Ahogy azt évről-évre tapasztaljuk, az időjárás egyre inkább megmutatja Magyarországon is szélsőséges arcát. A tavaszi fagykárok, a nyári hőség és az enyhe tél, hatalmas károkat tud okozni a mezőgazdaságban, így egyre inkább ezeknek a problémáknak a megoldására koncentrálódik a gazdák, szakemberek figyelme. Milyen égető problémákat kell megoldani az agráriumban jelenleg? Mi várható a növénytermesztésben az elkövetkezendő években? Léteznek már klímaálló növénytípusok? A HelloVidék kérdéseire Dr. Dexler Dóra, okleveles növényorvos, Ph.D Okleveles tájépítészmérnök, az ÖMKi - Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ügyvezetője válaszolt.
HelloVidék: Milyen hatásai vannak a klímaváltozásnak a növénytermesztésre, illetve mi okozza most a legnagyobb problémát?
Dr. Dexler Dóra: Az ÖMKI 2011-be jött létre és az elmúlt 13 év alatt látjuk azt, hogy radikálisan változott a klíma. Egyre több a hőségnap, amikor 30 fok felett van a hőmérséklet, és a besugárzás egy komoly stresszfaktort jelent a növényeknek. A másik, hogy a csapadékeloszlás is szélsőséges irányba változik. Van egy-egy nagy zivatar, amikor a megszokottnál jelentősen több csapadék hullik, de utána hetekig vagy hónapokig semmi. A tavaszi fagybetörés is általánossá válik, ami a gyümölcstermesztőknek jelent nagy problémát. Idén is volt egy korai, februári felmelegedés, és utána egy fagybetörés, ami jelentős károkat okozott. Télen pedig a nagy fagyok régóta elkerülnek minket, általában melegebb, enyhébb, hóborítástól mentes telünk van. Példának említhetném, amire sokan felkapták a fejüket, 2022-ben volt nagyon látványos és minden korábbinál extrémebb helyzet, amikor a Dél-Alföldön kisültek a növények, a kukorica termőterülete lenullázódott. Ez és a hasonló történések fordítják a gazdák figyelmét az alternatívák felé, hogy hogyan lehet vízmegőrző módon gazdálkodni, hogyan lehet a talaj termékenységét jobban megtartani, talajvízmegtartó képességét fokozni, és persze az is, hogy milyen növényfajokat, illetve azoknak milyen fajtáit lehet még egyáltalán termeszteni biztonsággal. Nyilvánvalóan adaptálni kell a mezőgazdasági rendszerünket vagy akár a háztáji kertünket, hogy bírja ezeket az új körülményeket. Ez egy komplex kihívás, és a nemesítésben is nagy vita van, hogy mi a jó út a klímaváltozás okozta abiotikus károk kezelésében. Itt egymásnak feszül két ellentétes álláspont. Az egyik az új technológiájú GMO-kat favorizálja, és általában emögött a korábbi GMO-s cégek állnak, hogy az új génszerkesztési technikákat ki kéne venni a GMO szigorú szabályozása alól Európában, és akkor mennyivel könnyebb lenne szárazságtűrő, betegségeknek, klímaváltozásnak ellenálló növényeket előállítani, amiket utána termeszthet az európai gazdaközösség. A másik oldal pedig azt mondja, hogy álljon meg a menet, mert azok a szabadalmak, amelyek terhelik az új generációs géntechnológiával előállított növényeket, azok a nagy konszernek, amelyek ilyenformán koncentrálják a hatalmukat az egész ágazat fölött, mert ők rendelkeznek ezekkel az új fajtákkal, meg ezzel a technológiával, ez nem egy jó irány, mert a kis nemesítők meg a szabadon nemesíthető fajták elől elszívják a levegőt. Igenis van más megoldás is, az ökológiai gazdák is azt mondják, hogy nem feltétlenül szabad kockáztatnunk a géntechnikákkal, hanem vannak hagyományos nemesítési megoldások, amelyekkel jó eredményt lehet elérni. Ilyenekkel mi is foglalkozunk az ÖMKI-ben, ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül egy adott genetikát ismétlő, egységes fajtát használunk, hanem lehet pl. populációkat használni, ahol nagyobb a változatosság, ezáltal könnyebben alkalmazkodik. Mindig van közte olyan, amelyik alkalmazkodásra képes ilyen extrém körülmények között is, mint amilyeneket megélünk. Ez is egy jó lehetőség. Az EU-ban pedig nemrég fogadták el az ökológiai szaporítóanyagokat szabályozó rendelet szövegét, még az Európai Parlament utolsó ülésén, ebbe az irányba - hogy diverzebb növényi szaporítóanyagokkal dolgozzunk - várhatóan megnyílik az út még inkább. Pl. a tájfajták, amiket itthon a tápiószelei génbank tart fönn, olyan régi populációk, amelyek genetikailag változatosak, alkalmazkodásra képesek, és a gazdák maguk tudják szaporítani. Ez élelmiszer-önrendelkezés szempontjából is egy érdekes lehetőség, ezeket visszahozni a nemesítésbe vagy akár közvetlenül a termesztésbe. A háztáji kertben az alkalmazkodásnak ugyanezek a módozatai vannak, pl. hogy a talajt hogyan műveljük. Hagyományosan mindig ásunk, jó esetben a szerves trágyát, komposztot bedolgozunk a talajba. Ezt már kezdi felváltani az a szemlélet, hogy a talajt nem feltétlenül kell forgatni, inkább csak lazítani szükséges, pl. ásóvilla nevű eszközzel, mert az kevésbé zavarja meg a talajéletet, a gilisztákat, a talaj ökoszisztémáját. A tetejére terítjük a komposztot, sok zöldségkertészet dolgozik már így, ami a vízmegtartást és a szervesanyag-készlet feltöltését is szolgálja. Itt is az a kérdés és a nagy feladat eldönteni, hogy milyen növényeket termesszünk: a kajszit már nem nagyon tudjuk javasolni a fagyok miatt, a bogyós gyümölcsöknek túl meleg van, de közben a füge beérik háromszor egy nyáron, meg kiviültetvény is van már Magyarországon árutermelő céllal. Közben azt is tapasztaljuk, hogy a paradicsomot nagyobb biztonsággal lehet fóliában termeszteni, a szabadföldi termesztés egyre kockázatosabb. Tájfajtákkal minden évben igyekszünk ellátni az érdeklődőket, a kiskertekben a biodiverzitás növelése is egy fontos lehetőség, hogy nem ragaszkodunk a katonás rendhez, a 2 cm-re vágott fűszálakhoz és a tujasorhoz. Hanem mindig legyen virágzó növény a beporzóknak, legyenek bolygatatlan részek, ahol az élőlények megtalálják az életükhöz szükséges teret. Ilyen kisebb praktikákkal is nagyon sokat tudunk tenni annak érdekében, hogy fenntarthatóbb legyen a saját háztáji környezetünk.
HelloVidék: Ezért lehet már a boltokban régen ültett és termesztett tájfajta palántákat kapni?
Dr. Dexler Dóra: Igen, ez most is volt, április végén, május elején voltak tájfajta paradicsompalánták az egyik diszkontáruházláncban. Ezzel is a figyelemfelhívás a célunk, meg ezeknek a paradicsomoknak az elérhetővé tétele. Aki ezt megveszi, utána tud magot fogni a termésből, és fenn tudja tartani ezeket a régi fajtákat. A saját ízléséhez tud válogatni, hogy melyik ízlik neki jobban, vagy hogy melyik teljesített nála jobban. Ez is egyfajta adaptációs lehetőség.
HelloVidék: Hogyan változik a növénytermesztés a következő néhány évben?
Dr. Dexler Dóra: Az EU piaca az Ukrajna felé való nyitással abszolút mértékben megváltozott. Magyarország mindig is szántóföldi növénytermesztésben, ezen belül is nyersanyagexportban emelkedett ki. Pontosan ugyanez jellemző az ukrán mezőgazdaságra is, azzal a különbséggel, hogy sokkal nagyobb területen, sokkal kevesebb szabállyal - mivel nem EU-s ország-, sokszor sokkal kedvezőbb talajtani feltételekkel tudnak előállítani tömegárut. Ha úgy vesszük, hogy egyenlő feltételekkel versenyzünk velük a piacon, akkor egyértelmű, hogy ez tarthatatlan. A magyar agrárexportnak valahogy meg kell tudni különböztetni magát ettől a tömegárutól. A feldolgozottsági szint terén is fontos lehet előrelépni, emiatt van most kiemelt hangsúly az élelmiszeriparon is sokszor a támogatások kapcsán, meg az ökológiai gazdálkodás is egy olyan megkülönböztetés, ami inkább a minőség, és kevésbé a mennyiség felé mutat, és viszonylag prémium piaccal rendelkezik. Itt is jó lehetőség lenne a kiugrásra. Mivel bizonyos terményekből sokkal többet állítunk elő, mint amennyi a lokális igény, arra kellene törekedni, hogy az a minőségi élelmiszer, ami itthon megtermelődik, az feldolgozva itthon is kerüljön az asztalokra. Ez egy előremutatóbb és fenntarthatóbb dolog.
Címlapkép: Getty Images