Magyarország tíz fészkelő bagolyfajából öt lakott területeken is él, vagy pedig kimondottan emberkövetőnek számít. A baglyok hiányában a rágcsálók állományapasztását a házi- és társállatok mellett az emberre is veszélyes mérgezett csalik kihelyezésével lehet csak megoldani, míg egyetlen erdei fülesbagoly évente akár ezernél is több rágcsálót zsákmányol, ami a népes telelőcsapatok esetében már óriási számot.
A kisebb termetű bagolyfajok rengeteg kártevő rovart is elfogyasztanak, ezért sem mindegy, hogy lakott területeinken mennyi él, él-e egyáltalán ezekből a madarakból jelent – írja közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME). Műfészkek, költőládák kihelyezésével segítheti a lakosság és az önkormányzatok a településlakó, rágcsálópusztító baglyok költését.
Települési jelenlétük azért fontos, mert ezek a madarak elsősorban kisrágcsálókkal táplálkoznak, és fiókáikat is ezekkel etetik, így biológiai úton segítenek kordában tartani a városokban is problémát okozó egereket és patkányokat. A baglyok megtelepedésének egyik legfőbb akadályát gyakran a megfelelő fészkelőhelyek hiánya jelenti, a baglyok ugyanis nem tudnak fészket építeni. Költésükhöz korhadt üregekkel, vastag törzselágazással rendelkező idős fákra, nagy testű harkályok odúira, varjúfélék, gólya, egerészölyv fészkeire, egyes fajoknak pedig nyitott padlásokra van szüksége.
Az MME hangsúlyozza, hogy a leginkább emberkövető gyöngybagoly templomok toronysüvegébe, padlásokra telepített költőládákkal, a macskabagoly, a kisebb testű kuvik és füleskuvik megtelepedését pedig nagyméretű mesterséges odúkkal lehet segíteni. A baglyoknak kirakott műfészkek, mesterséges odúk esetében alapelv, hogy ezekbe mindig kell száraz füvet, lehullott lombot vagy akár faforgács fészekanyagot tenni, amiben a tojó fészekmélyedést alakíthat ki a tojásoknak.
Címlapkép: Getty Images