A klímaváltozásnak rendkívül kedvez az őshonos sisakos sáskának, amely ismét terjedésnek indult Magyarországon.
A sáskákról bizonyára sokaknak bibliai méretű pusztítás képe ugrik be elsőként, de itt szó sincs erről: a sisakos sáska nem alkot inváziós tömeget, és étlapján egyáltalán nem szerepelnek általunk is fogyasztott növények. Táplálékát fűfélék jelentik, egész megjelenése a gyephez alkalmazkodott. Míg a legtöbb sáska feje tömör, robosztus, addig a sisakosé keskeny, megnyúlt és két hosszú, elkeskenyedő, fűszál alakú csáp ringatózik a tetején - írja a 24.hu.
Ugyanezt imitálják a lábai és testének formája, aminek körvonalait még sávos, foltos tagolás segít felbontani. Annyira jól rejtőzködik, hogy ha elugrik, még akkor is alig lehet megtalálni a fűben, ha az ember végig szemmel követte a földet érését. Különösen figyelemreméltó képesség, ha hozzátesszük, hogy meglehetősen nagy rovarról van szó, a hím 3-4, a nőstény akár 6-7 centiméteresre is megnőhet.
Emellett élőhelye függvényében hol zöldre, hol barnára változtatja a színét, de azért nem olyan könnyedséggel, mint a kaméleon vagy a polip. Bizonyos határok között
– mondja a 24.hu-nak Erdős László.
E két színnél többre nincs is szüksége. A síkvidéki, füves puszták lakója, fő elterjedési területe a Mediterráneum, a Kárpát-medence – ez idáig – élőhelyének legészakibb sávját jelentette. Magyarországon az Alföldön, főként a Kiskunságban elterjedt, a Dunántúlon viszont meglehetősen ritka, főleg a déli fekvésű domboldalak rétjein találkozhatunk vele.
Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint, és az emberi tevékenység nem kíméli. Az őshonos gyepek, a természetes növénytársulások alkotta rétek visszaszorulóban vannak, helyüket faültetvények és szántóföldek veszik át, ez a sáska pedig, mint említettük, messziről elkerüli a mezőgazdasági területeket. Mégis úgy tűnik, hogy nem kell őt féltenünk.
Címlapkép: Getty Images