Nagyszüleink idejében nem létezett magyar kert almafa nélkül, és nem véletlenül: a méretes, ízletes gyümölcsöket rengeteg módon hasznosíthatták a korabeli háziasszonyok és bizton állíthatjuk: egyetlen falat sem ment pocsékba. Járjunk utána, mi mindent érdemes tudnunk a hazai almafélékről: milyen ételekhez használhatjuk őket, melyik fajtát hogyan éri meg feldolgozni, milyen almát használjunk a kompóthoz, a lekvárhoz vagy éppen a süteményekhez?
Az alma számtalan magyar népmesében bukkant már fel, mint a bőség, a gazdagság vagy a termékenység szimbóluma, hiszen az egyik legértékesebb hazai gyümölcsfajtáról van szó, ráadásul őshonos növénye a Kárpát-medence térségének. Nézzük, melyek a legnépszerűbb régi és újonnan kitenyésztett fajták, melyik almafélét milyen ételekhez és tartós készítményekhez éri meg felhasználni! A befőzés szerelmeseinek ezúttal sem kell aggódniuk: máris eláruljuk, mi mindent kezdhetünk egy jókora adag almával – azt előre eláruljuk, hogy biztosan nem fog ránk romlani! Az alma feldolgozására és tartósítására több kiváló alternatívát kínálunk, amelyek közül kettőt ki is próbáltunk: járjunk utána, hogyan készül a legfinomabb almalekvár házilag, illetve, hogy hogyan készíthetünk fahéjas alma ivólevet, hozzáadott tartósítószerek nélkül!
Legendás, misztikus gyümölcsünk, az alma
Az alma a legősibb gyümölcseink egyike, történelmi emlékeink szerint az emberiség már a kőkorszak óta fogyasztja a fák termését. Az alma szimbolikus jelentéssel is bír, gömb alakja miatt gyakran találkozhatunk vele a teljesség jelképeként, a keresztbevágott alma pedig a tudást szimbolizáló pentagramra utal (a magok az alma közepén a testbe zárt lelket szimbolizálják). A keresztény kultúrákban az alma jelenti a megismerést, a tudást, egyben a bűnbeesést is, viszont, ha az almát Jézus Krisztus vagy Szűz Mária kezében látjuk, az a megváltásra, a bűn leküzdésére utal.
Az alma Kínában a harmónia és a béke jelképe, a norvég mitológiában az almafa a halhatatlanság szimbóluma, az ókori görög mitológiában viszont az alma Eris, a viszály istennőjének a jele volt, így ők az almával szimbolizálták a baj forrását. Az aranyalmával a népmesékben sokszor szerelmi jelkép formájában találkozhatunk: mindannyian ismerjük például Tündérszép Ilona és Árgyélus történetét, ahol a legendás pár szintén egy aranyalmafának köszönhetően ismerte meg egymást.
Napi egy alma, az orvost távol tartja
- tartja a híres mondás, és habár az alma nem mindenható csodaszer, valóban javíthatjuk vele az egészségünket, ha rendszeresen fogyasztjuk.
Az alma Magyarországon a népi gyógyászatban is megjelent, a letűnt idők javasasszonyi az egészséges és a beteg embereknek egyaránt javallották a fogyasztását – ezzel a lehetőséggel minden bizonnyal még a szegények is élhettek, hiszen az alma mindig is a legolcsóbb, bárki számára elérhető gyümölcsök közé tartozott. Amellett, hogy az alma gazdag vitaminokban (B- és C-vitaminok) és ásványianyagokban (pl. vas, kálium, magnézium, foszfátok, cink, szelén, jód stb.), remek vízhajtó, emésztésjavító, természetes vaspótló „gyógynövény”, sőt, a benne található savak és cukrok még a mentális állapotunkkal is csodát művelhetnek.
Őshonos növény a Kárpát-medencében
Az almafélék Európában, Ázsiában, sőt, egy részük még Észak-Amerikában is az őshonos növények közé tartozik. Őseink idejében az almafáknak még sokkal kisebb, kevésbé édes termése volt, azonban az emberek és az állatok már a kezdetek óta fogyasztják, mint gyümölcsöt. A vadalma „háziasított” formája a nemes alma, amelynek világszerte számtalan fajtáját termesztik: ezeknek közös jellemzője a tipikusan nagyobb termetű gyümölcs, illetve a nemesítésnek köszönhetően a magas cukortartalom.
Az alma a rózsafélék családjába tartozik, a fán rövid kocsányon csüng, a termés alján jellegzetes csészelevél-maradványok találhatóak, a vaskos, roppanós gyümölcshús közepében öt hártyás részben találjuk a magjait, héját természetes eredetű viaszos réteg borítja. A világ legnagyobb almatermelője Kína, aki toronymagasan vezeti a toplistát, azonban az európai országok termelése is jelentős. Magyarországon az időjárás függvényében hozzávetőlegesen háromszázezer tonna alma terem, a legjelentősebb hazai almatermő vidékeink Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében találhatók.
A legnépszerűbb magyar termesztésű almafajták
Habár roskadoznak a boltok polcai a világhírű Gála almától, a Pink Ladytől vagy a Jonatántól, a magyar almafajtákról sem szabad megfeledkeznünk, hiszen bőséges hazai kínálatból válogathatunk. A legtipikusabb magyar almák közé tartozik a noszvaji felfedezésű Egri piros (kemény húsú, savanykás, hófehér húsú), a nyári csíkos borízű (édes, zamatos, sárgahúsú, csíkos héjú), a már nyáron beérő felvidéki szentiványi alma (zöldes, kistermetű, savanykás), a naményi piros (egy szabolcsi, Jonatán-típusú alma) vagy a húsvéti rozmaring (nagytestű, viaszos tapintású, az októberi hidegre aromatikusabbá válik).
Ha nem vagyunk nagy alma-ínyencek, akkor is érdemes őket végigkóstolni, hiszen a különféle nyári és őszi almák a legzamatosabb szezonális, egyben tartós alapanyagaink közé tartoznak – könnyen lehet, hogy általuk találjuk meg az új kedvencünket, amelyek hosszú éveken át házi kompótjaink, süteményeink elengedhetetlen alapanyagaiként köszönnek majd vissza a tányérunkon. Az almaborról és az almapálinkáról sem szabad megfeledkeznünk: az almabor aromatikus és mézédes, az almapálinka pedig, habár aromáit tekintve jellegtelenebb, mint a szilva, szintén kiváló magyar termékünk.
Almafát ültetnél? Ezt jó, ha észben tartod!
Ha almafával szeretnél kísérletezni, van egy jó hírünk: a hazai éghajlat teljesen alkalmas az almafélék termesztésére, a fákat egyedül a hosszan tartó aszály és a legnagyobb téli fagyok károsíthatják meg (mindez az alma fajtájától függ, hiszen minden típus eltérő adottságokkal bír). Ha almafát szeretnénk ültetni a kertünkben (tipikusan ősszel vagy tavasszal), válasszunk neki napos helyet és ültessük lehetőleg jó vízáteresztő képességű talajba – nyáron a legnagyobb melegben érdemes rendszeresen meg is öntözni.
Az almafa szépen terem a legtöbb magyar kertben, azonban jó, ha tudjuk, hogy nagy figyelmet kell fordítanunk a fák védelmére: az almafa metszése mellett fontos a tavaszi lemosó permetezés, illetve a gyümölcsöket és a leveleket károsító rovarok elleni védelem is. Az almafa legtipikusabb kártevői közé tartoznak a levéltetvek (számos más rovar, például bogarak, lepkék hernyói stb. mellett), amelyek komoly károkat tudnak okozni az egész növénynek, azonban a növénybetegségekről sem szabad megfeledkeznünk, amelyek szintén veszélybe sodorhatják a gyümölcs vagy az egész növény életét.
Amennyiben az almafát nem permetezzük, készüljünk fel arra az eshetőségre, hogy akár a fa összes gyümölcse kukacos lehet, ami viszont nagy veszteség lesz, amikor leszüretelnénk és feldolgoznánk a termést. Az alma a fajtájától függően a nyár közepén/végén vagy ősszel hozza a gyümölcsét, amit mindenképp célszerű kézzel leszüretelni és szellősen egy ládába helyezni, megelőzve a gyümölcsök ütődését, összenyomódását.
Ezért fontos, hogy alaposan megmossuk az almát
Habár az alma héján eleve találhatunk egy vékony viaszréteget, a kiskereskedésekbe bekerülő gyümölcsöket gyakran viaszozással kezelik, hogy jobban ellenálljanak a romlásnak, illetve, hogy kívánatosabbnak tűnjenek a vásárlók számára. Ettől a viaszrétegtől alapos, langyos vizes mosással és törléssel tudunk megszabadulni - ezt a rövid munkát mindig célszerű elvégezni, mielőtt elfogyasztanánk a gyümölcsöt vagy tovább dolgoznánk vele a konyhában.
Maga az alma egyébként a tartósabb gyümölcsök közé tartozik: míg az olyan lágyhúsú finomságok, mint az eper néhány nap alatt megromlanak, a jól tárolt alma akár hónapokig friss maradhat. Nagyszüleink, dédszüleink idejében bevett szokás volt az őszi alma elraktározása télire: homokban vagy például szénaboglya alatt tartották a friss gyümölcsöt, így a leghidegebb hónapokban is vitaminokhoz jutottak általuk. Az alma hűtőben (hűvösebb időben a kamrában vagy az erkélyen is) akár hónapokig friss maradhat, de ugyanez igaz az alma hűtőszekrényben való tartására is. A karcolt, ütődött darabokat semmi esetre se tegyük az ép almák közé a kosárba, ugyanis a romlás könnyen átterjedhet egyik gyümölcsről a másikra.
Az almát alacsony kalóriatartalma (~52 kcal/100 g) és magas rosttartalma miatt nyugodtan fogyaszthatjuk a legszigorúbb fogyókúra esetén is: almával természetes és egészséges módon kielégíthetjük a cukor iránti éhségünket, ráadásul az emésztésünknek is jót teszünk vele. Egyedül azoknak nem javasolják a dietetikusok az alma rendszeres fogyasztását, akik például irritábilis bél szindrómában szenvednek (puffadást okozhat), illetve fruktózfelszívódási problémák esetén is célszerű az almát kerülni.
Savanyú VS édes alma: melyik, mire jó?
Attól függően, hogy milyen almához sikerül hozzájutnunk, érdemes átgondolnunk, hogy mit készítünk a gyümölcsökből. Az édesebb, vizesebb, kásásabb fajtákból nagyszerű gyümölcsleveket préselhetünk, a savanykásabb, keményebb fajták viszont kiválóan működnek kompótokban, salátákban (akár gyümölcssalátában, akár vegyes salátákban – kiválóan illik az almához például a zeller vagy a cékla is) és süteményekben, a zöldalmákat pedig rostos, kemény héjukkal együtt ajánlják egészséges smoothie-k készítéséhez is.
Ettől függetlenül nincs kőbevésett szabály, használjuk a különféle almákat bátran, kreatívan bármihez! Mi az ivólevünkhöz az édes, lédús fajtákat ajánljuk, süteményhez a keményebb, savanyúbbat, a lekvárhoz viszont konkrétan bármilyen almát használhatunk, mert mind gyorsan szétfőnek. Az almákat egyébként rengeteg úton-módon feldolgozhatjuk: a kompót és a lekvár mellett készíthetünk belőle almacsipszet, üdítőitalokat, almapürét és almaalapú bébiételeket gyerekeknek, sőt, akár egy-egy fűszeres csatniban is megállja a helyét a húsételek mellett a tányéron.
Recept: Almalekvár, ahogy mi készítjük
Az almalekvár egy igazi magyar klasszikus, azonban az elmúlt évek során egyre népszerűbbé vált trendi lekvárok (ilyen például a fehércsokis eperlekvár, a „zserbólekvár” és a „bejglilekvár” vagy például az étcsokoládés szilvalekvár) mellett sajnos egyre kevesebben készítik, pedig kiváló hagyományos lekvárokat dobhatunk össze a mézédes hazai almákból. A lekvárhoz mi első sorban a savanykásabb fajtákat ajánljuk (pl. gála alma), amelyekhez az alma ízéhez mérten még egy kevés citromlevet is nyugodtan adhatunk. Nem kell nagy ördöngösségre számítanunk, pofonegyszerű és filléres receptről van szó!
Hozzávalók
- 2 kg savanykás alma
- 1 csomag dzsemfix 3:1
- 500 g kristálycukor
- 1 citrom leve
- 1 ek vaníliakivonat
- fűszerek ízlés szerint (pl. őrölt fahéj, szegfűszeg)
Az almalekvár készítése
Mossuk meg alaposan, hámozzuk meg vékonyan, majd csumázzuk ki az almákat, ezt követően szeletljük fel őket kisebb kockákra. Tegyük a feldolgozott almát egy fazékba, majd adjuk hozzá a cukrot, a citromlevet (ha nagyon savanyú az alma, ezt el is hagyhatjuk) és ízlés szerint a fűszereket is. Alkalmi kevergetés mellett főzzük addig, amíg az alma teljesen meg nem puhul és ki nem ereszti az összes levét (kb. 30 perc), ezután keverjük hozzá a dzsemfixet és botmixerezzük simára.
Kanálpróbával ellenőrizzük a lekvárunk állagát – ha jónak ítéljük meg, máris kiporciózhatjuk azt a csírátlanított befőttesüvegekbe (ellenkező esetben adjunk hozzá még egy kevés dzsemfixet). Állítsuk a lekvárokat 15 percre fejtetőre, majd hűtsük ki őket száraz dunsztba téve és mehetnek is a kamra polcaira. Fogyasszuk az almalekvárt kenyérrel, pirítóssal vagy kaláccsal, de sütemények ízesítőjeként, töltelékeként is kiválóan megállja a helyét.
Recept: Fahéjas rostos alma ivólé, a gyerekek nagy kedvence
Jóformán bármilyen gyümölcsből elkészíthetjük házi ivóleveinket (isteni egészséges rostos üdítőital készülhet például kajszibarackból), azt azonban mindenképpen el kell árulnunk, hogy az almalé mindenképpen kiérdemli a dobogós helyezések egyikét, különösen akkor, ha egy kis fahéjjal is megbolondítjuk azt. Üdítőitalunk különlegessége, hogy (a birsalmaitalhoz hasonlóan) hidegen és melegen is fogyaszthatjuk, így legyen szó a nyári kánikuláról vagy a téli hidegről, bármikor kellemes édes frissítő kerülhet általa az asztalra.
Hozzávalók
- 3 kg édeskés alma
- 750 g kristálycukor
- 1 dl citromlé
- kb. 3-4 l víz
- fahéj ízlés szerint
A rostos ivólé elkészítése
Az ivólé készítése még a fenti lekvárnál is egyszerűbb: mossuk és hámozzuk meg az almát, csumázzuk ki, majd durván felaprítva tegyük egy fazékba. Öntsük fel az almát annyi vízzel, amennyi bőven (kb. 5 cm-re) ellepi, adjuk hozzá a cukrot, a citromlevet és a fahéjat, majd főzzük addig, amíg az alma teljesen meg nem puhul, szét nem esik (kb. 30-45 perc). Ha szétfőtt az alma, botmixer segítségével néhány perc alatt dolgozzuk az egészet teljesen simára, majd kóstoljuk meg és ízlés szerint adjunk még hozzá egy kis cukrot vagy citromlevet (akár citromsavval is savanyíthatjuk), ha szükségesnek ítéljük.
A kész ivólevet a szörpökhöz hasonlóan porciózzuk ki az előre csírátlanított üvegekbe (pl. csatos üvegbe, szörpös vagy paradicsomos üvegekbe), majd főzzük be őket befőző automata vagy vízfürdő segítségével legalább 30-40 percen keresztül – végül pedig az egészet hűtsük ki száraz vagy nedves dunsztba téve. Ezzel a módszerrel bombabiztos, tartósítószerektől mentes, mégis tartós üdítőt készíthetünk, ami akár évekig is eláll a kamra polcain.
Mivel az ivólé nem tartalmaz tartósítószert, felbontás után mindenképp tároljuk hűtőszekrényben és fogyasszuk el a megkezdett üvegek tartalmát 3-4 napon belül. Az ehhez hasonló rostos leveket nyugodtan kombináljuk más gyümölcsökkel is: nagyon finom például az alma-körte vagy az alma-szilva ivólé, ha már az őszi befőzőszezonnál tartunk.