A nettó bérek szintén 11.2%-kal emelkedtek, így a reálbér növekedés 7.0% volt a hónapban. A makrogazdaság és a monetáris politika szempontjából kiemelten fontos mutató, a rendszeres bérek növekedése 10.1% volt. A közszféra közfoglalkoztatás nélküli bérei 8.1%-kal növekedtek, így ez a szektor a gyenge pontja továbbra is a jelenlegi bérdinamikának, míg a versenyszféra felülmúlja az átlagot.
A nemzetgazdaságban közfoglalkoztatás nélkül alkalmazottként foglalkoztatásban állók száma 1.8%-kal növekedett, a versenyszféra létszámnövekedése 2.8% volt, míg a közszférában 1.7%-kal csökkent a létszám az előző év azonos hónapjához képest, így egyre gyorsuló ütemben az üzleti szféra növekedése hajtja a foglalkoztatást, ami kedvező az adófizetői bázis szempontjából.
2015 óta az egyedi kifizetésektől megtisztított rendszeres bérek 50.4%-kal nőttek a hazai munkaerőpiacon, ami példátlan felzárkózást jelent a hazai nemzetgazdaság történetében.
A 2013-tól 2019 végéig terjedő 5 éves periódus alatt 52%-ot nőnek a reálbérek az idei tendenciákat is figyelembe véve. Idénre 10%-ot meghaladó növekedést várunk a bruttó bérekben, a reálbér növekedés pedig 6.5% felett lehet, de a kockázatok felfele mutatóak.
A továbbra is kifeszített munkaerőpiac és a rekord alacsony munkanélküliség miatt a bérnövekedés dinamikája a következő időszakban is hasonlóan intenzív marad, a képzett munkaerő hiánya gyakorlatilag a gazdaság minden szektorában problémákat okoz mostanra.
A munkaerőért zajló összeurópai versenyben a hazai béreknek továbbra is jelentős hátrányt kell még ledolgozniuk, hogy a munkavállalási célpiacnak számító országok nettó bérszintjének közel 80%-át elérje a hazai, ezt követően indulhatna visszaáramlás a hazai munkaerőpiacra, amit egy érdemi munkavállalói adócsökkentés is jelentősen gyorsítani tudna.
Ez enyhítené a vállalkozások keresleti problémáit, akik ma már szinte bárkit felvesznek képzettség nélkül is, illetve elbocsátani is vonakodnak még a gyenge munkaerőt is, mivel nehezen tudnák pótolni. Ez természetesen kihat a termelés és a szolgáltatások minőségére, ahogy azt látjuk például az építőipari folyamatos csúszásokon továbbra is.
De fokozatosan a termelékenység növekedését is kikényszeríti ez a folyamat, egyrészt a hatékonyabb szervezésen keresztül, hogy a rendelkezésre álló szűkös munkaerő maximálisan hatékonysággal dolgozzon, másrészt pedig a munkaerőt kiváltó technológiai beruházások révén.
Ezen felül azt, hogy az alkalmazkodásra képes vállalkozások maradjanak életben az is segíti, hogy a magasabb béreket kitermelni képtelen cégek felől folyamatosan a hatékonyabb, versenyképesebb és magasabb béreket fizetni tudó vállalatok felé áramlik a képzett munkaerő, ami fokozatosan még tovább erősíti az egész gazdaság termelékenységét és versenyképességét.