Fogadjunk, hogy ezt nem tudtad a bioélelmiszerekről: 5 pontban a tények

Még november elején, "Súlyos dolog derült ki a bioélelmiszerekről: óriási kamu, hogy mind toxinmentes" című cikkünkben, a modernfarmer.com írása nyomán mutattunk be 5 olyan tévhitet, amit a legtöbben elhisznek a biogazdálkodásról és az onnan származó élelmiszerekről. Cikkünk megjelenése után megkereste lapunkat az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, hogy néhány állíást helyreigazítsanak, míg másokat pontosítsanak.

Címválasztásunk kapcsán az ÖMKi szakemberei fontosnak tartották például kiemelni, mit is jelent pontosan a toxin szó. Mint írták, a toxinok olyan anyagcseretermékek, melyeket élő szervezetek (pl. gombák vagy baktériumok) termelnek, és amelyek más élő szervezetekre mérgező hatásúak. Hozzátették: „A növénytermesztésben például a penészgombák által termelt mikotoxinok a legismertebb, az emberek és állatok számára is veszélyes mérgező anyagcseretermékek. A biogazdálkodást gyakran éri támadás, hogy termékeiben magasabb a mikotoxin szennyezettség, mivel nem alkalmaz szintetikus gombaölő szereket (fungicideket) a gombabetegségek visszaszorítására.”

A tények ugyanakkor nem ezt támasztják alá. A mikotoxin szennyezettség kockázata az ökológiai és konvencionális termelésben az európai élelmiszer és takarmány biztonsági riasztási adatok alapján is azonos, ami abból adódik, hogy az ökogazdálkodásban alkalmazott agrotechnikai védelem (pl. vetésforgó) is ugyanolyan hatásos a penészgomba fertőzések ellen, mint a fungicidek. Ezt onnan is tudjuk, hogy az 1970-es évek előtt, amikor a konvencionális termelésben is bevett volt még a tágabb vetésforgó alkalmazása, nem a fuzárium fertőzés és a hozzá kapcsolódó mikotoxin szennyezettség jelentette a legnagyobb kórtani kockázatot a növénytermesztésben.

- fűzték hozzá.

És akkor nézzük pontokba szedve, a modernfarmer.com írása nyomán cikkünkben megjelent, tévhitként aposztrofált állításokat:

1. A bioélelmiszer toxinmentes
2. A bioélelmiszerek helyi termékek
3. A bioélelmiszerek kicsi gazdaságoktól jönnek, melyekre jellemző a diverzitás
4. Az állatok csak természetes takarmányt kapnak
5. A biogazdálkodás következtében helyreállítódik a szerves termőtalajréteg

Alább pedig, szintén pontokba szedve az ÖMKi szakembereinek ezekre adott reakciója olvasható. (A könnyebb olvashatóság kedvéért cikkünkben az ÖMKi reakciója szerkesztve szerepel, a kutatóintézet teljes írását itt olvashatod el.):

1. A BIOÉLELMISZER NÖVÉNYVÉDŐSZER MENTES

"A cikk első állítása az, hogy a bioélelmiszerek sem mentesek a szermaradékoktól, mert az ökogazálkodásban is vannak engedélyezett növényvédő szerek, melyek ugyan természetes hatóanyagúak, de ennek ellenére adott esetben mérgezőek lehetnek a hasznos élő szervezetekre, így pl. a méhekre. A biotermékek szermaradék terheltségéről már sok átfogó vizsgálat készült. Egybehangzó az eredmény – a biotermékekben jóval alacsonyabb, vagy egyáltalán nem mérhető növényvédőszer terhelés. Mindez nem meglepő, hiszen az ökogazdák nem alkalmaznak szintetikus növényvédőszereket, csak a környezeti háttérterhelés miatt lehet egy biotermékben szermaradvány, ami viszont jóval alacsonyabb a direkt applikáció okozta szennyezésnél. Mi a helyzet a természetes hatóanyagú növényvédő szerekkel? Ezek, az ökogazdálkodás szabályai szerint, kontakt hatású készítmények, vagyis a növény felületén hatnak, szöveteibe nem hatolnak be. S végül: károsak lehetnek a természetes hatóanyagú rovarölő szerek a hasznos élő szervezetekre? Ez az állítás igaz, mivel a természetes hatóanyagok között is van olyan, amelyik nem szelektív, vagyis nem válogat hasznos és kártékony rovar között. Ugyanakkor, ha az ember a Nébih növényvédőszer keresőjében elindít egy szűrést az ökogazdálkodásban használható, méhekre közepesen vagy kifejezetten kockázatos készítményekre, egyetlen tételt kap eredményül: egy napraforgóolaj hatóanyagú szert, melyet magasabb koncentrációban az engedélyokirata szerint nem szabad virágzó kultúrában, vagy vadvirágok jelenlétében alkalmazni."

2. A BIOTERMÉK NEM MINDIG HELYI ÁRU

"Ez az állítás is igaz, és egyben eléggé magától értetődő is, főleg a trópusi gyümölcsök, a kávé és a tea esetében. A helyben is megtermelhető élelmiszereknél valóban fontos, hogy a hazait részesítsük előnyben, hiszen ezzel nemcsak a környezetet, de a magyar gazdákat is támogatjuk – ha hazai biotermékre esik a választásunk, ráadásul a magyarországi fenntartható termelést is elősegítjük! A kérdés inkább az, hogy mi a helyes az elkerülhetetlenül messziről jövő termékekkel – ne fogyasszuk őket egyáltalán? Véleményünk szerint kár lenne lemondani róluk, hiszen ha megszűnik a felvásárlói igény, akkor semmi nem motiválja a termelés helyén élőket a fenntarthatóbb művelésre. Ha már veszünk trópusi gyümölcsöt, kávét és teát, akkor mindenképpen a fenntartható, ökológiai minőséget válasszuk!"

3. A BIOGAZDASÁGOK MÉRETE NEM KORLÁTOZOTT, A MONOKULTÚRA AZONBAN KI VAN ZÁRVA

"Az állítás első fele igaz, valóban nincs megszabva, mekkora gazdaság lehet ökológiai művelésű – hiba is volna ezt korlátozni. A további rész viszont nem helytálló. Az ökológiai gazdálkodásban ugyanis előírás a vetésforgó alkalmazása, és szabályok rendelkeznek arról is, hogy adott növénykultúra hány év után kerülhet vissza ugyanarra a területre. A monokultúra tehát ki van zárva. Egyes ökológiai feltételrendszerek (pl. BioSuisse, Demeter) arról is rendelkeznek, mekkora felületet kell természetes vegetáció (pl. természetes gyeptársulás) borítson egy ökogazdaságban a sokszínűség és a változatos élőhelyek megőrzése érdekében. A hatás jól mérhető: az ökológiai gazdaságokban több madárfaj fészkel, gazdagabb az élővilág és magasabb az élőhelyek száma."

4. AZ ÖKOLÓGIAI ÁLLATOK GMO MENTES TAKARMÁNYT KAPNAK

"Az ökológiai állatok takarmányozása pontosan szabályozott. Egyik legfontosabb kitétele, amiben nincs semmilyen kiskapu, a GMO-mentesség. Az állatjóléti előírások mellett ez adja az ökológiai állattartás egyik meghatározó különbségét a konvencionálishoz képest."

5. A BIOGAZDÁLKODÁS BIZTOSÍTJA A TALAJ VÉDELMÉT SZERVESANYAG NÖVELÉSSEL ÉS GYOMIRTÓSZEREK KIZÁRÁSÁVAL

"Örömmel írhatjuk, hogy a tények ennek a pontnak is ellentmondanak. Számos kutatás igazolta az ökológiai gazdálkodás talajjavító hatását, elsősorban a talajban lévő szervesanyag mennyiségének növelése okán. Furcsa is lenne, ha ez nem így volna, tekintettel arra, hogy az ökológiai gazdálkodás műtrágyák helyett szerves trágyát és komposztot használ, és a bio művelés középpontjában mindig is a talajtermékenység megőrzése állt."