Szerves hulladékunkat millióféleképpen kezelhetjük, gyűjthetjük otthon beltéri komposztálóban, kerti edényben vagy városi komposztálópontokon. Bármelyiket választjuk, hozzájárulunk a természet egészségesebb körforgásához. A hatékony feldolgozásban új szintet hozhat az uniós szabályozás, amely szerint hazánkban is kötelező lesz a biohulladék elkülönített gyűjtése 2024-től. De hogyan is vágjunk bele otthon a komposztálásba, hogy ne kövessünk el nagy hibákat, sőt, ha lehet, spóroljunk is általa? És mennyit kell kiadnunk egy komposztálóért a boltban, vagy ha magunk készítjük el saját kezűleg? Mutatjuk!
A biohulladék értékes tápanyagforrás lehet
Bár a hivatalos nyelvezetben többnyire a biohulladék szóval találkozunk, akkor járunk el helyesen, ha nem szemétként tekintünk a szerves háztartási anyagokra, hanem értékes tápanyagforrásként, amelyet vissza kell juttatnunk a természetes körforgásba.
A talajdegradációban, az éghajlatváltozás elleni küzdelemben kiemelt szerepet játszó komposztálás pofonegyszerű művelet azok számára, akik kertes ingatlanban laknak. Elhelyeznek egy célnak megfelelő komposztáló edényt, és abba gyűjtik a főzés, kertészkedés során keletkező szerves hulladékot. Sok helyi önkormányzat oktatással, gyűjtőedények biztosításával is segíti a folyamatot. Ahol viszont nem áll rendelkezésre erre a célra szolgáló zöldterület, más megoldást kell keresni.
Az önkormányzatok is belevágtak a komposztálásba
Ideális lehetőséget kínálnak erre az országszerte megtalálható közösségi kültéri komposztpontok, amelyek működéséről elérhető gyakorlatias útmutató, elhelyezkedésükről nyilvános adatbázis áll rendelkezésre. A beltéri gyűjtés is egyre divatosabb: vannak, akik a gilisztakomposztálásra esküsznek, mások a Bokashi előkomposztálóra, amelyben oxigénmentes környezetben, starter kultúra segítségével bomlik le a szerves hulladék. Az agyagból készült Compot edényben oxigéndús környezetben különleges baktériumkultúra segíti a lebomlást: a végeredmény pazar minőségű virágföld. A legkényelmesebb, és felmérések szerint a leghatékonyabb megoldás, ha házhoz jönnek a biohulladékunkért, ez itthon egyelőre még gyerekcipőben jár.
A biohulladék hatékony kezelésére akkor nyílik lehetőség, ha támogatja a jogszabályi háttér, amelyet itthon – az EU-s elvárások nyomán – alaposan fel kell frissíteni. A 2003-as környezetvédelmi minisztériumi rendelet idejétmúlt, a benne található fogalmak nem egyeznek a hulladéktörvényben foglaltakkal. A házi komposztálás törvényi meghatározása nem érinti a kerti szerves hulladékot, a háztartásban keletkező egyéb komposztálható hulladéktípust, továbbá nem szól a beltéri komposztálási lehetőségekről. A közösségi komposztálás alatt jogilag jelenleg pusztán a társasházi gyűjtés értendő, miközben a komposztálópontok a hulladékkezelés fontos 21. századi, közösségépítő helyszínei
- hívja a fel a figyelmet a Humusz Szövetség.
Élelmiszerpazarlás: elkerülhető lenne
Az élelmiszerpazarlás az egyik legjelentősebb fenntarthatósági probléma, amely nemcsak környezeti, de erkölcsi és gazdasági kérdéseket is felvet. Magyarországon évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. Ennek jelentős hányada a háztartásokban termelődik. A 2021-es felmérésünk szerint fejenként átlagosan 65,5 kg élelmiszerhulladékot termelünk évente csak otthonainkban, amelynek a harmada elkerülhető lenne. Ha a teljes lakosság éves pazarlását tesszük mérlegre, akkora mennyiséget kapunk, amelyből 1 éven át félmillió ember teljeskörű étkezését biztosítani tudnánk. Olyan problémával állunk szemben, amelynek megoldásához kivételesen nem több pénzre, hanem mindössze több figyelemre lenne szükség. 580 milliárd forintnyi veszteséget jelent ez a magyar lekosságnak, ami fejenként minimum 60 ezer forint, és bár az elmúlt 5 évben 24 százalékos csökkenés figyelhető meg, még mindig van teendő
A fölöslegesen megtermelt, majd kidobott élelmiszerek nem csupán környezetvédelmi szempontból károsak, hanem gazdaságilag is. A vízhasználat, a földterületek csökkenése és a feleslegesen felhasznált egyéb erőforrások nagy költségeket jelentenek a társadalomnak.
- közölte a Nébih.
A komposztálás az egyik legegyszerűbb módszer a hulladékkezelésre
A komposztálás a hulladékcsökkentés, az újrahasznosítás hatékony formája. A komposztálás az egyik legfontosabb módszer a hulladékkezelésre.
A kerti nyesedék, a zöldség- és gyümölcshéjak, az ételmaradékok, a biológiailag lebomló anyagok, a trágya és a széna komposztálhatók, és ha komposztáljuk, akkor komposztként hasznos termékké alakulnak át. Továbbá a komposzt a zöldfelület-fejlesztési munkálatokban is felhasználható. Amennyiben komposztot használunk a zöldfelületek növeléséhez, az jelentős hatással lehet a víz és a talaj tisztaságára, az éghajlatra és a talajjavításra.
Komposztálás a kiskertben
Mára megváltozott a mezőgazdasági termelés, egyre kevesebb a háztáji kertekben tartott haszonállatok száma. Inkább nagyobb állattartó telepek alakultak ki. Ez jelentősen lecsökkentette a kiskertek tápanyag utánpótlási lehetőségeit, és viszonylag nehéz jó minőségű állati trágyát beszerezni. Éppen ezért érdemes saját kezűleg elkészíteni a szükséges trágyát. Ehhez nem kell mást tennünk, mint felhasználni azt, ami amúgy is bosszant bennünket: a háztartásokban keletkezett szerves hulladékot, kertben levágott füvet vagy lehullott faleveleket.
Erre a célra a kertben található valamennyi szerves hulladékanyag jól felhasználható. Jelöljünk ki a komposztkészítés céljára a kert egyik sarkában egy lehetőleg árnyékos helyet. Itt halmozzuk össze a gyümölcsfák zöldválogatásakor nyert nyesedéket, a zöldborsó és zöldbab szárát, a fel nem magzott gyomnövényeket, a lekaszált füvet, a konyhai és az egyéb szerves hulladékot. A szerves anyagot rétegesen rakjuk egymásra. Minél vegyesebb az alapanyag, annál gyorsabb lesz a bomlási folyamat
- mondta el kérdésünkre Zsiros Sándor agrármérnök.
A komposzthalmot körülbelül 1,5 méter magasságig halmozzuk fel, majd vékony földréteggel fedjük be. A szerves hulladék - különösen, ha állandóan gondoskodunk arról, hogy nyirkos legyen - 3-4 hónap alatt bomlásnak indul. Ekkor keverjük át a komposztanyagot. Így több levegőhöz juttatjuk a szerves anyagot és ezzel elősegítjük a bomlás folyamatát. Az összerakástól számított egy év múlva a komposzt egységes földnemű anyaggá válik, ami a gyümölcsöskertben rostálatlanul is kiszórható. Virágoskertbe célszerű a komposztot megrostálni, hogy az el nem bomlott, nagyobb darabokat a földnemű anyagtól elválasszuk.
Hogyan rétegezzük a komposztot, hogy jó tápanyag legyen?
A szakember szerint az a legcélszerűbb, ha kisebb ágakkal kezdjük, azokat tegyük legalulra. Mindig ügyeljünk arra, hogy egy „barna réteget” egy „zöld réteg” kövessen. A barna réteg lehet a faág, akár a karácsonyfánk ágai is, az menjen legalulra, majd azt kövesse a zöld réteg, ami lehet fűnyesedék, gyom. Ha nagyon sok a zöld, akkor érdemes rádobni egy lapát földet, ami segíti a komposztálódást, és tele van a saját kertünk hasznos mikroorganizmusaival.
A komposztálásban nagyon fontos a szén és a nitrogén megfelelő aránya. Ugyanis, ha túl sok a nitrogén, ammónia keletkezik és távozik, ami kellemetlen szagú, büdössé válhat tőle a komposzt. Míg ha a szén van túlsúlyban, az szén-dioxid formájában távozik, és kevesebb humusz fog képződni. Azonban viszonylag egyszerűen el tudjuk kerülni ezeket a folyamatokat azáltal, hogy figyeljük a komposzt állapotát. A komposztba kerülő szerves anyagokat nitrogénben gazdag „zöld” és szénben gazdag „barna” összetevőkre oszthatjuk. Ha a komposzt büdösödik, nitrogén túlsúly van, ha nem halad az érés, a szén került túlsúlyba.
Zöld összetevők: magas bennük a nitrogéntartalom, jellemző rájuk, hogy gyorsan rothadásnak indulnak. Ilyenek a gyümölcs- és zöldségmaradványok, kávézacc, teafű, falevelek, gyom, fűnyesedék, gyomok, sövény, szobanövények elszáradt levele.
Barna összetevők: magas széntartalommal rendelkeznek, ilyenek például a különböző fa eredetű anyagok, például az avar (dió, akác- és tűlevél is, de mértékkel), a szalma, a faforgács, fűrészpor (ezeket használhatjuk mulcsolásra is), növények szára, vékony gallyak, ágak összevágva, összeaprítva, papír, kartonpapír, tojáshéj (apróra összetörve), növényi alapanyagból készült, elhasználódott eszközök (pamut törlőkendő, 100% pamut vatta, haj és szőr.
Ha elkezdtük a rétegezést, jöhet bele a konyhai hulladék is. A szakember viszont azt is tanácsolta, ilyenkor télen, ha túl sok a konyhai hulladékunk, akkor nyugodtan dobjunk rá fűrészport vagy földet, azzal csak segítjük a hasznos folyamatokat. Kisebb, szárazabb faágak később is nyugodtan mehetnek bele, levegősebbé teszik a komposztot.
Fontos, hogy a komposztunkat lehetőleg takarjuk le valamivel, mert az a jó, ha a komposzt nem szárad ki. Ha nincs teteje, és tartósan száraz az idő, akkor pótolni kell a nedvességet, mert könnyen kiszáradhat, és akkor leállhatnak a kedvező folyamatok.
- emelte ki a szakember.
Soha ne dobd a komposztba!
- Véletlenül se kerüljön a komposztba üveg, fém, műanyag, gyógyszer, vegyszer, bármilyen mérgező anyag, ételmaradék, csont, hús, olaj vagy zsír.
- A beteg növényi részek és a krumpliszár komposztba keverését szintén kerüljük, mert növelik a növénybetegségek terjedésének kockázatát.
- Nem kerülhet a komposztba a dió- és a vadgesztenyefák lombja, mert a bennük levő juglon nevű vegyületnek a növények növekedését gátló hatása van.
- Nem szabad a komposztba rakni a felmagzott gyomnövényeket, mert a magvak elfekszenek és a talajba jutva újra gyomosítanak.
- Tilos a komposztba keverni gombás betegségekkel vagy vírussal fertőzött növényi részeket.
Komposztláda - magunk is barkácsolhatunk
A kertünkben használhatunk fa- vagy műanyag komposztládát ízlésünknek vagy pénztárcánknak megfelelően. A fa komposztáló láda esztétikus, természetes hatása miatt bármely kert hasznos éke lesz, így biztosítva számunkra az értékes, tápanyagban gazdag humuszt, melyet felhasználhatunk kiskertünkben. A műanyag komposztáló láda újrahasznosított műanyagból készülhet, így ellenáll az időjárás viszontagságainak, és szintén környezetbarát.
Az otthoni kiskertben általában elegendő egy egyköbméteres komposztáló felállítása, ebbe minden olyasmi belekerülhet, amiről fentebb írtunk, és elég lesz a benne keletkezett humusz a növényeink számára. Amikor már javában komposztálunk, pénzt spórolhatunk meg a földbe juttatandó trágya árán, ráadásul újrahasznosítjuk általa a háztartási zöldhulladékot is, vagyis hosszú távon mindenképp megéri a kerti komposztálás.
De először is fel kell állítanunk egy komposztálót, aminek a költségeivel mindenképp számolnunk kell. A boltban vásárolt műanyag komposztládák ára, egy 1200 literesé 49900 forint a neten, de találhatunk 1000 litereset 29900 forintért is, ugyanakkor akad olyan is, amelyiknek az ára borsosabb. Ha van elfekvőben otthon néhány deszkánk, magunk is összeállíthatjuk, de a fából készített komposztáló sem filléres mulatság.
A legegyszerűbb, ha az aljára teszünk egy raklapot, de ez akár el is hagyható, elég, ha van négy oldala. Raklapot újonnan most úgy 13 ezer forintért lehet áfa nélkül kapni, áfásan 17 ezerért. A tároló oldalfalait rögzíteni kell egymáshoz, ez csúszópánttal megoldható, és vasalatokkal összeakasztható a négy oldal, hogy megálljon a tároló. Ha szőrösdeszkát használunk - ez a fűrészelt, de nem gyalult falécet jelenti a szakzsargonban - , egy nagyjából egy köbméter térfogatú tárolóhoz szükséges anyagköltség áll egyrészt a fából, ennek az ára 2023-ban szeptemberre lement 127 ezer forintra, az év elején még 180 ezer forint volt, és egy ekkora ládához kell belőle 0,11 köbméter fa, ez 13970 forintot jelent. Az összekapcsoló sarokvasak, amik még kellenek a rögzítéshez, pár ezer forintba kerülnek, így munkadíjat nem számolva, otthon kihozhatjuk ezt 15 ezer-16 ezer forintból, a raklapos megoldással pedig 33 ezer-35 ezerből.
- osztotta meg velünk az aktuális árakat Györfi Zoltán asztalosmester.
Címlapkép: Getty Images