Az idei év eddig meglepően esős volt a korábbiakhoz viszonyítva. Hazánkban azonban egyenlőtlen a csapadékeloszlás, tehát jócskán számíthatunk olyan száraz időszakokra, amikor öntözéssel kell pótolnunk a hiányzó talajnedvességet. Az Agrárszektor cikkében most ehhez adott jó tanácsokat!
A legnagyobb melegben, napközben nem szerencsés öntözni mert a felforrósodott levelekre jutó víz stresszeli a növényt, tehát ez a legrosszabb időpont, amit az öntözésre kiválaszthatunk. A késő esti öntözés előnye, hogy kicsi éjjel a párolgási veszteség, és a növényeknek hosszabb idő áll rendelkezésére, hogy vizet vegyenek fel. A hátránya ennek esőztető öntözés esetén, hogy egész éjjel nedvesek a levelek, ami növényvédelmi szempontból nem annyira ideális, hiszen a bakteriális és gombás fertőzések így könnyebben tudnak támadni. A kora reggeli öntözés is megfelelő lehet, de előnye és hátránya pont felcserélődik a késő estihez képest. Mivel délelőtt hamar emelkedni kezd a hőmérséklet így a kiöntözött víz egy része elpárolog, és kevesebb idejük van a növényeknek a vízfelvételre. De a nedves levelek ilyenkor hamarabb megszáradnak, ami segít a bakteriális és gombás fertőzések elkerülésében - írta az Agrárszektor.
Az előbbi ajánlások esőztető öntözésre vonatkoznak. Ha csepegtető öntözés van kiépítve az mehet napközben is, nem sokkolja a növényt hiszen nem kerül víz a leveleire. A csepegtető öntözés nappal több párolgási veszteséggel jár ugyan, de az mégsem veszteség teljesen, hiszen az elpárolgó víz párásabb mikroklímát teremt a növények közelében, ami ideális meleg, száraz időszak esetén.
Mennyi az annyi?
Az öntözővíz-szükséglet meghatározásához van egy egyszerű képlet: 1 mm víz egy négyzetméteren „szétterítve” 1 litert jelent, és rendszeres öntözés esetén, azaz nem teljesen porszáraz talajon ez kb. 1 centiméteres talajréteg átnedvesedéséhez elegendő. Ezt olyan lassan kell kijuttatni, hogy ne tudjon elfolyni a talaj felszínén annak a lejtése miatt, hanem legyen ideje beszivárogni. Ebből látható, hogy egy négyzetméteren 10 liter víz kijuttatása 10 centimétert nedvesít be, 20 liter húszat, harminc pedig harmincat. Itt jön a képbe, hogy mit öntözünk, és annak a növénynek milyen mélységben van a gyökér zónája? A fűnek 10 centiméterig elég lejuttatni a vizet, a lágyszárú évelőknek 10-30 centiméterig a fáknak 60-80 centiméterig. Következésképp a fáknál már nem annyira éri meg az esőztető öntözés, sokkal jobb, ha a tövéhez öntünk pár vödörrel, és az célzottan ahova kell, oda jut le.
Ritkán többet, vagy gyakran kevesebbet?
Egyértelműen ritkán többet, azaz nagyobb vízmennyiséggel öntözzünk, ellenkező esetben mindig csak a talaj felszínét nedvesítjük meg, így a növények gyökerei is oda koncentrálódnak és hozzászoknak a gyakori kis vízadagokhoz. Ez azért sem jó, mert ha az öntözés kimaradna, akkor lévén az alsóbb talajrétegben kevesebb gyökértömeg található, ezért hamarabb kezdi a vízhiány tüneteit mutatni a növény. Fák esetén ez statikailag sem ideális, hiszen, ha mélyebbre nem „küld” gyökereket a fa, ezért vihar idején könnyebben kidől.
A cikk folytatása az Agrárszektoron olvaható!
Címlapkép: Getty Images