A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Karcagon született Kovács László még segédévei idején jött Kalocsa város felkérésére a dél-alföldi régióba, hogy egy akkor tervezett helyi népművészeti stúdió fazekasmestereként iskolai keretek közt adja át a felnövekvő generációnak azt, amit a szakmával kapcsolatban tudni kell. A projekt végül zátonyra futott, a karcagi születésű fazekas azonban időközben egy önálló műhelyt hozott létre, családot alapított, és bár többször eljátszott a visszatelepülés gondolatával, azonban a város, az újonnan szerzett barátok és küldetéstudata délen marasztalta.
Különösen nagy feladatnak éreztem, hogy újrateremthetem Kalocsán az egykor virágzó fazekas kultúrát, ami nem volt annyira jelentős, mint mondjuk a karcagi, a tiszafüredi, de éppen ezért meg akartam, akarom mutatni, hogy bármilyen kevés az a hagyaték, ami itt fennmaradt, attól még érték. Szerintem minden közösség annyit ér, amennyit múltjából felvállalni és megőrizni képes, mert értelmes jelent megélni és jövőt építeni másképpen nem lehet. Ezt a mesterséget igyekszem a saját tudásommal a mai világhoz szólva feltámasztani hamvaiból, hogy szellemisége újraéledjen, híre messze földre eljusson, és közben a város egy különleges értékkel gazdagabb lehessen. 38 éve ezen munkálkodom Kalocsán, amihez a város mindenkor kiváló feltételeket biztosított
– adott hangot a szakma iránti mély elhivatottságának Kovács László fazekasmester.
Noha más mesterségekhez hasonlóan a fazekasságot magas szinten gyakorló alkotók száma évről évre csökken, az általuk készített termékek iránti kereslet több mint 10 ezer éves múlt ide vagy oda, nem változott. Hajdanán a háziasszonyok a szépen megmunkált edényekben tartották hűsen a vizet, ezek óvták meg a magvakat a kártevőktől, vagy éppen díszítették a helységeket, amiben akkoriban a család idejét töltötte. A XXI. századra az élet jelentősen átalakult, viszont ezek a kerámiák még a megváltozott körülmények között is jól funkcionálnak. Bár időközben új égetési technológiák, mázak és technikai eszközök segítik a mai fazekasok munkáját, attól még a kihívás ugyanakkora, ha nem nagyobb, hogy a mindig változó igényekhez igazodva egy mester minőségi terméket hozzon létre.
Nyilvánvalóan egy nyitott, kibővült piacon kell helytállni, és különösen nehéz ez azoknak a mesterségeknek, akik nemcsak a megélhetést nézik, ami egyébként természetes, de hivatásszerűen komoly hagyománymentést végeznek az adott szakmában. Nekünk nem az a dolgunk, hogy konkuráljunk az olcsó tömegtermékekkel, az nem a mi pályánk. Mi az egyedi termékek készítésével vagyunk többek és jobbak, gyorsan tudunk reagálni a megrendelők igényeire. Azt tapasztalom, hogy van olyan réteg, aki mindig fog csináltatni egyedi, különleges kerámiákat, és ez biztosít azok számára megélhetést, akik jó szakemberek. Szeretik a magyar emberek a fazekas dolgokat vásárolni, és a hazánkba látogató turisták is szeretik, keresik, mert sehol a világon nincs még egy ilyen változatos, színes kerámiakultúra, e tekintetben páratlanul szép és gazdag a Kárpát-medence. Mint ahogyan régen, ma is a vevők megbecsülése számít a legjobban
– reagált a kalocsai mester az Európai Unióval egy időben megjelenő szabadpiaci környezet és a szakma megbecsültsége kapcsán felmerült kérdésekre.
A fogyatkozó fazekas közösség nyomában
Kovács László munkássága kezdete óta azon fáradozik, hogy összefogja a még aktív hazai fazekasokat, amely az utóbbi évtizedekben már egy olyan komoly szakmai közösségé formálódott, akik országos és nemzetközi szinten is szerveznek kiállításokat, táborokat. Az egyik legjelentősebb hazai kézműves rendezvénynek a Kalocsától nem messze fekvő Kecel ad otthont a több évtizedes múltra visszatekintő fesztivál mintegy társrendezvényeként, ahol kicsiknek és nagyoknak egyaránt lehetősége van betekinteni a szakma rejtelmeibe.
Nagyon fontosnak tartom, hogy a kézműves mesterségeket már az óvodás, iskolás kortól népszerűsítsük. A gyermekek hihetetlen kreatívak, ráadásul nagyon fogékonyak a szépre. Egy népi, hagyományos mesterség nemcsak technikai dolgokról szól, hanem az évszázadok alatt egymásra rétegződött tudást hordozza, és nem utolsó sorban mély morális tartalommal bír, ami rendkívül fontos, hogy egy ember egészségesen tudjon gondolkodni, tartása legyen azáltal, hogy valamit csak ő tud megalkotni, netán élethívatásul válasszon egy mesterséget. Ezért nagyon fontos, hogy minden olyan alkalmat megragadjunk mi, mesterek, ahol átadhatjuk, népszerűsíthetjük szakmánkat
– hangsúlyozta az évente megrendezésre kerülő táborok fontosságát a kalocsai fazekasmester.
Ezekre a rendezvényekre 20 év leforgása alatt mintegy 80 fazekas látogatott el, ám közülük időközben többen eltávoztak, ezért évről évre kevesebb a nagy múltra visszatekintő mester a fazekasok közt. Mindazonáltal még a mostoha körülmények közt meg-megcsillan a remény sugara egy-egy tehetséges diák felbukkanásával, azonban a szakma utánpótlása tagadhatatlan csekély mértékű. A kalocsai mester szerint ez többek között annak köszönhető, hogy a mai fiatalok már nem tesznek bele annyi időt a tanulásba, ez esetben minimum 8-10 évet, ami feltétlen szükséges ahhoz, hogy valakiből jó fazekas válhasson.
Ma már nem elég az, ha valaki tehetséges, jól tud korongozni, szépen tud díszíteni, alkatilag is meg kell felelni, mert ez a mesterség nagyon sajátos életvezetést kíván, máskülönben nem lehet szép és jó dolgokat alkotni. Az idősebb korosztályban sokszor ott a kellő érdeklődés, azonban az a probléma, mint a sport esetében, hogyha valaki nem kellő időben kezdi el tanulni ezt a mesterséget, az izmai, ízületei már nagyon nehezen alkalmazkodnak a feladatokhoz
– adott lesújtó képet az utánpótlásról Kovács László.
Éppen az elszomorító számok miatt fontos, hogy az olyan rendezvények, mint amilyeneknek Kalocsa és Kecel is otthont ad, a jövőben is továbbéljenek, ahol a fazekasok mellett a zenétől kezdve a táncon át egészen a képzőművészetig bezárólag bemutatkoznak a magyar művészek. A Bács-Kiskun megyei Fazekas Alkotóház műhelyében régi és új technológiák arzenálja sorakozik fel, hogy a kicsiktől egészen a nagyokig bárki kipróbálhassa magát a fazekasságban, hátha az ott szerzett pozitív tapasztalatok hatására megélhetési és önmegvalósítási lehetőséget fedeznek fel a fazekasságban.
A kontárok hatása a szakma népszerűségére
A Kovács Lászlóéhoz hasonló műhelyeken túlmenően léteznek kifejezetten kézműves szakmákat felvonultató iskolák is, ahol a fiatalok tantermi körülmények közt leshetik el egy-egy mesterség alapjait, legalábbis céljukat tekintve ezt szolgálnák. A valóságban azonban a munkaerőpiac szellemi munkakörök irányába történő eltolódása miatt ezek kihasználtsága évről évre folyamatosan csökken, fejlesztések és korszerű eszközök hiányában pedig az ott megszerezhető tudás is elkopik, nem készíti fel a diákokat a valós viszonyokra.
Sajnos azt kell mondjam, hogy az utóbbi 30 esztendőben nem a legjobb konstrukciók közepette lehetett megtanulni ezt a mesterséget. Miközben számtalan kézműves szakiskola alakult, a tartalmi feltételek, értem ez alatt az oktatói minőséget ¬ és itt természetesen a szakmai minőségre gondolok ¬, műhelyfelszerelést, tisztelet a kivételeknek, nem volt megfelelő. Ennek következtében bizonyos iskolákban amatőr szintet sem tudtak elérni az ott végzett diákok, viszont a szakmunkás bizonyítvány teljes értékű volt, amivel el lehetett kezdeni egy vállalkozást. Nyilvánvalóan, ha nem kap kellő ismereteket egy fazekas tanuló az oktatóhelyen, és elkezd önállóan dolgozni, de nem megy neki az ipar, nem tudja azt mondani jó szívvel a fiatalabbak számára, hogy gyertek erre a pályára, mert baromi jól meg lehet ebből élni. És ezen a ponton már nagyon sokan hozzá sem fognak, mert nem jó példával találkoznak
– vázolta fel Kovács László a fazekas mesterség alacsony utánpótlásának egyik lehetséges okát.
A kalocsai fazekasmester kiemelte, mint minden mesterség esetében, itt is rendkívül fontos, hogy a tanulóknak az összes munkafolyamatra rálátásuk legyen kezdve a termeléstől az anyagbeszerzésen át a termék eladásáig, mert a gyárakkal ellentétben nemcsak részfeladatokért, hanem az egész folyamatért ők lesznek a felelősek, ha önállósodni szeretnénel. Kellő szakmai tudás és felszerelés hiányában éppen ezért a 2 éves OKJ-képzések össze sem hasonlíthatóak 8-10 évi aktív műhelyben töltött évvel, ezért hiába a gyakorlatorientált oktatóhely, azt követően még biztos, hogy a tanoncnak tovább kell képeznie magát.
Én minden érdeklődőnek azt mondom, hogy olyan iskolába, mesterhez menjen el tanulni, ahol a mester meg is tudja mutatni a szakmát az elejétől a végéig. Ahol mismásol az oktató (aki maga is OKJ-keretek között lett fazekas oktató) a feltett kérdésekre, hogy ezt így kéne, meg úgy kéne, meg már ezt régen csináltam, meg ezt most nem tudom megmutatni stb., na, onnan nagyon gyorsan szaladjon el, legyen az bármilyen híres, neves szakiskola, mert ott tudást nem fog szerezni. Arról nem beszélve, hogy sokszor a technikai feltételek sem adottak. Egy igazi fazekas műhelyben minden van, ahogyan ezt egy öreg fazekasmester fogalmazta meg: ahol legalább három korong nincsen, az nem fazekas műhely, mert egy korong a mesteré, egy az inasé és egy a segédé. Egy garázsnyi műhelyben nem lehet dolgozni és a szakmát továbbadni sem. Ezen a téren megvan a mai mesterek felelőssége, hogy tessék olyan műhelyt, feltételeket kialakítani, ahol utánpótlást lehet nevelni, mert ezt csak mi tudjuk igazán megtenni. Ezzel nem azt mondom, hogy mi, mesterek a mindenek tudója vagyunk, hiszen bármilyen gyakorlati idő és tapasztalat van a hátunk mögött, azért még ma is érnek bennünket meglepetések. Mi is tanulunk egy életen át, ez egy ilyen szakma
– fogalmazta meg az iskolaválasztás kapcsán a legfőbb tudnivalókat a kalocsai fazekasmester.
Kétségkívül csábítóak lehetnek a sok nullás fizetések egy nagynevű multinál, azonban a fentiek alapján biztos, hogy senkinek nem kell elnyomnia magában az alkotás iránti vágyát. Kovács László mindenkit biztosított róla, hogy kellő szakértelem birtokában a fazekasságból a XXI. században is meg lehet élni, miközben a kétkezi munka általi mindennapos öröm és siker garantáltan meglesz.
Csodálatos a mi szakmánk, nem véletlenül több mint tízezer éves. Hihetetlen sok csoda történik az anyaggal, és e csodának mi részesei, alakítói lehetünk, magunk is teremtővé válunk. Csak ajánlani tudom mesterségemet a fiatal generációk számára. Jöjjenek, keressék a jó mestereket, mert ma még vagyunk
– zárta gondolatait Kovács László.
Címlapkép: Getty Images