Pénzcentrum: Ön hogy látja, mi az, amit a Covid elvett tőlünk és az, amit nyertünk általa?
Malchiner Péter: Elvesztettük a biztonságérzetünket. Itt most egy olyan dolog történt, amire senki nem számított. Az benne volt a levegőben, hogy valami nem stimmel a világban, és valami esetleg történni fog, de hogy mi, azt nem lehetett tudni. Jött a járvány, és mindenki azt érezte, mostantól kezdve tényleg minden lehetséges, és az a biztonság, amiben eddig éltünk, elszállhat egy pillanat alatt. Üzletek, emberek mentek tönkre, olyan krízishelyzetbe került a világ, amire egyszerűen nem lehetett felkészülni. Az elmélet, mely szerint nem történhet semmi rossz, ha mindent jól csinálunk, és az élet jó, na, arról kiderült, hogy mégsem úgy van.
A másik, amit sajnos elveszítettünk az emberi kapcsolatokból, az a közelség. Azt gondolom, hogy ez nem fog örökké tartani, de a korábban megszokott közelséget még egy darabig biztosan nélkülöznünk kell. Még mindenkiben van egy kis tartás, aminek nagyon komoly tudatalatti nyomasztó hatása van. Ugyanakkor – és ezt akár a pozitív oldalra is elkönyvelhetjük – elveszítettük a távolságot. Egyrészt mint emberek távolabb kerültünk egymástól a virtuális világban, de a megoldásokat, az üzleti lehetőségeket, a potenciált tekintve mégis közelebb vagyunk. A digitális transzformációval nagyon sokat nyertünk világszinten. Ezt nem kell feltétlenül szeretni, de látni kell, hogy korlátlan a felhasználhatósága, és ha valaki él ezzel, akkor abból nagyon jó dolgok tudnak kisülni.
Amit még nyertünk, az a tudatosság, az élet több szintjén is, például az egészség kapcsán: sokan, akik eddig nem foglalkoztak az egészségükkel, mostanra már kicsit máshogy állnak ehhez a kérdéshez, sőt ami kicsit furcsa 2021-ben Európában, de a higiéniához is másképpen állunk. Hogy ez meddig fog tartani, nem tudom, de ezekben a kérdésekben sikerült elérni sok mindent.
A dolgok nem feketék vagy fehérek, és ahogy elveszítettük a közelséget, úgy nyertünk egy rakás új tapasztalatot, egyfajta tisztánlátást, hogy mi az, ami fontos, és mi az, ami nem. És ez a kapcsolatokra is igaz: a covid alatt nagyon pontosan kiderült, mely kapcsolatok számítanak és melyek nem. Nagyon érdekes dolgok történtek.
Ez a munkahelyi kapcsolatokra ugyanúgy igaz?
Igen, nyilván. Ami a munkahelyeken hatalmas kihívás volt a vezetők számára, az a távmenedzsment, hogy hogyan tudják az embereiket egyben tartani. Az a fajta kontroll, amit a régi menedzsment még tanított, amiben még mindig sokan szeretnének működni, az mostanra teljesen más megvilágításba került. Nagy kérdés, hogy amikor visszakerülünk a virtuális világból ismét az élő világba, mindez milyen változásokat fog hozni? Véleményem szerint nagyon sok ember felfedezett magában ez alatt az idő alatt olyan potenciált, amiről eddig nem is tudott. Azt látom, hogy levált egymásról az a típus, aki képtelen egyedül otthon dolgozni, és az önmenedzselő, önindító típus, akit nem kell kontrollálni, tudja, mi a dolga, leül a géphez, és csinálja. Képes az önállóságra.
Ez a kétfajta habitus alapvetően a személyiségtípustól függ?
Abszolút, ráadásul olyan személyiségkombinációtól, ami nagyon nehezen változtatható, mert erősen manifesztált, vannak olyan elemek, amik nem változathatók, nem megtanulhatók. Ez született tehetség.
Nagyon sok ember hirtelen felfedezett magában olyan dolgokat, amik eddig nem tudtak kijönni, hiszen nem adódott rá lehetőség.
Ha most azt kérdezné, hogy hány ember fog új dologba kezdeni a következő két évben ennek a tapasztalatnak az alapján, akkor azt mondanám, hogy nagyon sokan. Az tisztán látszik, hogy a cégek már nem folytathatják ott, ahol a járvány kitörésekor abbahagyták, az már nem fog menni, már csak azért sem, mert sokan vannak, akik teljesen új dolgokat fedeztek fel magukban, mely új pályára térítheti őket, ha csak kicsit is elégedetlenek a helyzetükkel. Lehet, hogy inkább új vállalkozásba kezdenek, vagy teljesen más pályát választanak. Az elmúlt évben sokan rájöttek, mitől is voltak boldogtalanok, mi hiányzott neki eddig.
A cikk folytatása a Pénzcentrumon olvasható...
Címlapkép: Getty Images