A keresztény országokban az elmúlt évtizedek során a hagyományok nagy része finomodott, rengeteg szokás lazult fel és vált opcionális tevékenységgé, köztük az olyan keresztény események is, mint a tavaszi böjtölés. Idén március 2-án kezdődik a húsvétig tartó nagyböjt, ami a keresztény családok esetében együtt jár azzal, hogy az állati eredetű táplálékok nagy részét megvonjuk magunktól. Milyen élelmiszereket tiltanak a keresztény böjti szokások és melyek azok, amiket még fogyaszthatunk? Milyen szezonális élelmiszereket érdemes mindenképpen beépítenünk a böjti étrendbe és milyen fogásokkal érhetünk el teljes értékű étkezést, húsmentesen is? Hagyományosan meddig kell böjtölni és milyen népi szokások jellemzőek erre az időszakra? Hogy múlatták idejüket a fiatalok a tilalmak idején?
Mikor van a nagyböjt és miért tartjuk?
A nagyböjt az egész keresztény világra jellemző egyházi szokás, a rituálé célja, hogy a húsvétot megelőző időszakban 40 napi megvonással tanúsítsunk bűnbánatot Jézus Krisztus szenvedéseiért és haláláért. Ebben a 46 napos időszakban, amiből összesen 40 napig böjtölünk (Magyarországon az erre az időszakra eső 6 vasárnapon nem kell tartani a szabályokat), a húsról, a tejtermékekről és a tojásról lemondva tisztulunk meg bűneinktől és imával fejezzük ki a szeretetünket Isten felé. Az időszak szerves részét képzi a könyörgés mellett a szegények megsegítése is, a megvonás pedig segít abban, hogy együttérzőbbek legyünk, és hogy bőkezűvé váljunk.
A bűvös 40-es szám
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért 40 napig tart a böjt. A 40-e számmal jelzett időintervallum a Szentírásban a jelentős eseményeket kiemelő, azokra felkészítő szám. Olyan bibliai események kapcsolódnak hozzá, mint: Jézus 40 napig böjtölt a pusztában, mielőtt elkezdte nyilvános tevékenységeit; 40 napig böjtölt Mózes is a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a Tízparancsolatot, 40 napig tartott a vízözön is, illetve 40 évig vándorolt a zsidó nép a pusztaságban.
A misztikus 40-es szám az évszázadok során összekapcsolódott a keresztény böjti időszakkal. A vasárnapok kivételével értelmezendő 40 napos böjti időszak (minden vasárnap Krisztus feltámadásának az emlékünnepe) kezdete gyanánt a katolikus egyház körülbelül a 7. századtól hamvazószerdát jelöli meg. A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét, az utolsó nap nagyszombat, ami után már húsvétvasárnap következik.
Böjti szokások a nagyvilágban
A böjtölés valamilyen formája az összes világvallás esetében megjelenik. Az önmegtartóztatás célja rendszerint az, hogy általa közelebb kerülhessünk Istenhez, jobban megérthessük a világot és érzékenyebbé váljunk embertársaink, különösen a szegények irányában. A böjt során a test megtisztulása összekapcsolódik a szellemi megtisztulással és a hit őszinteségének kifejezésével. A böjt ugyanúgy, ahogy megjelenik a keresztény liturgiában és a zsidó hagyományokban, úgy előírja azt például a Korán (ramadán böjti időszak), de az aszkéta Buddha is böjtöléssel készítette fel lelkét a bölcsesség befogadására.
A böjtnek számtalan típusát ismerjük: ez lehet teljes böjt, amikor semmit nem eszünk, vagy iszunk, illetve részleges böjt is, amikor csak bizonyos dolgokat tagadunk meg magunktól – a mi szokásaink az utóbbi kategóriába esnek, a legtöbb modern böjti szabállyal egyetemben. A modern böjt leginkább egy diéta, amit sokan azért tartanak, mert jótékony egészségügyi hatásokkal kapcsolják össze. A böjtnek testi és szellemi pozitívumokat tulajdonítanak: úgy gondolják, hogy „lágyítja” a szívet, érzékenyebbé és éberebbé tesz, segít kitisztítani a gondolatainkat, emellett azt is tartják, hogy egyszerűen jó az általános egészségünknek az, ha nem vagyunk állandóan eltelve.
Hogyan böjtölnek a keresztények?
A keresztény böjtről fennmaradt első feljegyzések 200 környékére teszik a nagyböjti hagyomány gyökereit, amelyek kezdetben 40 órás vagy két napos böjtről szóltak. 250 körül az alexandriai keresztények már egész nagyhéten kenyéren és vízen éltek, a nicaeai zsinaton pedig már 40 napos böjtről is esett szó. A nagyböjtöt feltehetőleg Alexandriai Szent Atanáz érsek tette kötelezővé, fennmaradt emlékeink szerint 330-ban. A törvénybe iktatott nagyböjtöt II. Orbán pápa erősítette meg a beneventi zsinaton, 1091-ben. Keleten és nyugaton más szokások alakultak ki: a nyugatiak (köztük mi is) a vasárnapokat számítják le a böjtből, míg a keleti keresztények a szombatokat is – így náluk, hogy a 40 napos böjt kijöjjön, a szokás korábban kezdődik.
Mondanunk sem kell, hogy a középkorban sokkal szigorúbban böjtöltek az emberek, főleg a papság: a papoknak akkoriban a böjt már a hamvazószerda előtti vasárnap elkezdődött, a 11. századig késő délutánig semmit sem lehetett enni, a böjti napokon pedig tilos volt a hús, a tojás és az összes tejtermék. A legszigorúbb böjtölési forma a keresztényeknél a „negyvenelés” volt, ami azt jelentette, hogy a böjtölő összesen negyvenszer ehetett az egész böjti időszakban (naponta egyszer, naplemente után). Egy másik szigorú szokás szerint a nagyböjt péntekjén csak 7 búzaszemet lehetett enni.
Az ókorban minden évben csak nagyszombaton kereszteltek, ez a szokás részben a későbbiekben is fennmaradt. A régi időkben a hittanulók, akik a keresztség felvételére készültek, ebben a böjti időszakban ismerkedtek meg Jézus életével és a keresztény hit tételeivel. Mindezek a szabályok mára már jóval lazábban kezelik a böjtölést: a 21. században a katolikus egyház már csak hamvazószerdára és nagypéntekre ír elő szigorúbb böjtöt. Van a böjt alól egy kivételes nap is: ez torkos csütörtök, avagy csonka csütörtök, amikor szabad volt még elfogyasztani a farsangi ételek maradékát.
Ebben az időszakban az istentiszteleteken nem hangzik ez az örömöt kifejező „allaluja”, a templomokat nem díszíti világ, a bűnbánó időszak liturgikus színe pedig a lila (viola). Jellemző szokás a keresztúti ájtatosság (Jézus szenvedéstörténetének megjelenítése) és az, hogy feketevasárnaptól (a nagyböjt ötödik vasárnapja) violaszínű böjti lepellel takarják le a templomi feszületeket és a főoltár képét, egészen a feltámadási szertartásig.
Böjti szabályok: mit szabad és mit nem szabad enni ilyenkor?
Habár a böjtölés szabályai kevésbé szigorúak, mint régen, az egyház ma is arra kéri a híveket, hogy legyenek önmegtartóztatóak a böjt alatt. A hamvazószerdai és a nagypénteki böjti napokon (illetve Nagyszombat délelőtt) a 14 és 60 év közötti hívek naponta háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól, illetve nem fogyaszthatnak húst (a nagyböjt többi péntekjén sem). A magyarok régen ezeken a napokon szimbolikusan a „kútba dobták” a kamra kulcsát, vagyis olyan helyre tették, ahol kevésbé volt szem előtt, nem kísértette a sok csemege a család tagjait.
A szabályokat nem nehéz tartani, a hagyományok követése során nem csak mértékletességre, hanem tudatos és egészséges táplálkozásra is szoktathatjuk családunkat. Ugyanúgy, ahogy a legtöbb keresztény országban, Magyarországon a farsangi dőzsölés időszaka után kezdődik a nagyböjt - míg régen a farsang volt a lakodalmas, párkereséssel és bálozással töltött időszak, rengeteg zsíros fogással, addig a böjt ennek a tökéletes ellentétje. Böjt alatt tilos volt mulatságokat rendezni, hangoskodni (egyes helyeken még dalolni, fütyülni se volt szabad), még a leányok is sötétebb színű ruhákat hordtak.
Ilyenkor habár tartózkodnunk kell a hústól és más állati eredetű élelmiszerektől, rengeteg mindent fogyaszthatunk, ami magas fehérjetartalmának köszönhetően egészséges és laktató. Nagyböjt idején egyrészt fogyasszunk sokféle hüvelyest, másrészt aknázzuk ki a természet szezonális kincseit is. Ilyenkor sarjadnak a friss zöldek (spenót, saláta, medvehagyma), előkerülnek a tavasz első gyümölcsei (például az eper), illetve korlátlanul használhatunk olyan szárazárut, mint a liszt és más a gabonafélék.
A régi időkben a disznótoros fogásokat mellőzve ilyenkor kerültek elő az olyan egyszerű, szegényesebb ételek, mint például a cibere – erre utal Cibere Vajda és Konc király játéka is. Húshagyókedden, a farsang végén a szereplők összecsapnak, ám míg vízkeresztkor Konc király, a dőzsölés szimbóluma kerekedik fölül, addig húshagyókedden Cibere vajda, a böjt jelképe győz és hozza el a népnek a csendes, megtartóztató időszakot.
Böjti játékok a magyar népi hagyományokban
Hamvazószerda és virágvasárnap egymással szorosan összefüggenek: a katolikus nagyböjt első napján a templomokban a mise után az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával a pap keresztet rajzol a hívek homlokára – ehhez köthető a „porból lettünk, porrá leszünk” mondás is. Ez a hamu a népi hiedelmek szerint gyógyító erővel bírt, arra használták, hogy betegségeket és rontást űzzenek el vele – sokan a hazavitt hamut a többiek homlokára is rákenték, hogy nekik is segítsen, például a fejfájás ellen.
Az, hogy a böjt megkezdődött ezen a napon, még nem jelentette azt, hogy a népi szokások és hagyományok is szüneteltek ezekben a hetekben. Népszerű népi játék volt a Dél-Dunántúlon és a palóc térségben a karikázás és a szinalázás, amikor a leányok körtáncot jártak, az utóbbi esetben a kör közepén pedig egy pár csárdásozott. A mancsozás is gyakori játék volt: egy olyan labdajátékról volt szó, amikor a magasba dobott labdát el kellett találni a mancsozó bottal, amit a legények faragtak ki.
A mancsozáshoz hasonló volt a csülközés: a fiúk kineveztek egy fadarabot csülöknek, a feladat pedig az volt, hogy botjukkal kidöntsék azt – a nyertes a szépen faragott botját szíve választottjának ajándékozhatta. A sajbózás is a fiúk játéka volt: botjaikra meggyújtott karikákat akasztottak, meglóbálták, majd elhajították azt, közben a szeretett lány nevét kiabálták. Mulattató szokás volt a lánypatkolás is, amikor a páratlanul maradt legények kovácsnak és inasnak öltözve körbejártak a faluban és szögekkel, kalapáccsal megpatkolták az elkapott menyecskék farsangkor eltáncolt csizmáját – mindez alatt valaki húst és tojást lopott a kamrájukból, amit azonban eltettek húsvétig. Ezek a játékok nyújtottak szórakozást a fiataloknak, megerősítették a szerelmüket a visszavonulással töltött időszakban.
Szokás volt a kiszehajtás és a villőzés. A „kisze” nevű szalmabábut leánynak, vagy banyának öltöztették, végighordozták a falun, majd amikor a menet véget ért, a kiszét bedobták a vízbe, vagy elégették (a farsangi szokásokhoz hasonlóan). A kiszézés után jött a „villőzés”, amikor egy feldíszített fűzfaágat hordoztak körbe a bábuhoz hasonlóan. Míg az elégetett, vagy „vízbe fojtott” bábu a tél és a betegség elűzését szimbolizálta, addig a fűzfaág a termékenységet és az egészséget jelképezte, amit az ág körbehordozásával „hoztak be” a faluba.
Nagycsütörtöktől nagyszombatig nem harangoztak (ilyenkor „a harangok Rómába mennek”), a híveket helyette kereplővel hívták misére: a harangozó irányította a gyerekeket, akik a kereplővel végigszaladtak a falu utcáin. A húsvétvasárnap előtti napokban szokás volt a kálvária-, vagy keresztjárás, nagypénteken pedig a Jézus Krisztus kereszthalálához köthető körmenetek és passiójátékok. A nagyhéthez tartozik továbbá a tűz- és vízszentelés szokása, és az általános „tavaszi” nagytakarítás is – nagypénteken viszont tilos volt állattartással és földműveléssel kapcsolatos munkákat végezni, mosni, szőni és kenyeret sütni – utóbbi esetben a hiedelmek szerint a nagypénteken sütött kenyér kővé vált.
Nagypéntekhez köthető mindemellett a hajnali mosdás hagyománya, amit még napfelkelte előtt kellett megtenni. Ez egy egészség- és termékenységvarázsló szertartás, ám eredetét a „holló mossa fiát” mondáshoz kötik. A monda szerint Jézust el akarták fogni az ellenségei, ám nem sikerült nekik – erre egy holló azt kiáltotta, hogy „kár, kár”. Jézus elátkozta a hollót, hogy örökre fekete legyen, a holló pedig ilyenkor mossa a fiát, hogy ismét fehér lehessen.
Az ország régióira más-más szokások is jellemzőek: a Dunántúl egyes részein a böjt során régen az el nem fogyasztott ételeket (külön teríték mellett) érintetlenül az asztalon hagyták, az őseik tiszteletére. Máshol az ételek egy részét otthagyták az asztalon egy napig, szintén érintetlenül, és csak másnap, az ünnep hajnalán fogyasztották el.
Milyen alapanyagokból (ne) főzzünk a böjt idején?
Akár hisszük, akár nem, a böjti időszakban a húst a legegyszerűbb elhagyni – azoknak, akik csak húsmentes böjtöt tartanak, mindenképpen érdemes megjegyezniük, hogy a húsmentes, ám zsírral készült ételek (pl. hájas tészta, szalonnazsírban sült zöldségek) is tilosak. Húsmentes böjt esetén a húst egyszerűen helyettesíthetjük sajttal, vegetáriánus fasírtokkal (fasírtot szinte bármiből lehet csinálni). Célszerű ilyenkor zöldséges egytálételeket készítenünk, esélyt adnunk a gyermekkorunkból ismert főzelékeknek (borsófőzelék, sárgaborsó főzelék, paradicsomos káposzta), rakott zöldségeknek (pl. rakott zöldbab, rakott karfiol).
A tej- és tojásmentes böjti étrend lényegesen nehezebben tartható, hiszen rengeteg élelmiszer készül ezek felhasználásával. Tejterméknek számít az összes joghurt, sajt, tejszín, kefir, számos más tejalapú készítmény és a sütéshez használt vaj, a tojás pedig olyan alapvető élelmiszerekhez kell, mint a tésztafélék és bizonyos pékáruk. Tojásmentes péksüteményeket (például kovászos kenyér, sós perec) nyugodtan fogyaszthatunk ilyenkor, illetve ajánljuk a tojásmentes „vegán” tésztákat is, például durumlisztből, vagy egészséges alternatív lisztekből (az alkalomhoz nagyszerűen illik a csicseriborsólisztből vagy a vöröslencse-lisztből készült tészta). A tej, vagy a tejszín helyettesítésére használjunk kókusztejet, mandulatejet, vagy rizstejet, a zsírt cseréljük bármilyen növényi olajra, margarinra, vagy kókuszzsírra.
A kora tavaszi nagyböjt felfogható átmeneti időszakként is: ilyenkor a boltokban, piacokon még kaphatók a téli zöldségek (káposztafélék, gumósok, gyökérzöldségek), azonban megjelennek a friss, tavaszi árucikkek is (salátafélék, újhagymák, medvehagyma, spárga, borsófélék), emellett tipikus böjti ételek a hüvelyesek. Mindenképpen érdemes ezeket kombinálni izgalmas zöldségraguk, saláták és fasírtok formájában – mi most ezekre az alternatívákra hoztunk egyszerűen elkészíthető, egészséges recepteket, amik ráadásul a vegán étrendbe is beilleszthetőek.
A hüvelyesekről bővebben
Ahogy a lencse sem kizárólag egy szilveszteri étel, úgy a fasírt sem csak húsból készülhet. A különböző száraz hüvelyesek (tarkabab, vesebab, lóbab, edamame bab, csicseriborsó, sárgaborsó, lencse, vörös- és belugalencse stb.), illetve zsenge, friss hüvelyesek (zöldborsó, cukorborsó, zöldbab) rengeteg izgalmas és formabontó étel készítésére alkalmasak, ezzel lehetőséget nyújtva számunkra, hogy a böjt idején kilépjünk a komfortzónánkból és kipróbáljunk valami újat.
A hüvelyesek bővelkednek rostokban, fehérjében és telítetlen zsírsavakban. Fogyasztásuk heti rendszerességgel ajánlott, azonban a legtöbbünk nem tartja ezt a gyakoriságot, mert a hüvelyesek nem tartoznak a legnépszerűbb élelmiszereink közé. Zsírtartalmuk alacsony, szénhidráttartalmuk magas, azonban a glikémiás indexük szintén kedvező, így a diabéteszesek is könnyedén elfogyaszthatja őket. Magas a B5-vitamin tartalmuk és az E-vitamin tartalmuk, illetve a biotintartalmuk is, gazdagok rézben, káliumban, kalciumban, vasban, magnéziumban és folsavban. Könnyen beszerezhető és olcsó alapanyagok gyanánt még a pénztárcánkat is megkímélhetjük a böjti időszakban!
Böjti receptek hüvelyesekkel – megéri kipróbálni!
A következő receptek együttesen, egy zöldségekben gazdag, ráadásul vegán vacsoramenü tökéletes kellékei. A böjti étkezés megtervezéskor tartsuk szem előtt azt, hogy a modernkori böjtölés ebben az esetben egyáltalán nem az éhezésről szól, nem önsanyargatás útján kell elérnünk a testi vagy lelki megkönnyebbülést! A böjt alatt étkezzünk mértékletesen, ám egészségesen, lehetőleg minél finomabb és változatosabb fogások fogyasztásával!
A fogások összességében 4 fő részére nyújtanak kielégítő étkezést, azonban azt javasoljuk, hogy a vegetáriánus ragukhoz, mivel szaftban igen gazdagok, készítsünk egy kevés rizsből, bulgurból, kuszkuszból, vagy párolt kölesből álló pergős köretet. Az étkezést kiegészíthetjük továbbá egyszerű zöldségekből összeállított zsenge salátával is (fejes saláta, paradicsom, paprika, uborka, lilahagyma).
1. Vöröslencse saláta
Hozzávalók
- 1 csésze vörös lencse (száraz)
- 1 db kápia paprika
- 100 g savanyú répa (vagy friss bébirépa)
- 100 g savanyú uborka
- 1 szál újhagyma
- 1 csokor friss petrezselyemzöld
- 1 ek mustár
- 1 db babérlevél
- 1 ek paradicsomsűrítmény
- 1 ek almaecet (a főzővízhez)
- 2 ek olívaolaj
- só, bors ízlés szerint
A recept elkészítése
Öblítsük le, majd főzzük puhára a vöröslencsét 15-20 perc alatt, enyhén sós vízben, amit almaecettel és babérlevéllel ízesíthetünk. A bulgurt is öblítsük le, majd kétszeres mennyiségű vízben főzzük öt percig, ezután letakarva hagyjuk, hogy magába szívja a nedvességet kb. 15 perc alatt. Ha maradt alatta egy kevés víz, akkor főzzük még 1-2 percen keresztül.
A zöldségeket (újhagymát, paprikát, savanyúságokat) és a petrezselyemzöldet aprítsuk egészen apróra és keverjük össze a lencsével (a babérlevelet távolítsuk el), illetve a bulgurral. Keverjük hozzájuk az olívaolajat, a paradicsomsűrítményt és a mustárt, sózzuk, borsozzuk, végül ízesítsük igény szerint még egy kevés almaecettel. Hidegen tálaljuk.
2. Pikáns zöldségpörkölt vesebabbal
Hozzávalók
- 1 db édesburgonya
- 2 fej vöröshagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- 250 g vesebab (konzerv)
- 1 ek paradicsom sűrítmény
- 1 db kosszarv paprika
- 2 ek olívaolaj
- 3 dl zöldség alaplé
- só, bors ízlés szerint
A recept elkészítése
Dinszteljük meg az olajon a finomra aprított vöröshagymát, fokhagymát egy kevés sóval ízesítve, majd pároljuk vele puhára a felcsíkozott kosszarv paprikát is. Az édesburgonyát tisztítsuk meg, hámozzuk meg, majd vágjuk kis kockákra és adjuk házzá. Öntsük fel az alaplével (vagy vízzel), sózzuk, borsozzuk és főzzük puhára.
Amikor az édesburgonya készen van, adjuk hozzá a paradicsomsűrítményt és a konzerv vesebabot levével együtt. Forraljuk össze, sózzuk, borsozzuk tovább igény szerint, majd vegyük le a lángról és tálaljuk melegen.
3. Maradékmentő zöldségragu
Hozzávalók
- ¼ db karfiol
- 1 db répa
- 1 kis db cukkini
- 100 g cukorborsó (vagy zöldbab)
- 1 ek étkezési keményítő
- 1 ek curry fűszerkeverék
- só, bors ízlés szerint
A recept elkészítése
Tisztítsuk meg és szeleteljük fel a zöldségeket: a répát vágjuk kockára, a karfiolt szedjük kisebb rózsákra, a cukorborsót csíkozzuk vékonyan, a cukkinit pedig vágjuk ketté középen, majd vékony szeletekre. A zöldségeket a cukkini kivételével tegyük lábasba, sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a curryt, majd öntsük fel egy kevés vízzel. Főzzük enyhén roppanósra, végül tegyük bele a cukkinit is.
Amikor a cukkini megpuhult, már-már szétesik, ellenőrizzük a fűszeres zöldséges szaft állagát. Ha a lé sűrű, készen vagyunk, de ha folyékony, levesszerű, akkor keverjük el a keményítőt egy kevés vízben, majd adjuk a zöldségraguhoz. Forraljuk fel, húzzuk le a tűzről, tálaljuk melegen.
4. Káposztás csicseriborsó fasírt tojás nélkül
Hozzávalók
- 250 g csicseriborsó (főtt)
- 250 g reszelt vöröskáposzta
- 1 fej hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- 4 ek kisszemű zabpehely
- 2 ek olívaolaj
- 1 tk őrölt pirospaprika
- 1 csipet őrölt római kömény
- só, bors ízlés szerint
A recept elkészítése
Ha száraz csicseriborsóval dolgozunk, áztassuk be egy éjszakára, majd főzzük puhára kb. 1-1,5 óra alatt, ellenben a puha, konzerv csicseriborsót használhatjuk azonnal, vagy félóra további párolás után is. A csicseriborsót villával, esetleg krumplinyomóval törjük össze félig. A káposztát reszeljük le nagylyukú reszelővel, a hagymát aprítsuk finomra, a fokhagymát törjük át.
Keverjük össze a főtt csicseriborsót a hagymával és a káposztával, adjuk hozzá az olívaolajat és a fűszereket – igény szerint sózzuk és borsozzuk, illetve a paprika mennyiségét is növelhetjük. Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, majd kézzel formázzunk a zöldségekből fasírtszerű, maréknyi gombócokat, vagy laposabb korongokat és helyezzük el benne – igény szerint még egy kevés olívaolajjal is meglocsolhatjuk. 180°-ra előmelegített sütőben, hőlégkeverésen süssük őket kb. egy órán keresztül, míg szép aranybarnák és egységesen sültek nem lesznek.
Tálalási tippek
A kétféle zöldségragu és a fasírt nagyszerű egytálételt eredményez, ha egy kis rizzsel, vagy párolt alternatív gabonafélével kínáljuk, emellett az ételhez illik a frissen aprított saláta is. A vöröslencsével és bulgurral készült hideg salátát szintén felkínálhatjuk a böjti asztal részeként, vagy fogyaszthatjuk önmagában, például gyors reggeli egytálétel gyanánt. Ha nem a böjti időszakban készítjük őket, a receptek nagyszerűen kombinálhatóak húsos ételekkel is, köretként, kiegészítő fogásként. A díszítéshez használjunk olyan friss zöldeket, mint a petrezselyemlevél.