Hollósi Dávid, a Takarékbank Zrt. és a Magyar Bankholding Csoport Agrár és Élelmiszeripari üzletág ügyvezető igazgatója szerint a 21. században nem érdemes külön agráriumról, élelmiszeriparról és agrobizniszről beszélni, hanem a hangsúlyt a komplex és komplett élelmiszergazdaságra kell helyezni. A Magyar Bankholding tagjai a Budapest Bank, az MKB Bank és a Takarékbank együttesen a magyar élelmiszergazdaság legnagyobb befektetőinek tekinthetők, a portfólió egymást jól kiegészítői kis-, közép- és nagy mezőgazdasági üzemekből, élelmiszeripari cégekből és agrobiznisz vállalkozásokból áll - írja a Portfolio.
A vezérigazgató szerint a termékpályákról beszélni mostanában különösen aktuális, hiszen lehet hallani a vágtázó energiaárakról, az inputanyag és a gabonaárak szintén soha nem látott magasságokat érintenek meg, miközben az állattenyésztő ágazatok, főleg az abrakfogyasztók tekintetében különféle - leginkább negatív - árhullámokat látnak, illetve a gazdaságot még talán a szocializmusban hallott hiánygazdasági és ellátási tünetek jellemzik. Eközben egy 4500 milliárd forintos vidékfejlesztési program kellős közepén vagyunk. Hollósi Dávid kiemelte a Portfolio Agrárszektor 2021 konferencián, hogy banki szempontból nem azt mondják, hogy ezt a pénzt elköltik, hanem, hogy be kell fektessék.
A sikeres befektetéshez érdemesnek találta, hogy beszéljen egy közgazdasági összefüggésről, a közepes jövedelmi csapdáról, amely úgy véli, hogy nagy hasonlóságot mutat a magyar élelmiszergazdaság helyzetével. Ez nem egy negatív fogalom, mivel ez állapotot mutat - tette hozzá. Hollósi Dávid a beragadás okai között említette a külföldi cégek értékláncaiba alacsony szinten való beragadást, a kizárólag mennyiségi növekedésre helyezett hangsúlyt, valamint a tudás és innováció hiányát. A továbblépéshez szüksége lenne arra, hogy az értékláncot hazai felügyelet alá helyezzék. A mennyiség helyett a súlypontot a minőségi fejlődésre kellene helyezni, valamint a humán vagyon minőségének folyamatos emelésére lenne szükség.
A költség alapú versenyben a kelet-európai országok ragadnak meg leginkább, Magyarországhoz hasonlóan Romániában és Horvátországban is jellemző példa.
Alacsony költségekkel akarunk nagy volumeneket előállítani, támogatásokat adunk ehhez, beáramló működő tőkét vonzunk be, megvédjük a piacainkat devizaleértékeléssel, exportpotenciált érünk el. A fő cél, hogy a GDP-t növeljük és munkahelyeket hozzunk létre
- húzta alá. Azt is fejtegette, miként lehet ebből kitörni és a minőségalapú versenyben részt venni. Utóbbi esetben az életminőség emelési szolgálatába állítanak mindent.
A magyar mezőgazdaság legnagyobb értékének a szántóföldi vagyon tekinthető, a legnagyobb kibocsátással és legstabilabban működő ágazat a szántóföldi növénytermesztés. Habár ebben egész magas szintre eljutottunk, azonban az európai termésátlagoktól és a minőségtől messze vagyunk.
El kell gondolkodni azon, hogy ez az adottság valójában nem eredményezi-e azt, hogy csapdába kerülünk azzal, hogy gazdaságosabban minél több volument hozzunk ki egy hektár termőföldből. Ezzel szemben a mennyiség helyett minőség alapú verseny azt jelentené, hogy értékláncokba gondolkodunk, márkázott termékeket hozunk létre a szántóföldi növénytermesztés termékeiből úgy, hogy végig megyünk az értékláncon, nem pedig exportáljuk a profitunkat
- mondta Hollósi Dávid, aki szerint ehhez szükség van a feldolgozás képesség támogatására, minőség- és értékteremtésre, valamint alkalmazkodóképesség fokozására. A végső célja egy ilyen gazdaságnak az ellenállóság, az élelmiszerbiztonság és a jövedelembiztonság megteremtése.
Kitért az élelmiszergazdaság ár- és jövedelemkockázataira is, amely kapcsán megjegyezte, hogy ahogy haladunk minél előrébb az értékláncban, egyre kisebbek az árkilengések. Míg a növénytermesztésben és állattenyésztésben óriási szinteket, volatilitást mutat, addig a fogyasztók a boltokban stabil, egyenletes árszínvonalat tapasztalnak. Az értéklánc főbb ágazatait tekintve az figyelhető meg, hogy a növénytermesztés folyamatos árnövekvő pályán van, az állattenyésztés stabil, alacsony szintet mutat a magyar élelmiszerláncban, az élelmiszeripar és a kiskereskedelem lassan, de biztosan növekvő pályára került a hatékonyság fokozásával. Egy ábrán szemléltette, hogy az élelmiszerre elköltött pénzből az értéklánc tagjaihoz mennyi jutott el: 15 százalék került a termelőhöz, az élelmiszeripar 37 százalékot kap, közel 50 százalék a sok költséggel rendelkező kereskedőnek jut. Hollósi Dávid szerint az egyharmados eloszlás sokkal egészségesebb lenne az értékláncban.
Tisztán kellene látni, hogy a láncot a fogyasztó mozgatja, akinek alacsony ár mellett van minőségi és mennyiségi elvárása.
A kereskedő ezt az igényt közvetíti lefelé az értékláncban, minőségbiztosítási rendszert működtet, disztribúciót szervez. A feldolgozó valójában két oldalról árnyomásban van, garantálnia kell az input és az output oldalon a minőséget és a mennyiséget, az állattenyésztő biológiai kockázatot hordoz, magas árkockázatot visel, alacsony támogatási színvonal mellett. A takarmánygyártó ár és minőség kockázatot visz, a magyar takarmánygyártásnak óriási kitettsége van fehérjehordozók tekintetében, és a növénytermesztő biológiai kockázatot visel magas árkockázattal és magas támogatási színvonal mellett. Hollósi Dávid szerint egy egészségesebb magyar élelmiszergazdaság érdekében a megoldás a stabilabb ár- és jövedelmi szint kialakítása lenne az értéklánc minden tagjánál.
Középpontban a versenyképesség - Mi lehet a piaci szereplők megoldása az élelmiszergazdaság extrém ár- és jövedelemingadozásaira?
A piaci viszonyok ma tapasztalható gyökeres átalakulása rávilágít arra, hogy az agrárágazat szereplőinek komoly és sokszor kiszámíthatatlan jövedelemingadozásokkal kell szembesülniük. Ez pedig ráirányítja a figyelmet azokra a versenyképességi problémákra, amelyek ma az ágazati résztvevők jelentős részének tevékenységét jellemzik. Hollósi Dávid előadását követő kerekasztal-beszélgetésen azt tekintették át, mit kell tenniük a piaci szereplőknek ahhoz, hogy javíthassák hatékonyságukat és stabilizálhassák jövedelmi pozícióikat.
Bán Zoltán, a Net Média Zrt. (Portfolio) vezérigazgatója rámutatott, hogy a Pénzcentrum felmérése szerint az átlagfogyasztó az élelmiszervásárláskor leginkább az ár alapján dönt. Szempont a vásárlásnál még a minőség, és a preferenciák között megjelenik a hazai jelleg is a fogyasztónál, de csak akkor, ha jobb minőségű a külföldinél és ugyanannyiba kerül, vagyis nem hajlandó árprémiumot fizetni azért, hogy hazait fogyasszon. Felmérés alapján a SPAR az az áruházlánc, amely az olvasók alapján a legtöbbet teszi azért, hogy magyar termékek kerüljenek a boltok polcaira. Ez azért is érdekes, mert jellemzően sok márkázott terméket forgalmaz.
Horváth Ferenc, a SPAR Magyarország Kereskedelmi Kft. élelmiszeripari cégvezetője ismertette, hogy általában a vevő elvárásai alapján töltik fel termékekkel az áruházláncok polcait. A terméket elsőként a magyar piacon próbálják megkeresni, ugyanakkor fontosnak tartja, hogy a fogyasztó találkozzon a nemzetközi termékekkel is. Nagy a verseny a kiskereskedelemben, azonban a mezőgazdasági és friss termékeknél különösen fontos, hogy hazai terméket találjak, hiszen a minőséget akkor a legkönnyebb garantálni, ha minél rövidebb idő alatt kerülhet értékesítésre. Próbálják megteremteni a regionális beszerzés lehetőségét, az országban regionális központokat hoznak létre a termelők segítése érdekében.
A cikk folytatása itt, az Agrárszektoron olvasható!
Címlapkép: Getty Images