Újra hódít vidéken az ősi magyar mesterség: nagyobb szükségünk van rá, mint gondolnád

Bódogh Gabriella 2021. február 25. 14:01
Már a 17. században rájöttek a paraszti gazdaságokban, hogy a kukoricáról lefejtett levelekből csuhéfonás technikájával hogyan tudják hasznosítani a termény minden részét. Ez a régi mesterség hosszú ideig szinte feledésbe merült, de az elmúlt években újra elkezdték keresni a csuhéból készült használati tárgyakat. A HelloVidék megkereste a Rendeki Kézműves Portánál Bardon Réka csuhéfonót, hogy válaszoljon az újra közkedvelt népi mesterséggel kapcsolatos kérdéseinkre.

HelloVidék: Tanulható-e valahol a csuhéfonás vagy saját gyakorlaton keresztül lehet kitapasztalni?

Bardon Réka: Van lehetőség iskolában is elsajátítani a csuhéfonás technikáját, pld. Budapesten a Hagyományok Házában és több olyan kézműves alkotóházban, ahol OKJ képesítést is lehet szerezni. Személy szerint én autodidakta módon tanultam meg a csuhéfonást, a különböző helyeken fellelhető anyagokból sajátítottam el a mesterséget. Vettünk egy hektáros földterületet ahol magunknak termeljük meg az alapanyagokat. Egy életformát szeretnék átadni, ami nemcsak a technikai részére hívja fel a figyelmet, hanem elgondolkodtat, hogyan lehet a természet kincseit újra hasznosítani. Ha valaki magától tanul, nem kötik úgy a szabályok: ennek vannak előnyei és hátrányai is. A fantázia talán szabadabban szárnyalhat, de a technikai fogásokat saját magának kell kitapasztalnia, ami néha tovább tart, mintha azt egy mester elmondaná.

A csuhéfonás a népi mesterségek közé sorolható. Melyik korosztály kedveli leginkább a kézművesség ennek a formáját?

Többnyire az idősebb, nyugdíjas korosztály foglalkozik a csuhéfonással, a fiatalabbakat kevésbé érdekli. A gyerekek nagyon érdeklődnek, mert játékokat tudnak belőle készíteni. Később kimarad 2 nemzedék és felnőtt korban kezdenek újra kézműveskedni, mikor több időt tudnak erre fordítani. A fiatalok nem fonnak csuhét, ennek 2 oka lehet: az egyik, hogy nehezen lehet megélni belőle, nem jelent perspektívát a népi mesterség kitanulása, a másik pedig, hogy szükséges az újítás és az, hogy ne legyen "múzeumszagú". Sokan keresik az ékszereket, táskákat, cipőket is, ezzel vissza lehet csempészni a kézműves termékek iránti szeretetet a fiatalok körébe is.

A Covid-nak köze lehet-e ahhoz, hogy jobban keresik a hazai alkotók termékeit?

Már korábban elindult egy folyamat, de a Covid miatt- mivel váratlanul érte az embereket- jobban az önfenntartás felé fordultak. A természetközeliség sokkal fontosabb lett, jobban odafigyelnek arra, hogy mi az, ami létező és a környezetükben érték. Azt gondolom, valahol az emberekben egy tisztulási folyamat is lezajlódott az elmúlt közel 1 évben, valószínű, hogy sokkal tudatosabban vásárolnak és azokkal a dolgokkal veszik körbe magukat, amik eddig nem tűntek fel.

Milyen technikával lehet csuhéból fonni, szőni?

A csuhéfonásnak egy technikája van a csuhélevelek összefonása, 5-6 levél összepödrése és ennek a fonatnak, pödrött szálnak a megfonása. Ezekből a fonatokból lehet elkészíteni a különböző kézműves alkotásokat. A csuhé szövése pedig úgy történik, hogy a fonatok fel vannak húzva a különböző fa formákon lévő szögekre és utána merőlegesen kell befonni a szálat.

Milyen eszközök kellenek a munkához?

Az egyedüli különleges eszköz ami kell, egy behúzótű, ami egyszerű dróttű, nálam kerékpár küllőjéből készült. Ezzel a tűvel lehet a szálakat a fonatok alá behúzni. Ami még eszköz lehet a különböző rámák, formák, melyek a táskák, papucsok és cipők elkészítéséhez szükséges. A faformán kell megfonni a csuhét, majd miután megszáradt, ki kell húzni a késztermékből.

Honnan lehet beszerezni az alapanyagokat? Mire kell ügyelni?

Magunknak termeljük az alapanyagokat. A csutkából babákat és játékokat, míg kukoricaszárból házikót és képkeretet is lehet készíteni. A kukoricának azon részeit, amit nem használunk fel, a földbe szántjuk és értékes tápanyag lesz, a kukoricaszemeket pedig a szüleimnél lévő tyúkok eszik meg.

Mennyire kell ügyelni a vetésforgóra?

A kukoricánál nagyon kell ügyelni a vetésforgóra, mi 2/3 részben ültetjük be és meghagyunk 1/3 részt a saját létfenntartásunkhoz szükséges veteményesnek.

Milyen tárgyakat keresnek leginkább? Köthető-e valamilyen ünnephez a kereslet?

Nagyon kedvelik a kenyeres kosarakat, a különböző szatyrokat, cipőket. A karácsonyi időszakra már augusztusban Betlehem és angyalka dísztárgyak készítésének állok neki, mert szeretek időben felkészülni. A Covid okozta bezártság miatt nagyon igényelték az emberek a bensőséges hangulatot, ezért sok Betlehemet rendeltek. Tavasszal ajtódíszeket kérnek, ilyenkor kezdődnek a lakások díszítése. A húsvétra készülve kiskosarak és alátétek kereslete növekszik meg. A gyereksámlikat is vásárolják, mert különlegesek és tartósak. Sokszor előfordul, hogy a téli időszakban már nyári termékekre van igény vagy épp fordítva.

Mennyire tartósak a csuhéból készült termékek?

Elsősorban beltérben használatosak a termékek, mert a csuhé nem szereti a vizet, hanem egyből "felszívja magát" és hamar elkezd nyirkosodni, penészedni. Volt egy csuhé szatyor, amit ki akartam próbálni, hogy napi használat mellett meddig bírja, de el kellett telnie 1-2 évnek, hogy a füle elgyengüljön. A csuhé nagyon erős anyag és sokáig bírja. Épp nemrég találtam egy olyan széket a környékünkön, ami használva volt éveken át és bár bekoszolódott, mégis tartós. Régen még szárítókötélnek is használták annyira erős és teherbíró.

Mekkora kereslet van itthon a csuhéból? Hol lehet értékesíteni?

A tavalyi évben bebizonyosodott, hogy az online tér az, ahol kézművesként lehet értékesíteni. Oda kell figyelni a fotózásra, sok időt kell ráfordítani, hogy kitanulja az ember a felületben rejlő lehetőségeket. Akkor, amikor az emberek szabadon közlekedhetnek, akkor személyesen is vásárolnak, de most sajnos nem ez az időszak van. Fontos lenne tudnia az embereknek a csuhé felhasználási lehetőségeiről, mert évente több mint 1 millió hektár kukoricát termesztünk, de nem használjuk fel minden részét, például a csutkának magas a hőértéke, fűtéshez is hasznosítható. Egyre jobban "kihal” ez a kézműves mesterség. Úgy gondolom, jó lenne, ha kicsit másképp élnénk meg a napjainkat, mert a csuhéfonás arra hívhatja fel a figyelmet, hogy használjuk fel azt, amink már megvan és készítsünk belőle tárgyakat.

Címlapkép: Bódogh Gabriella