Felmenőim között nincsenek méhészek, én is egy barátom révén csöppentem bele ebbe a világba. Ülőmunkát végeztem, és kellett valami egyéb, ami kimozdított a székből. Így vitt el a barátom először a méhészetébe, s amikor kinyitott egy kaptárt, s megcsapott a propolisz illata, éreztem, ez az én új utam. Egy darabig neki segítettem, megkaptam az első pár szúrást, s kiderült, nem vagyok rá allergiás
- meséli a portálnak Simai Krisztián.
Mint mondja, az összkép, az a rendezettség, amit a kaptárban látott nagyon megfogta, így jött az ötlet, hogy létrehoz egy méhészetet.
Ebben a család is támogatott, így 2015-ben már önálló méhészettel rendelkeztem, harminc méhcsaláddal. Feleségem a kezdetek óta segít, gyakorlatilag a pergetéseket három éve együtt csináljuk. Tavaly a Zselicben voltunk akácon, egyébként a Nyírségbe járunk, de ott az tavaly elfagyott
- emlékezik vissza a méhész.
Mindennap van sikerélmény, ilyen például, ha meg tudok anyásítani egy családot, de mindig akadnak kihívások is. Őstermelőként csinálom a méhészetet, előbb OKJ-s tanfolyamot végeztem, mára a mestervizsgát is sikerült letenni, s most hatvankét családdal teleltem be. A méhészet mellett félállásban független biztosításközvetítőként dolgozom egy kecskeméti alkuszcégnek, ami olyan szabadságot ad nekem, ami mellett a méhészetben százszázalékosan helyt tudok állni. Jelenleg napraforgó-, vegyes-, repce-, akác-, hárs- és selyemfűmézem van, de szokott lenni harmatméz és ámorakác is. A gyümölcsös krémmézeim alapja a repce. A családunk nagy mézfogyasztó, a feleségem talán csak az élesztő felfuttatására használ cukrot, egyébként mindenbe mézet teszünk
- magyarázta Simai Krisztián.
Címlapkép: Getty Images