidék új rovata, a Gasztromesék, ami a vidék hagyományos ízeire építő, de mindezeket modern, újragondolt, trendi formában bemutató recepteket ajánl. Az új rovat szerzőpárosa Szarka Zsófi és Wurmbrandt András, akik sok-sok szálon kötődnek a hazai gasztronómiához, és főként a különböző magyar tájegységek hagyományos ételeit gondolják újra, mindezt úgy, hogy szó esik a receptekhez kötődő hagyományokról, személyesebb hangvételű történetekről is.
A Gasztromesék első cikkében a lecsóról és annak elkészítési módjairól tudhattatok meg többet, a második cikkben pedig a "legarcpirítóbb" magyar ételről, a nudliról.
A krumplis nudlinak annyi megnevezése és elkészítési módja van, amennyit nem szégyellünk: vannak arcot pirongató, kissé pajzán kifejezések, és egyszerű, papírra sem vethető megszólításai is.
Csak egy-kettő közülük: buci nudli, burgonyametélt, angyalbögyörő avagy angyalbögyöröllő, pöcsmácsik, gyurkamonya, pucu, billemácsik, vucerli, angyalpicili, pucuhaluska...
A nudli azon ételek egyike, amibe érdemes belefulladni, ezért jól tesszük, ha megtanuljuk mindegyik nevét, nehogy mást hozzon ki a pincér. Természetesen el lehet készíteni otthon, magunknak is. Nem árt, ha egyszerre nagyobb mennyiségben gondolkozunk, ami eltehető későbbre is a fagyasztóba, kifőzve.
Néhány nudlivariáció:
- Férfiasan: hagymát dinsztelünk bő disznózsíron, majd őrölt pirospaprikával megszórjuk, ami nem baj, ha kicsit csípős is. Egész borsot törünk meg egy deszkán a kés lefektetett pengéjével, ezzel fűszerezzük tovább. Tejföllel nyakon öntjük és enyhén megsózzuk.
- Szalonnásan: Pár szelet szalonnát felkockázunk, megpirítunk, 2 gerezd fokhagymát aprítunk, megdinsztelünk, majd összeforgatjuk a kész nudlival. Juhtúrót vagy túrót, tejfölt kanalazunk a tetejére.
- Édesen: A forró nudlit porcukorba forgatjuk, ami megolvad rajta, majd lekvárral esszük.
- Mákosan: A mákot fele annyi porcukorral forgatjuk össze és megpirítjuk egy serpenyőben. Felöntjük kevés tejjel, hogy a mák krémesebb legyen tőle, ezután jöhet a kész nudli bele vagy csak alá a tányérba. Hozzá ringló vagy szilvakompót.
- Diósan: Mindenképpen rummal kell leforrázni és tejjel a diót, akkor lesz igazán ízes. Egy kis vajjal elkeverni, attól meg krémes.
- Pudingosan: A nudlikat egy tálba tesszük és pudingot főzünk rá, amihez a végén vajat keverünk és vaníliás cukrot. A tálban csokoládéval reszeljük le, ami megolvad a forró pudingban.
- Darásan: Éppen úgy, mint a darázstésztát, kevés olajon megpirítjuk a búzadarát kevés porcukorral, ebbe forgatjuk a kész nudlikat. A tetejére vaníliás cukros tejfölt teszünk.
- Paradicsomosan: Hagymát pirítunk, amire sűrített paradicsom konzervet teszünk, azaz a tartalmát. 3-4 db friss paradicsomot kockázunk hozzá, 1 kk cukrot és némi borsot, bazsalikomot keverünk még a szószba, majd 20 percig főzzük. Mikor elkészült, ízlés szerint sózzuk és beleforgatjuk a nudlikat, sajttal pedig lereszeljük.
- Sajtosan: Kevés olíva olajon zúzott fokhagymát pirítunk, de nem hagyjuk megbarnulni. Azonnal felöntjük 2 dl habtejszínnel, belekeverünk némi kéksajtot vagy bármilyen kemény sajtot. Sózzuk, borsozzuk és beleforgatjuk a nudlit. Friss lila hagymát kockázunk a tetejére, mert azzal csak igazán isteni.
Falusi eszem-iszom, dínom-dánom, mutatványosok és körhintások a búcsúban
A Gasztromesék következő, ezúttal csütörtökön megjelenő részében augusztus 20-a kapcsán a búcsúk fogásai kerülnek terítékre, ezen belül is az egyik legismertebb ünnepi étel, a tyúkhúsleves számos variációját készíti el Zsófi. Az ünnepi fogásokhoz András természetesen remek tételeket is ajánl, hogy teljes legyen a menüsor.
Érdekesség, hogy a búcsú szónak többféle jelentése él a magyar nyelvben. Jelent bűnbocsánatot, búcsúvételt, zarándoklatot, átvitt értelemben sokadalmat, de így nevezik a templom védőszentjének évenként ismétlődő ünnepét is. A délalföldi katolikus parasztság például a templombúcsút torkosbúcsúnak, a kegyhelyek zarándoklattal felkeresett búcsúit pedig szentbúcsúnak vagy szentesbúcsúnak nevezte. Székelyföldön nagy hírre tett szert a Szent Anna-tó körül tartott búcsú, de számos forrás mellett is minden évben megjelentek a zarándokok (Székelyudvarhely, Olasztelek, Esztelnek stb.), akik a víztől gyógyulást reméltek. A Palócföldön Mátraverebélyen, Hasznoson a forrásokhoz járultak a messze földről odazarándoklók. A bakonybéli forrás csodatevő erejéről is legendák keringtek.
A búcsúk máshol egy-egy templomban elhelyezett csodatevőnek tartott képhez, szoborhoz kapcsolódtak. Ilyennek tartották különösen a görög katolikusok Máriapócsot, a szegediek Radnára zarándokoltak. Dél-Dunántúl az andocsi búcsú emelkedett a legnagyobb hírre. Híres zarándokhely volt Szegeden az alsóvárosi templom, a csíksomlyói búcsún pedig Székelyföld csaknem egész katolikus lakossága részt vett. Zászlók alatt, énekelve, sokszor napokig vonultak a szent helyre, ahol a falu lakosai ingyen, legfeljebb csekély díjazásért szállásra-kosztra fogadták őket.
A búcsúhoz a szakralitás mellett nagyon sok világi elem kapcsolódott, így nem egy helyen leányvásárnak is számított, ahol a leányok teljes kelengyéjükkel jelentek meg. A kereskedők sátrakat állítottak fel, ahol emlék- és kegytárgyakat, de sokszor ruhaneműeket is lehetett vásárolni.
A mutatványosok, a körhintások éppen úgy hozzátartoztak a búcsúhoz, mint a kocsmák, italmérések és a bálok.
Míg az idősebbek, betegek igyekeztek a templomban megérinteni, megcsókolni a csodatevő szobrot, képet, addig a fiatalabbak elsősorban a szórakozásra gondoltak.
Egy-egy falu búcsúja a templom szentjének névnapjához kötődött, ezek az összejövetelek még több világi elemet foglaltak magukba. Idegenek rendszerint csak a szomszédos falvakból jöttek, mert ez a mai napig elsősorban a falu ünnepe, melyre igyekeznek azok is hazajönni, akik más faluba, esetleg más országrészbe származtak el innen. A családok és a falu egész közössége találkozik ezeken az összejöveteleken, természetesen bőségesen megterített asztalok mellett.
Ha nem szeretnél lemaradni a nem mindennapi gasztrokalandjainkról, kövesd a csütörtökön megjelenő Gasztromeséket és készítsd el velünk te is a vidék legrégibb és legfinomabb ételeit!
Címlapkép: Getty Images