Régi időkben vidéken szinte minden udvarban állt legalább egy, de olykor kettő vagy három diófa is. Gyakran a szőlőhegyen, az új borospince kiásásakor is diófát ültettek. Lassan nőtt, többszáz évig is elélt. Az egyik mondásunk is erre utal: "Aki diófát ültet, unokájának teszi." Finom és sok termést hozott, metszést és külön gondoskodást sem igényelt. Régen úgy hitték, hogy a diófának semmi sem árthat. Az erős hatóanyagokat tartalmazó leveleivel más fáktól is távol tudja tartani a kellemetlen kórokozókat.
Mára ez a helyzet azonban gyökeresen megváltozott, az egyik legsérülékenyebb gyümölcsfánk lett, ami védekezés nélkül kizárt, hogy egészséges gyümölcsöt teremjen.
A növényvédelem is a dió esetében jóval bonyolultabb lett, mint pár évtizeddel ezelőtt volt.
A dió baktériumos betegsége (Xanthomonas arboricola pv. juglandis), a termésburok barnulás/feketedés – továbbá a klímaváltozással összefüggésben egyre jelentősebb károkat okozó betegségek és rovar kártételek megjelenése - egyre nyugtalanabbá teszi a hazai diótermelőket. Ezt egészíti ki a kártevők oldaláról a nyugati dióburok-fúrólégy. Ez néhány éve szinte leküzdhetetlen gondnak látszott. A nagyüzemi védekezés technológiai problémát jelent, de megoldható feladat. Sokkal komolyabb gondokat jelent az ellene való védekezés a házikerti, illetve a szórvány diófák esetében – kezdtük a beszélgetést Bábel László okleveles kertészmérnökkel.
A nyugati dióburoklégyről a legfontosabb tudnivaló, hogy a dió zöld burkát teszi tönkre, legyek lárvái a zöld burokban élnek, azt rágják, ennek következtében a héj megbarnul, megrothad, és rászárad a dióra. A kártétel miatt a dióbél gyakran összezsugorodik, megbarnul. (Ez sok mindenben hasonlít kinézetre a Xanthomonas okozta fertőzésre.) Akinek az elmúlt években a kertjében állt egy diófa, maga is tapasztalhatta, micsoda károkat okoz ez az invazív légyfajta.
A dióburoklégy alig egy évtizede van jelen Magyarországon
Ez a kétszárnyúak rendjébe tartozó kártevő rovar Észak-Amerikában, az USA déli és Mexikó határmenti területén őshonos. Valamikor az 1980-as évek elején jelent meg Európában, közelebbről Svájcban, ahová feltehetően valamilyen élelmiszerszállítmánnyal hurcolhatták be. A következő évtizedekben fokozatosan tovább terjedt – Szlovénia, Olaszország, Németország, Franciaország, Horvátország, Ausztria volt az útvonal. 2012-ben aztán Magyarországon is felbukkant, de már Szlovákiában és Csehország déli területein is „berendezkedett”. A legnagyobb probléma vele az, hogy mivel nincs a mi kontinensünkön természetes ellensége, így beavatkozás nélkül vígan, egyelőre megállíthatatlanul szaporodik.
Bábel László szerint az első, amit érdemes tisztázni, hogy bármilyen diófát is ültetünk, számíthatunk arra, hogy a nyugati dióburoklégy előbb-utóbb megtalálja. Ráadásul nem is létezik olyan dióféle, ami ellenálló lenne, vagy ez a légy kevésbé támadná meg. De hogyan vehetjük fel vele így a harcot?
A védekezés módja attól függ, hogy kiskertben vagy nagyobb gazdaságról van-e szó. Ahhoz, hogy hathatósan felvegyük a versenyt ellenük, érdemes a nyugati dióburoklégy életciklusával is tisztába lennünk. Egy nemzedéke van, a talajban, báb alakban, telelnek át. Július elejétől szeptember közepéig tart az elnyújtott rajzásuk, amikor is a kikelt legyek megtermékenyítik egymást. A dióburokba helyezik a petéiket, abból kel ki a lárva, ami a dióburkot eszi. Ennek következtében, dió teljesen tönkre megy, a termés használhatatlanná válik
- közölte Bábel László, aki még hozzátette, hogy a dióburoklegyek jelenlétéből további problémák is adódhatnak, ugyanis ahol befúrják magukat, ott a gombás fertőzéseknek is szabad útjuk van a terméshez.
A nyugati dióburoklégy lárvája, mikor kikelt, lehullik a földre, ahová beássa magát, aztán báb alakban vészeli át a telet, egészen következő év nyaráig. Kiskertben {vegyszer nélküli védekezési lehetőség}, hogy nejlonfóliát teszünk a diófa alá. A lehulló lárvákat, a lepottyant diókkal és levelekkel együtt összegyűjtjük, megsemmisítjük. Így megakadályozhatjuk, hogy a lehullott lárvák ismét bekerüljenek a földbe, illetve a kikelő imágók elő jöjjenek a talajból. Tehát kell egy nejlonfólia , amit le kell terítenünk a fa korona alatti területre, de Bábel László szerint ugyanezt érhetjük el egy vastag mulcsréteggel is, amit közben folyamatosan cserélgetni kell, a régit pedig meg kell semmisíteni. De ez a védekezés sem 100%-os, hiszen akár a szomszédból is bármikor át tud repülni a légy, és megint csak oda lehet a termés.
A másik lehetőség Bábel László szerint az, hogy lepermetezzük a fát – ebben az esetben kontakt és/vagy felszívódó vegyszerrel végzett rovarölő szeres kezelést kell alkalmaznunk. A kontakt hatású permetek közül használhatók erre a célra engedélyezett piretroidok, a felszívódók közül a legmegfelelőbbek a chloronicotinil csoportból acetamiprid hatóanyag tartalmúak. A szakember szerint most van egy új szer, amit nemrégiben engedélyeztek, ez kombi-protekt néven fut, és növényi fehérjékből és cukrokból áll. Ahogy Bábel László mesélte, csalogató hatással bír, a légyfajtákat odavonzza magához (de cseresznyelégy és muslinca ellen is hatásos).
Ezt össze kell keverni egy rovarölő szerrel, mert ez csak csalogat. Ennek az újfajta szernek a nagy előnye, hogy a méhek és a hasznos beporzó rovarok esetében nem okoz kárt, ugyanis nem vonzza őket. Ráadásul nem kell az egész fát sem bepermetezni, elég az aljától a 2/3-át, ameddig felérjük. Ültetvények esetében minden 3-4 sort elég lefújni, mert így is odavonzza a rovarokat, maga a rovarírtó pedig megöli a kártevőket
- emelte ki Bábel László, aki még hozzátette, hogy a kombi szer alkalmazásánál (ahogy általában is) olvassuk el használati utasítást, ugyanis szigorúan plusz 40 fokos vízben kell feloldani, és nem véletlenül!
A zöld diót azonban, ha már lepermeteztük a fát, véletlenül se használjuk, eszünkbe ne jusson befőttet, likőrt készíteni belőle!
Nem is biztos, hogy a dióburoklégy okozza a bajt
A xantomonászos betegség tünetei is nagyon hasonlóak, de ezt a problémát egy baktérium okozza, jellemzője pedig a termés megfeketedése. Ez a kór minden fajta dióra veszélyt jelenthet, a betegség a hajtásokat, leveleket és a termést is támadja, ellentétben a Nyugati dióburok-fúróléggyel, ami csak a termésen jelenik meg. Hajtásokon a betegség fekete, hosszúkás csíkokban jelenik meg, melyek később rákos sebekké alakulhatnak át. A betegség miatt a termésen és a leveleken apró, vizenyős foltok jönnek létre, ezek később besüppednek, megfeketednek, és gyorsan növekedni kezdenek. A xantomonászos betegségnél megfigyelhető, hogy a héj rátapad a dióra, ilyen esetben a dióbél is megfeketedik, és összezsugorodik. A termés felületén a fekete foltokon csillogó baktériumnyákot is láthatunk.
Ahhoz, hogy orvosoljuk a problémát, a szakember szerint réztartalmú permetezés javasolt egyszer a virágzás előtt, majd 1-2 alkalommal a virágzás után. Ajánlott a lehullott falevelek és diók rendszeres összeszedése és megsemmisítése.
A diónak egyébként még jó pár (közel 50 féle) betegsége ismert, de kétségtelenül a dióburoklégy és a xantomonászos betegség okozza jelenleg a legkomolyabb problémákat.
Címlapkép: Getty Images