Eredetileg Kelet-Ázsiában honos rovarokról van szó, az ember csillapíthatatlan étvágyuk miatt, tudatosan telepítette meg őket Európában: kiváló biológiai védelmet nyújtanak levéltetvek ellen. Aztán persze elszaporodtak, és mostanra beigazolódott az is, mennyire károsak őshonos katicafajainkra nézve – írja a 24.hu.
Idén valóban sokkal kevesebb jelzés érkezik a katicák tömeges megjelenéséről - állítja dr. Merkl Ottó entomológus, főmuzeológus, a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója. Ha a miért kérdését felszínesen kezeljük, a válasz egyértelmű:
„A poloskák idén ellopták a katicák elől a show-t, párját ritkító inváziójuk kiszorította őket a hírekből és a köztudatból. Illetve valóban kisebb egyedszámban jelennek meg, és mivel többé-kevésbé már hozzájuk szoktunk, ez már nem is annyira feltűnő”
– mondja a szakember.
Ha viszont mélységében keresgélünk, hamar zsákutcába futunk: egyrészt nagyon friss még az élmény, hiszen a harlekinek tömegbe verődése épp a napokban aktuális, másrészt tényleg senki nem készít róluk statisztikát Magyarországon. Azt azonban tudjuk, az efféle inváziók térben és időben is szélsőségek között képesek mozogni, méghozzá számos okból.
Merkl Ottó három lehetőséget említ, amelyek – hangsúlyozottan feltételezésként és nem bizonyított tényként – hozzájárulhattak a katicaözön visszaszorításához:
- A gyűlölt inváziós poloskák.
- Egy bizonyos őshonos fürkészdarázsfaj, amelynek csak latin neve van: Dinocampus coccinellae
- Maguknak a harlekinkaticáknak a hazai génváltozatai.