Az öko- vagy biotermékek mögött kezdetben nem volt nagy marketing, csupán annyi volt a lényege, hogy a purista, természetközeli termelők egy olyan szemléletet alkalmaztak, mely elutasított minden „mű” dolgot a termelésben, helyette inkább az egészséges és természetes talajra, a biodiverzitás elősegítésére törekedtek. Az ökogazdálkodás alapszelleme főként azokra a kistermelőkre koncentrálódott, akik a lokális piacokra termeltek, ezáltal a termékek szállítása sem volt jellemző.
Ehhez képest manapság már egészen mást jelent az ökogazdálkodás. Miután a mainstream irányzat része lett, bármilyen üzletben lehet már kapni biotermékeket. Ma a köztudatban úgy élnek a biotermékek, hogy ezeket nem kezelték vegyi anyagokkal, csak természetes trágyát és kártevőirtó módszereket használnak a mesterséges anyagok helyett. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Lássuk csak, melyek azok a leggyakoribb tévhitek, amik a bioélelmiszerekről terjednek!
1. A bioélelmiszer toxinmentes
Nem egészen. Számos országban a biogazdálkodásra vonatkozó szabványok lehetővé teszik egyes vegyi anyagok használatát a tanúsított ökogazdaságokban is, bár a legtöbb anyag jóindulatú. Problémát jelent továbbá, hogy a növényvédő szerként használt engedélyezett, természetes eredetű anyagok egy részét természetellenes koncentrációban használják, amelyek például a méhek számára mérgezőek lehetnek. A Rotenon egy közismerten mérgező, de természetes eredetű növényvédőszer például nagyon sokáig szerepelt az engedélyezett anyagok listájában az Amerikai Egyesült Államokban.
2. A bioélelmiszerek helyi termékek
Ez az állítás ma már nem igaz. Az Egyesült Államokban például az élelmiszerek mindössze 5 százalékát teszik ki a minősített bioélelmiszerek, a biogazdaságok száma pedig csupán az 1 százaléka a gazdaságokénak. Ez azt jelenti, hogy a legtöbb biotermék import áru, ami hasonlóan néz ki más országokban is. Az importál termékek pedig nagyobb környezeti hatással rendelkeznek a szállítás révén, ezért érdemes helyi élelmiszereket fogyasztani – akár bio, akár hagyományos gazdálkodásból származnak.
3. A bioélelmiszerek kicsi gazdaságoktól jönnek, melyekre jellemző a diverzitás
A biogazdálkodásra vonatkozó szabványok nem szólnak a gazdaság méretéről és a sokszínűségről, ezért a bioélelmiszerek is származhatnak olyan hatalmas gazdaságoktól, ahol csak monokultúrák vannak jelen.
4. Az állatok csak természetes takarmányt kapnak
A bioélelmiszerek körébe nem csak a zöldségek, gyümölcsök tartoznak bele, hanem vannak állati eredetű biotermékek is. Az állatok takarmányozása egy nagyon vitatott kérdés, általában az állatoknak szabadon hozzá kell férniük a természetben fellelhető ételekhez, de fajtól függően a táplálkozásuk egy részét takarmányozással kell ellátni. Erre vonatkozóan vannak szabályok, de számos termelő kiskapukat használ a takarmányozás problémájára.
5. A biogazdálkodás következtében helyreállítódik a szerves termőtalajréteg
Az 1960-as években az organikus mozgalom alapját a mikrobiális élettel járó termőtalajréteg újjáépítése képezte. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a XX. századi intenzív gazdálkodás során jelentősen erodálódott és leromlott a talaj minősége, egyre többen fordultak az organikus gazdálkodás felé. Miután egyre többen tértek rá erre a gazdálkodási formára, kiderült, hogy a biogazdálkodás valójában nem segít a talaj helyreállításában. Ennek az az oka, hogy – gyomirtószerek hiányában – gyakoribb művelést igényel a talaj, ezáltal fokozott eróziónak van kitéve.
Manapság a hagyományos mezőgazdaság rengeteg herbicid-toleráns növény használatán alapul, melyek jól tűrik a gyomirtószereket és kevesebb manuális gondoskodást igényelnek. Ez a gyakorlat csökkenti az eróziót, ezért a hagyományos gazdálkodás kevésbé terheli meg a talajt.
Forrás: Modern Farmer