Az elnevezése igen különös, de egyáltalán nem véletlen, és egészen az ókorba kell visszamennünk ahhoz, hogy megértsük. Ugyanis akkoriban azokat az édességeket, amihez szinte lehetetlen volt hozzájutni, és csak az uralkodók majszolhatták, - ők is csak időnként - a madár tejeként emlegették. Pont úgy, mintha nem is létezne. Ebből adódik, hogy nem csupán az általunk ismert vanília sodón ülő édes habokat nevezték így, hanem több ínyencség is tartozott e gyűjtőnév alá. Vélhetőleg itt a mézre, a sajtokra, az asztal gyümölcsökből készült mannákra gondolhatunk.
"Tojás a havon"
Ezt jelenti a francia bisztrókban kapható madártejszerű édesség, oeufs á la neige néven, amit, ha jobban meggondolunk, inkább fordítva kellett volna elnevezni. Hó a tojáson, hiszen tojássárga krémben úsznak a kis fehérje felhők, mint a hópihék, nem pedig fordítva. A lényeg azonban az, hogy világszerte, több országban kapható a madártej, mint édesség, csak mindenki egy kicsit a saját ízlése szerint alakította át. Természetesen a nevek is eltérőek, és éppen olyan légből kapottak, mint a mi madártejünké: ille flottante= úszó sziget, ahogy az angolok és a spanyolok hívják, vagy az osztrákok: kanarichmilch= kanáritejként emlegetik. A különbség itt még nem nagy, csupán a krém egy kicsit több vagy kevesebb tojással készül. Indiában viszont már tojás sem kerül bele, sőt kardamommal, pisztáciával és sáfránnyal ízesítik, az étlapokon pedig rasmalan néven találjuk. Ez a sokféleség nem jelent mást, minthogy sok nemzet számára hagyott mély nyomott az ókori édességek legjobbja, amit rengeteg verzióban készíthetünk el itthon magunknak is.
Az első írásos emlék
Volt azonban egy másik vonal az édességet illetően, ami időközben némiképp feledésbe merült, pedig ez volt az első adat a madártej készítéséről. Amerikából származik, és Benjamin Franklin levelében találták a receptleírást 1771-ben. Benjamin Franklin, aki ez időben Pennsylvania állam kormányzója volt - egyébként diplomata, író és feltaláló, többek között a villámhárító is hozzá kötődik - leveleiben olvasható, hogy egykor ez az édesség cseresznyepálinkával, piskótával készített desszert volt, majd egyre inkább elkezdett hasonlítani a mai madártej formájához. Ez az angol és amerikai változat ma sem teljesen ugyanaz, mint a mi receptünk, hanem inkább a szufléhoz hasonlít, hiszen a hab gőzfürdőben, sütőben készül, és nagy méretű habgaluskával, ami a vaníliás krém közepén úszik.
Biztonságosak a tojásból készült ételek nyáron?
Többekben felmerül a kérdés, hogy vajon érdemes-e majonézes, tojásos ételeket fogyasztani a nyári időszakban? A válasz az, hogy igen, de mindent, mindig hűteni kell, ahogy a tojásokat is egész évben. Régi jó szokás az idősebb generációnál, hogy csupán a kamrában tárolja a tojást, de megfigyelhető néhány szupermarketben is, hogy csupán az üzlet valamelyik polcán van a sorok között. Érdemes azonban nyáron a hűtött tojásokat választani, a madártejhez pedig lehetőség szerint piacon, vagy háznál friss tojást beszerezni. De miért érdemes? Mert a nyári időszak az, amikor a csirkék rengeteg zöld növényt, például tyúkhúrt esznek, így a tojások sárgája sokkal értékesebb, és nem utolsó sorban sárgább. Ezért a madártej a legízesebb a nyári időszakban. A tárolása viszont egész évben figyelmet kíván, mert könnyen romlik akár egy januári délutánon is. Madártejet este érdemes készíteni, majd hűtőbe tenni, és másnap ebéd után feltálalni. Jó, ha annyi tojásból készítjük, ahányan vagyunk, így biztosan elfogy egy étkezésnél.
Tipp: A madártej gyors hűtéséhez a tálba töltött desszertet érdemes beletenni egy nagy tál hideg vízbe (tálastul) így langyosra hűl negyed óra alatt, és mehet is be a hűtőbe.
Mama, ezt komolyan mondtad?
Én nagyon, nagyon sokáig nem kóstoltam meg a madártejet. Ennek igen egyszerű oka volt, mégpedig, hogy nem szerettem volna a madárnak a tejét meginni, ráadásul ennyire habos formában. No de, kezdjük az elején. Egészen pici koromban mama rengeteg madártejet készített, mert gyorsan megvolt, sok tojásuk volt a tyúktartás miatt, és mindig ettek desszertet ebéd után. Nagy gazdaságot vezettek, ami azt jelentette, hogy nem csak tyúkok, pulykák, disznók és zöldségek voltak a kertben, hanem galambok is egy egészen helyes kis házban. Nagymamám pedig, amikor elénk tette már egészen pici koromtól kezdve ezt az édességet, kivétel nélkül azt mondta: „Gyere drágám, megfejtem a galambokat, itt a finom madártej.” Hogy mit, hogyan csináltad? – kérdeztem éveken keresztül, hogy valóban igaz-e, és hogyan történik, közben pedig folyamatosan néztem a galambdúcot az ablakból. Szégyen vagy sem, egészen sok idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ez csak vicc volt, de ezt sem nagyanyám vallotta be. Így egy kis fellélegzés után, és néhány év elteltével, megkóstoltam a madártejet, amit azóta szeretünk, és sokféleképpen variálunk. Például így:
Klasszikus madártej recept - "karamellel és naranccsal a havon"
Hozzávalók 4 személyre
- 1 liter tej (3.5%)
- 6 db tojás (’L’)
- fél kk só
- 1 rúd vanília
- 2 +2 ek kristálycukor
A tetejére
- 100g kristálycukor
- 1 db narancs
- mandula/mogyoró/dió pirítva
Elkészítés
Szükséges egy vastagfalú, legalább 1.5-2 literes fazék. Ebbe teszem fel a tejet forrni a csipet sóval, vaníliarúddal és a kikapart magjaival. Közben a tojásokat kettéválasztom és a fehérjét félig felverem, majd hozzáadom a 2 ek cukrot és kemény habbá verem. A felforrt tejbe evőkanálnyi nagyságú fehérjehabot teszek, kb 5-6 darabot, amelyek a duplájára nőnek majd.
Lefedem 2 percre, és miután hatalmasra nőttek, egy tányérra szedem. Miután kifőztem az összes habot, a tejből elkészítem a vaníliakrémet. Egy tálban kikeverem a maradék két ek cukrot a tojások sárgájával.
Egy kis forró tejet kiveszek a fazékból és hőkiegyenlítés céljával összekeverem a tojásos cukorral, így csorgatom a forró tejbe, folyamatos keverés mellett. Kb 82 - 85 fokig kell hevítenem, hogy a tojás megfőjön, de csak krémesedjen, és ne túrósodjon. Nem szabad forralni, csak egy újpróbát tenni: amikor nagyon égeti már az ujjunk hegyét, az már 80 fok felett van. Porciózva vagy egy nagy tálba tálalom, ezért egyenesen ebbe öntöm már a vanílíakrémet, amire a galuskákat ültetem. Erre lehet karamellt csorgatni, pirított magvakat szórni és friss narancshéjat reszelni. Melegen és hidegen is fogyasztható ez az édes, enyhén émelyítő , mégis üdítő vaníliás manna.
Egy hűvös barátság kezdete
Eredetileg egy könnyed, édes fehérborban gondolkodtam a madártej mellé, mondjuk traminiben, mivel arról még viszonylag kevés szó esett a rovatunkban, ám mivel nem találtam a szupermarketekben elérhető áron megfelelő tételt, átnyargaltam a pezsgő kínálatra. Amit tudtam: édes legyen, hiszen desszert mellé lesz, és könnyed, vidám, hiszen nyár van. Némi nosztalgia fogott el, hiszen annak idején a kifejezetten a fiatalokat megcélzó, bulis BB pezsgőkoktélok, illetve azok reklámja állt a szakdolgozatom középpontjában. Ezek - illetve alapvetően a hozzájuk hasonló, ám kisebb kiszerelésben kapható RTD (ready to drink) italok, mint például a Bacardi Breezer - aztán úgy gondolom, alul maradtak az elmúlt 15 évben az üstökösként felívelő, üde, illatos, könnyű reduktív fehérborokkal és rozékkal szemben, és, legalábbis a BB pezsgőkoktélok, eltűntek a polcokról. Na ezekre a pezsgőkoktélokra emlékeztetett engem megjelenésében az édes BB Spumante pezsgő, amely a maga 7 százalékos alkoholjával, valamint palackján a frissen préselt must illatának és zamatának ígéretével, arra ösztönzött, hogy ezt válasszam a habos-babos vasárnapi desszertünk mellé. És akkor azt még nem is említettem, hogy a BB, azaz a nagy múltú Balatonboglári Borgazdaság mégiscsak megérdemli, hogy ebben a rovatban is beszéljünk róla.
Persze csak röviden: a sztori az ötvenes évekre nyúlik vissza, amikor a hazai agrárium felfedezte a Balaton déli partját, mint ígéretes gyümölcs- és csemegeszőlő termesztő vidéket, és az ország nemzetközi tapasztalatokkal is rendelkező, elismert szakembereinek segítségével az oltványkészítés, szőlőtermesztés, majd a borászat kiemelt kísérleti- és gazdasági centrumává tették Balatonboglárt. A létrejött állami gazdaságban főként az illatos, muskotályos fajtákra koncentráltak, de sok mindennel próbálkoztak. Bort a hetvenes években kezdtek el készíteni, modern technológiával, nagy mennyiségben, és a mai „reduktív őrület” kapcsán érdemes megemlíteni, hogy az alapvetően csemegeszőlőnek termelt, az I. Borvilágversenyen ezüst érmet nyert 1972-es Csabagyöngye tételükben úgy sikerült megőrizniük a szőlő eredeti illat- és zamatanyagait, hogy azt sokan a reduktív borkészítés előfutárának tekintik hazánkban. Tíz évvel később a pezsgőgyártásba is belefogtak, ma több mint tízféle tétellel vannak a magyar piacon.
Ezek közül pukkantottuk most mi fel a madártej mellé a cég által egyébként a kezdő pezsgőfogyasztóknak ajánlott italt. Kétségtelen, hogy a mi korosztályunk ennél már egy kicsit érettebb, egy kicsit szárazabb pezsgőt választ magának, ha valamilyen alkalomból, vagy csak úgy, pezsgőt vásárol, de azt gondolom, hogy e mellé a desszert mellé, most kiválóan passzolt. Hiszen ne felejtsük el, hogy a célunk most nem egy frissítő aperitif kiválasztása volt, hanem hogy találjunk egy édes társat a habos krémünknek. A palackon olvasott ígéret abszolút igaz, illatában tényleg hozza a muskotályos, mézes, akácvirágos aromákat, ízében pedig valóban a must édessége az elsődleges, a zamatok mellett. Persze azért ott az alkohol is szolidan, illetve a még frissebb hangulatot adó szén-dioxid is. Szerintem krémesebb jellegű desszertekhez kiváló, a madártejhez valóban tökéletes volt. Összességében azt ajánlom, hogy a pezsgőt és a madártejet egyszerre rakjuk be a hűtőbe, mert számukra az a legjobb, minél hűvösebb a barátság.
Címlapkép, fotók: Szarka Zsófi, Wurmbrandt András