A közműves ivóvízellátás tekintetében nemzetközi összehasonlításban is jó mutatókkal rendelkeznek a magyarországi települések, ugyanis az ellátott lakások aránya 2019 végén 95% volt - derül ki a KSH decemberben publikált Statisztikai Tükör kiadványából, ami a települések infrastrukturális ellátottságát vizsgálta 2019-es adatok alapján.
2000 és 2019 között a termelt és szolgáltatott vízmennyiség, ezen belül a háztartások részére szolgáltatott éves ivóvízmennyiség kisebb ingadozásokkal (38-ról 36 m3/főre) csökkent az emelkedő vízdíjak, illetve részben a saját kutas ellátásra történő átállás és a környezettudatosabb fogyasztás miatt.
2000 és 2019 között az ivóvízvezeték-hálózat 4622 kilométerrel, a közműves ivóvízellátásba bekapcsolt lakások száma pedig több mint 495 ezerrel nőtt. 2019 végén az ivóvízvezeték-hálózat hossza 66 907 kilométer volt.
Bár infrastrukturális szempontból, a hozzáférhetőséget tekintve e számok alapján nincs gond az ivóvíz-ellátással, a minőséget vizsgálva ugyanez már nem mondható el. Egy 2019-es KSH-tanulmány szerint több helyen is problémás a magyar ivóvíz minősége, méghozzá nem is kicsi: a víz arzéntartalma elsősorban a Dél-Alföldön, főleg az artézi vizekben meghaladja a 10,0 μg/literes európai küszöbértéket, ez pedig az egészségre is káros hatással lehet. Mint megjegyzik, Magyarország sokat fordít a szolgáltatott közüzemi ivóvíz arzénszintjének csökkentésére, de a legmagasabb mért értékek sok településen átlépik a fenti határértéket.
A települések több mint kétharmada csatornázott
A vízkészletek hosszú távú megőrzése szempontjából nagyon fontos a csatornázás és a szennyvíztisztítás fejlesztése, szögezik le a tanulmányban. A legalább 100 méter hosszú szennyvízelvezető hálózattal rendelkező települések száma a 2000. évi 854-ről 2019-ben mintegy 2,5-szeresére, 2110-re emelkedett.
Az 1045 közüzemi szennyvízelvezető rendszerrel egyáltalán nem rendelkező község közül 888 település év végi népességszáma ezer fő alatti volt.
Baranya 206, Somogy 120, Borsod-Abaúj-Zemplén 102, Zala 91, Vas 90, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 73 – zömében kis lélekszámú – településén hiányzik teljesen a közüzemi szennyvízelvezető hálózat.
Ezek a települések többnyire olyan területeken vannak, ahol nem megoldható a szennyvízelvezető közmű gazdaságos üzemeltetése.
Forrás: KSH
A szennyvízelvezető hálózatba bekapcsolt lakások száma 2000 és 2019 között mintegy 1 millió 616 ezerrel, a 2000. évi 3 millió 695 ezerre (aránya 51-ről 83%-ra) nőtt, csökkentve a vízhálózatba bekötött lakások számához viszonyított nagymértékű lemaradást.
A közműves csatornázással rendelkező lakások száma és aránya – a 2000-es állapothoz hasonlóan – 2019 végén is Bács-Kiskun, Tolna, Békés, Somogy és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt a legalacsonyabb.
A legrosszabb helyzetben továbbra is Bács-Kiskun megye van, ahol a lakások mindössze 63%-a csatornázott.
A legjobb helyzetben lévő fővárosban is több mint 25 ezer lakás (a budapesti lakásállomány 2,8%-a) csatornázatlan.
A felszín alatti vízkészletünk megóvása érdekében rendkívül fontos, hogy azoknál a fogyasztóknál, akiknél még nem épült ki a csatornahálózat, a zárt házi szennyvíztároló ne szikkassza el a szennyvizet a talajba. Létfontosságú, hogy a szippantott szennyvíz is végül tisztítóműbe kerüljön, hívja fel a figyelmet a Magyar Víziközmű Szövetség.
Ez lett a közcsatornán elvezetett szennyvíz sorsa
A közcsatornán elvezetett szennyvizek tartalmazzák az intézményi, az ipari, a saját kutas vízellátásból és az egyéb szennyvízkibocsátásokból származó szennyvizeket, valamint az egyesített szennyvízelvezető rendszereken elvezetett csapadékvíz mennyiségét is.
2019-ben a közüzemi szennyvízvezetékeken összegyűjtött szennyvizeknek országosan már csak 2,7%-át (15,0 millió m3-t), míg 2000-ben még 9,7%-át (51,3 millió m3-t) vezették kezelés nélkül, tisztítatlanul a befogadó felszíni vizekbe.
A nem kezelt szennyvíz mintegy 90,5%-a a három budapesti szennyvíztisztítóhoz tartozó szennyvízelvezetési agglomerációból származik,
amely az itt, közcsatornán összegyűjtött szennyvíz 7,8%-a. 2019-ben a tisztítótelepre vezetett és szállított települési szennyvízből a csak mechanikailag kezelt települési szennyvíz aránya 0,1%-ra csökkent. A tisztított szennyvizek nagy hányada – 2000-ben még 35, 2009-ben 24%-a – csak a közegészségügyi és környezetvédelmi követelményeknek nem megfelelő mechanikai (I. fokozat) kezelés után jutott a befogadókba.
A tisztítótelepre vezetett és szállított, legalább biológiailag (II. fokozat) is kezelt szennyvizek aránya az összes tisztítótelepre vezetett és szállított települési szennyvízhez viszonyítva 2012-től kezdődően csaknem elérte a 100%-ot, szemben a 2000. évi 65%-kal. A jelentős javulás elsősorban a III. tisztítási fokozatot is tartalmazó szennyvíztisztítási fejlesztések eredménye volt.
Címlapkép: Getty Images