Dübörög a fügeszezon: így készíts tökéletes házi lekvárt a szezon filléres slágergyümölcséből!

Tudtad, hogy a fügefa a hagyományos ételemben véve nem virágzik, ellenben a füge termése maga a virága? És azt, hogy habár Magyarországon még ritkák a kártevői, de a füge is lehet kukacos? Cikkünkben összegyűjtöttünk minden izgalmas tudnivalót, érdekességet a füge gondozása, feldolgozása és fogyasztása kapcsán: mutatjuk, mi mindent készíthetünk belőle, hogyan tartósíthatjuk, tehetjük el télire a fügét, hogyan készíthetünk belőle aszalványt, kompótot, milyen húsokhoz, süteményekhez érdemes kipróbálni!

Amit a magyar fügéről tudni érdemes

Alig néhány évtizeddel ez előtt még elképzelhetetlen volt, hogy Magyarország éghajlatán megmaradjon a füge, azonban, ahogy teltek-múltak az évek, a klíma változásnak indult, a tőlünk nem is olyan messze délre található mediterrán térség határa pedig elkezdett lassan észak felé kúszni. Habár a hazai vidékek éghajlata még igen messze áll a mediterrántól, azt mindannyian elismerjük, hogy nyaraink egyre hosszabbak és aszályosabbak, az annak idején híresen zord és havas teleink pedig lerövidültek – ez a változás viszont kedvez a fügének, így ma már akár az északabbi országrészekben is a kertek gyakori gyümölcsfájaként találkozhatunk vele.

A füge egy igazi mediterrán gyümölcskülönlegesség: a Földközi-tengert körülvevő országokban szinte mindenütt a legjelentősebb gyümölcsök között tartjuk számon, termesztése az első ókori kultúrákig nyúlik vissza. Az édes gyümölcsű fügét nem csak kellemes íze miatt fogyasztották: már a sumérok korában is gyógynövényként tartották számon, de babilóniai és egyiptomi emlékek is rögzítették a gyümölcsök élvezetét.

A Közel-Keletről a füge Európába az ógörögökön keresztül áramlott be, a legendák szerint Magyarországra azonban csak a török hódítók hozták el és honosították meg, többnyire a déli területekre (egyes történelmi emlékek szerint a Gellért-hegy déli dűlőit is beültették vele) - azonban egy-két sikertörténettől eltekintve itthon, az északabbi országrészekben ténylegesen csak az elmúlt évtizedekben vált elterjedt növénnyé. A füge korábban a déli országrészek kuriózumnövénye volt, sikeresen megtermett például Pécs környékén.

A füge amellett, hogy gazdag különféle vitaminokban és ásványianyagokban, támogatja az emésztőrendszer hatékony működését, javítja a memóriánkat, segít megelőzni a megfázást és a hurutos problémákat, sőt, még a bőrünket is megszépítheti. Magas cukortartalma ellenére a fügét bátran fogyaszthatjuk egy szigorúbb fogyókúra keretei között is: 100 g friss füge mindössze 74 kcal-t tartalmaz (ez viszont nem mondható el az aszalt fügéről, ami viszont már 250 kcal/100 g). Érdekesség, hogy a fügefának nem csak a gyümölcsét, hanem a levelét is hasznosíthatjuk, gyógyhatású fügefalevél tea formájában.

Mitől különleges a fügefa gyümölcse?

A fügeféléknek négy fő csoportja van: a kaprifikusz típusú fügéket aprócska rovarok porozzák be (a füge alsó nyílásán található lyukon keresztül bemásznak a parányi fügedarazsak); a szmirnai típusú fügék virágai önbeporzók, terméseik sok magot tartalmaznak (a déli országokból általában ezt a fügetípust hozzák hozzánk aszalványként); a közönséges fügék (adriai fügék) megtermékenyítés nélkül érlelik be mag nélküli terméseiket; a fügék negyedik, San Pedro nevű csoportja pedig az előző két fügecsoport tulajdonságait egyesíti.

A Magyarországon ültetett fügék néhány ritka kivételtől eltekintve mind az adriai típusú, avagy közönséges fügék közé tartoznak, jókora bokrokká fejlődve (ebben az éghajlati övben ritkán nevelik fává a fügét) bőséges terméshozammal látnak el minket, többnyire az augusztusi, szeptemberi hónapokban, azonban, ha az időjárás kedvező, már július második felében is szüretelhetünk belőlük. A hazai fügék többsége aszalásra sajnos nem igazán alkalmas (ettől függetlenül meg lehet próbálni), leginkább friss fogyasztásuk ajánlott, de párolva vagy befőzőgyümölcsként is hasznosíthatjuk őket.

Aki valaha látott már fügefát, annak biztosan feltűnt, hogy az aprócska, zöld fügék látszólag minden átmenetet mellőzve, virágzás nélkül jelennek meg az ágakon. Nos, valójában a fügefa is virágzik, azonban sokan nem tudják, hogy ezeknek a fáknak/cserjéknek maga a füge a virága, későbbiekben áltermése (konkrétabban a belsejében találhatók az aprócska porzós és termős virágok). Ha meg akarjuk csodálni a folyamatot, érdemes időnként leszedni és szétnyitni egy-egy fügét: zöldebb állapotában még jól játszanak a kettévágott gyümölcs belsejében a virágok, a szivacsszerű üreg a későbbiekben összeolvad és összefüggő gyümölcshúst alkot. Az itthoni közönséges fügék egyébként csak nőnemű virágokat képeznek, nincs szükségük beporzásra.

Lehet kukacos a füge?

Azokkal, akik nagy fügekedvelők és gyakran fogyasztanak friss vagy aszalt fügét, egyszer-egyszer biztosan előfordult már, hogy egy rossz szembe haraptak bele (éppen úgy, ahogy a kukacos cseresznyében is megérezzük a kellemetlen ízt). Ahogy a fentiekben is írtuk, egyes fügefajtáknak igenis szükségük van a lyukaikon bemászó, aprócska fügedarazsakra a megtermékenyüléshez – ez viszont azzal jár együtt, hogy a rovarok a fügékben szaporodnak és petéznek (hangsúlyozzuk: ez nem a hazai adriai füge, hanem a kaprifikusz, amit nem termesztenek itthon). Lehet, hogy első hallásra bizarrnak tűnhet, de a kaprifikuszoknál ez a beporzás természetes folyamata, a parányi fügedarazsak nem a növény élősködői, nélkülük meg sem terem rajtuk a füge.

Vannak azonban a fügéknek olyan ellenségei, akik igenis képesek tönkretenni a termést. Magyarországon is jelen van például a füge-levélmoly vagy a füge-levélbolha, amik a fügeleveleken élősködnek, azonban ők a gyümölcsöt nem bántják – nem úgy, mint a pettyesszárnyú muslica, ami képes károsítani a fügetermést (azonban a fő célpontja nem a füge, hanem egyéb bogyósgyümölcsök). A pettyesszárnyú muslica itthon egyelőre csak elvétve okoz problémát, aminek az az oka, hogy közel sincs annyi fügefánk, mint a mediterrán országoknak.

Ez a muslicafaj az érés előtt álló vagy érésben lévő fügét támadja, egyébként a „kukacos fügéről” általánosságban elmondhatjuk, hogy muslicák, legyek lárvái felelősek a kellemetlenségért, néhány éve már Magyarországon is. Magát a gyümölcsöt egyelőre nem tudjuk biztosan megvédeni tőlük, azonban, ha a fügefa leveleit tetvek támadják meg, ugyanúgy le lehet permetezni, mintha bármelyik más gyümölcsfánkat érte volna fertőzés.

Hova ültessük a fügefát és hogyan gondozzuk?

A füge az emberiség által legrégebb háziasított növényei közé tartozik, ami bőséges termésének és a növény könnyű szaporításának köszönhető. A füge termesztése először valószínűsíthetően a Közel-Keleten terjedt el, idővel pedig megjelent az egész mediterrán térségben (legnagyobbrészt Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában, illetve Marokkóban), egyre több nemesített változattal. A fügéknek ma már számtalan, a négy fő kategóriába tartozó alfaját ismerjük, a termések mérete és édessége változó, a belsejük lehet magvas vagy anélküli, héjuk többnyire a lila és a zöld árnyalataiban játszik.

A füge egyszerűen szaporítható dugványozással, bujtással és tősarjakról is, de a legtöbb faiskolában is megvásárolhatjuk a csemetéket. A közönséges füge egy aránylag kistermetű (fajtától függ a nagysága, általában 2-5 m magasra nő), lombhullató cserje (ritkábban fa), karéjos leveleit gyógytea-alapanyagként is hasznosítják. A füge talajigénye átlagos, azonban célszerű szélvédett, napfényes helyet találni neki a kertünkben, megéri délre néző falak elé ültetni, hiszen a füge melegkedvelő, fényigényes növény. Tartós szárazság esetén érdemes öntözni, mert habár kibírja az aszályokat, termései összemehetnek tőle. Ahogy a fentiekben említettük, Magyarország klímája az elmúlt évek során melegebbé vált, így a -15°C-os hidegeket is megtűrő fügék már csak ritkán fagynak ki telente a szabadföldben.

A füge az egyik legkönnyebben feldolgozható gyümölcsünk

Ha van a kertben fügefád, van egy jó hírünk: az egyik legkönnyebben szedhető és feldolgozható gyümölcsről van szó: a fügék nem igényelnek (a megmosásukon kívül) különösebb tisztítást, magozást, emellett (egyelőre) nagyon ritkán fordul elő, hogy kukacos lenne (érdemes lehet pár darabot még a szezon első felében szúrópróbaszerűen ellenőrizni). Az érett füge a leszedést követően ragacsos, tejszerű nedvet ereszthet, ami bizonyos esetekben irritálhatja a bőrt, ettől eltekintve nem okoz különösebb problémát, fáradalmat a szüretelése.

A leszüretelt érett füge hűtőben 1-3 napig eltartható, szobahőmérsékleten tárolva viszont érdemes még aznap elfogyasztani, ugyanis a gyümölcsök utóérésének következményeképp az állaguk gyorsan romlik. Ha a fügét frissen szeretnénk feltálalni, például hidegtál vagy desszert dekorációjaként, salátagyümölcsként, akkor törekedjünk arra, hogy lehetőleg aznap vásároljuk meg/szüreteljük le a gyümölcsöket, de befőzés esetén is célszerű a mihamarabbi feldolgozásra törekednünk.

Milyen ételekhez használhatjuk a fügét?

A hazai közönséges füge főként friss fogyasztásra és befőzésre alkalmas, azonban a gyümölcsök magas cukortartalma miatt sokan pálinkát is készítenek belőle. Ha a fügét frissen szeretnénk felhasználni, amellett, hogy önmagában elfogyaszthatjuk, nyugodtan adhatjuk sós és édes hozzávalókkal készített salátákhoz is (akár fügés dresszing formájában), a dekoratív hidegtálakon pedig remekül párosítható különféle érlelt sajtokkal, sonkákkal, szalámikkal, illetve egyéb gyümölcsökkel és olajos magvakkal is.

A fügét érdemes kipróbálni húsételek mellé, hiszen gyakorlatilag bármilyen húsfélével kiválóan párosítható (kimondottan ajánljuk csirke és kacsahúshoz, szűzérméhez, de még a steak-kell is jól működik), legyen szó párolt köretről vagy édeskés mártásról, de akár gyümölcsökkel töltött göngyölt húst is készíthetünk belőle. A fügés süteményeket se hagyjuk ki, hiszen kiváló piték, piskóták, gyümölcstorták vagy krémes sütemények készíthetők friss fügével, illetve fügelekvárral is.

A füge tartósítása: hogyan tegyük el a gyümölcseinket télire?

A füge amellett, hogy remekül mutat a tányéron, közkedvelt befőzőgyümölcsként is megállja a helyét: készthetünk belőle a hagyományos értelemben vett befőttet, krémes lekvárt, darabos dzsemet és különféle fűszeres csatnikat is, nem beszélve az olyan tartós édességekről, mint az aszalvány. Nézzük, mit érdemes ezekről a tartós készítményekről tudni!

• Fügebefőtt: a fügéből ugyanúgy készíthetünk befőttet, mint bármelyik más gyümölcsből -azonban jó, ha tudjuk, hogy befőzéshez nem ideálisak a nagyon érett, túl lágy darabok, célszerű közepes érettségi szintű vagy kissé zöld gyümölcsökkel telerakni az üvegünket. Ahogy a lenti fügelekvár recept esetében is tettük, a fügebefőtt szirupjába is érdemes olyan fűszereket tennünk, mint a fahéj vagy a szegfűszeg, melyek kimondottan jól állnak a gyümölcseinknek.
• Fügelekvár és fügedzsem: a fügelekvárt készíthetjük tisztán fügéből vagy párosíthatjuk más gyümölcsökkel is, például naranccsal/mandarinnal (mediterrán országokban ezek is megteremnek nyáron a kertben), de a barack, az alma, a körte, sőt, a szilva is illik a fügéhez – csak a fantáziánk szab határt a lekvárfőzésnek. A fűszernövényekről a lekvár esetében se feledkezzünk meg: nyugodtan tegyünk a fazékba fahéjat, vaníliát, vagy akár gyömbért is.
• Aszalt füge: ahogy a fentiekben is jeleztük, a hazai fügék többségéből nehéz jó aszalványt készíteni, éppen ezért, ha aszalni szeretnénk, keressük az olyan fajtákat, mint az Arany mézfüge, a Panino füge, a Kátai aszalódó füge, a Keszthelyi barna füge, a Farmosi foltos füge vagy a Budai barna aszalódó füge. Házi aszalványainkat nyáron érdemes a nap melegén elkészíteni (rovaroktól védett aszalókeretben), de használhatunk hozzá aszalógépet, sőt, résnyire nyitott sütőben is elkészíthetjük házi finomságainkat.
• Fügés csatni: a csatni egy indiai eredetű, fűszeres szósz/mártás, aminek jellemzően valamilyen gyümölcs az alapja, leginkább egy darabos, fűszeres gyümölcslekvárhoz hasonlít, amivel bármilyen húsételt izgalmassá varázsolhatunk. Ha csatnit készítünk, ne fogjuk vissza magunkat a fűszerekkel, érdemes egy kis chilit is tenni bele vagy más, erőteljes aromájú fűszernövényt. Ugyanúgy le lehet dunsztolni, mint a lekvárt, így érdemes belőle nagyobb adagot is készíteni.
• Fügés vinaigrette: a különféle ecetes salátaöntetek is népszerűek, melyeket befőző automatával tartósítva ugyanúgy feltehetünk a kamra polcára, ahogy a lekvárokat. Ha sűrű, gyümölcsös fügés salátaöntetet szeretnénk készíteni, párosítsuk a gyümölcsöt balzsamecettel, olívaolajjal, dijoni mustárral, mézzel és ízlésünknek megfelelően borssal, provance-i fűszerekkel, fokhagymával.

Recept: Házi narancsos fügelekvár

Habár a fügelekvárt elkészíthetjük színtisztán fügéből és cukorból is (1 kg gyümölcsre általában 200-300 g cukrot szoktak számolni, azonban, mint ahogy ez a lekvárokkal általában lenni szokott, minden háziasszony más formulával dolgozik), mi szükségét éreztük annak, hogy egy kissé megbolondítsuk az alapreceptet. A fügét naranccsal kombináljuk – épp csak annyival, hogy megmaradjon a füge dominanciája -, illetve belecsempészünk a lekvárunkba egy kevés gyömbért, vaníliát, fahéjat és szegfűszeget is. Lássunk neki!

Hozzávalók

• 3 kg érett füge (bármilyen magvas vagy magnélküli fajta)
• 800 g kristálycukor
• 2 db bio narancs héja
• 3-5 dl frissen facsart narancslé
• 1 db vaníliarúd kikapart magjai
• 1 kis db gyömbér (kb. 2 cm)
• 1 tk őrölt fahéj
• 1 mk őrölt szegfűszeg

A narancsos fügelekvár elkészítése

Tisztítsuk meg a fügéinket a szennyeződésektől, a sérült/romlott darabokat távolítsuk el, majd vágjuk a gyümölcsöket négybe, hogy gyorsabban elkészüljenek. Vegyünk elő egy nagyobb fazekat, tegyük bele a fügét, a bio narancsok lereszelt héját, a cukrot és a választott fűszereket, majd öntsük fel egy kevés narancslével, hogy gyorsabban elinduljon a fügék főzési folyamata.

Amíg a cukor el nem olvad és a fügék szét nem esnek főzzük sűrű kevergetés mellett, majd hagyjuk takaréklángon, időnként megkeverve, körülbelül 1,5-2 óra alatt besűrűsödni (ha nem szeretnénk a lekvárral ennyit bíbelődni, fél óra főzés után adhatunk hozzá dzsemfixet és máris kiporciózhatjuk a befőttesüvegekbe – ebben a formában viszont nem lekvárt, hanem ízletes, darabos fügedzsemet kapunk). A kész lekvárt ízlés szerint homogénre dolgozhatjuk botmixerrel, vagy hagyhatjuk úgy is, ahogy van.

Amíg készül a lekvárunk, készítsük elő a jól záródó tetejű befőttes üvegjeinket, csírátlanítsuk őket a fedőkkel együtt forró vízben, majd adagoljuk beléjük a fügelekvárunkat még forrón. A kész üvegeket zárjuk le, majd fordítsuk őket fejtetőre 10-15 percre, ezután hűtsük ki az egész adagot száraz dunsztba téve (tartósítószerre, mesterséges adalékanyagokra nincs szükség). Fogyasszuk egész évben kenyérrel, kaláccsal, vagy készítsünk vele ízletes süteményeket!