Két fontos egyeztetésen van túl a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Szabolcs-Szatmár-Bereg Vármegyei Igazgatósága: a hét első felében a térség feldolgozóüzemeinek képviselőivel ültek le egy asztalhoz, hogy a közelgő almaszezonról egyeztessenek, majd a hét második felében az almásgazdák véleményét hallgatták meg. Egyik találkozó sem volt sajtónyilvános, de mindkét találkozóról kapott a SZON egy-egy beszámolót Rácz Imrétől, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara vármegyei elnökétől.
Az idei egyeztetés kissé más hangulatú volt, mint az előző években, hiszen a feldolgozóüzemek is érzik, hogy rossz az irány, ami felé tartunk. Az elmúlt öt esztendőben hatezer hektárral csökkent vármegyénkben az alma termőterülete, évente tehát több mint ezer hektárral. A 2000 és 2004 között telepített iparialma-célültetvények elöregedtek, alacsony hozamúak. Ennek és a tavalyi aszálynak is a következménye, hogy a feldolgozókapacitások már csak ötvenszázalékos mértékben vannak kihasználva, ami értelemszerűen nem jó sem az almatermesztőnek, sem a feldolgozónak. Ha érdemben nem változik valami, elképzelhető, hogy nem terem majd annyi alma, amennyire a feldolgozóknak minimálisan szükségük van
– kongatta meg, már nem először, a vészharangot Rácz Imre.
A NAK szabolcsi elnöke szerint több kérdés is felvetődik. Akarunk-e az ipari almával mint önálló, az étkezésialma-termesztéstől független ágazattal foglalkozni? Ha pedig fejleszteni akarunk, legyen-e a 2024-től induló VP ültetvénytelepítési támogatások között? Az előállított alapanyag mennyire biztosít a termesztőknek, a feldolgozóknak kiszámítható, biztos megélhetést?
Stratégiai javaslatok
Dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB szakmaközi szervezet csengeri származású elnöke is részt vett azon az egyeztetésen, amin a feldolgozók képviselői is jelen voltak. Kiemelte, az Agrárminisztérium ígérete szerint a kormányzat teljes egészében el fogja fogadni és tovább fogja vinni a szakma, a termelők és a feldolgozók közös, egyeztetett stratégiai javaslatait, ezért arra kéri az almapiaci szereplőket, osszák meg velük gondolataikat, elképzeléseiket a jövővel kapcsolatban.
A hazai termőterületek drasztikus mértékben csökkentek, az előállított alapanyag mennyisége látványosan visszaesett, és valóban, a feldolgozókapacitásoknak nagyjából csak az ötven százalékát használjuk. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor néhány éven belül megszűnhet az iparialma-termelés. Senki sem mondhatja rólam, hogy iparialma-párti vagyok, de most mégis ezért emelek szót – fogalmazott a Debreceni Egyetemen is oktató szakember. Hozzátette, jelenleg az ipari alma „igénytelen étkezési” értelmezésben van, ami nagyon rossz. Hektikus alapanyagbázist jelent, kiszámíthatatlan, tervezhetetlen állapotot idéz elő mind a gazdálkodó, mind a feldolgozó számára.
Most vagyunk abban a pillanatban, amikor el kell dönteni, hogy mit tegyünk. Egy-egy ültetvény termőre fordulása 2-5 év. Ha közben a feldolgozás leáll, nem vagy nagyon nehezen tudjuk újraindítani. Ha sikerül is, az elvesztett piaci pozíciókért újra meg kell harcolni. Most kell lépnünk, hogy 4-5 év múlva almánk lehessen. Az iparialma-termesztést a jövőben rentábilisan, olyan célültetvényeken szabadna csak végezni, ahol csak meghatározott fajtákat termesztünk, és legalább 40-50 tonna/hektár a stabil termés. Van öntözés, fagyvédelem, nagy fokú gépesítés, talajművelés, növényvédelem, metszés, betakarítás
– sorolta a FruitVeB elnöke, dr. Apáti Ferenc.
A szakpolitika fókuszában
Jakab István, a Magosz (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége) elnöke is jelen volt a szabolcsi gazdákkal folytatott kamarai egyeztetésen.
A mezőgazdaság a tavalyi történelmi aszály után még inkább a politikai és szakpolitikai figyelem középpontjába került, így várhatóan minden olyan javaslat, ami alulról szerveződve érkezik, és a fenntartható, eredményes gazdálkodás lehetőségét foglalja magában, kellő támogatást fog kapni. A ma aktív gazdálkodók nagy része idős korú, és bár tartják a lépést a technológiai fejlődéssel, szívesen dolgoznak, azért számukra is eljön az idő, amikor szívesen átadnák már a stafétát. De a fiatalok hiába járnak jó és magas színvonalú iskolákba, ha a piaci lehetőségek beszűkülése vagy akár megszűnése miatt nem látják biztosítottnak a családjuk megélhetését. Fent kell tartani a vármegye klasszikus termelési szerkezetét és kisgazdálkodói jellegét. A helyben termelt áruk helybeni értékesítése is elősegíti a társadalmi és gazdasági fenntarthatóság kialakulását
– fogalmazott Jakab István.
Címlapkép: Getty Images